A gát

A helyszín egy világvégi ír kocsma. Itt találkozgat esténként három magányos férfi: Brendan, a fiatal kocsmatulaj, Jack, a „morgómedve” autószerelő és a magánakvaló, jámbor Jim, aki Jacknek segít a garázsban. Hírlik, hogy a régi ismerős, Finbar érkezik egy fiatal nővel, akinek állítólag eladta közelben lévő házát. 

Finbar is errefelé lakott valaha, de már rég beköltözött a közeli kisvárosba, panziója és családja van, szóval a három „ittmaradthoz” képest karriert csinált. Érkeznek is, és sörrel, whiskyvel, ír tündérmesékkel és rémtörténetekkel eltelik az este. Tulajdonképpen ennyi a „sztori”: komótos beszélgetés és ivás közben észrevétlen belecsúsznak egy olyan hangulatba, amiben mindenkiből kiszakad egy-egy furcsa és titokzatos történet, és maguk sem veszik észre, de életük egy fontos estéjét töltik itt együtt, amikor mindenkiről kiderül, mennyire vágyja a szeretetet, és közben az is kiderül, talán maguk sem hitték volna, de képesek is ezt a szeretetet nyújtani a másiknak. Talán mert egy kíváncsi, szép, szabad és törtszívű nő lépett közéjük néhány órára. Késő van, elköszönnek, minden megy tovább, ahogy eddig, és tudhatjuk, immár semmi nem úgy megy immár.

A rendező a darabról

„Nekem való, kicsi, finom darab. Kívül: aligtörténés, belül: mindentörténés. Módot ad arra a molyolós, piszmogós, aprólékos műhelymunkára, amiben kiderülhet, hogy átlagos emberek, Akárkik sorsa ugyannyi titkot és mélységet hordoz, mint a közismert hősöké. McPherson azt tudja, amit a hozzám közelálló legjelentősebb drámaírók, Csehov, Pinter, Fosse… tudnak: derűvel és fájdalommal pontosan fogalmaz az emberi kapcsolatokról, magányról, szeretetvágyról. A színpadon számomra a lényeg nem a cselekvés, hanem a történés. A cél nem a titok megfejtése, hanem annak felmutatása.” (B. L.)

Conor McPherson

1971-ben született Dublinban, drámaíró és rendező, számtalan díjat nyert, az egyik legjelentősebb kortárs drámaíró. A gát 1997-ben született, a Royal Courton mutatták be, majd a West End és a Broadway következett. Megkapta az év legjobb drámája díjat. 2000-ben a Royal National Theatre London megszavaztatta a 20. század legjobb drámáit, és A gát a 40. helyen végzett, együtt O’Neill Eljő a jeges, Miller Pillantás a hídról és Beckett A játszma vége című drámáival.

Két drámáját játszották eddig magyarul, mindkettőt Upor László fordította:
- Tengeren – Bárka Színház, rendezte: Göttinger Pál, 
- A gát – Székesfehérvár, rendezte: Szűcs Gábor / Csíkszereda, rendezte: Andreea Vulpe