Berecz András

Kossuth-díjas ének- és mesemondó, a Nemzet Művésze

1957-ben született Budapesten. Az első dalokat édesanyjától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben... dalokat, meséket, tréfákat gyűjtöget. Élete különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is volt, hajszolt embertársai örömét keresgélő énekes, mesemondó lett. Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől parókiáig mindenféle rendű és rangú ember "használja"- hazája az elszakadt részekkel, és a diaspóra is. Kedves dalai és meséi a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai, melyek felnőttekhez szólnak inkább. Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televízió felvételeket készített itthon, Európában, USA-ban és Kanadában is. Tanított magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontoi York egyetemen, kanadai, amerikai nyári zenei táborokban, Hollandiában magánkurzusokon. Mesét mondott tolmácsok segítségével kanadai, észt, francia, holland, olasz, egyiptomi közönségnek is. Műfordítással is foglalkozik. Csuvas és román népköltészetet ültetett át magyar nyelvre. 2014-től a Nemzeti Színházban rendszeresen tart előadást. 2016-tól színházi előadásban, a Vidnyánszky Attila rendezte Csíksomlyói passióban is részt vesz. Az ebben szereplő dalok, mesék a maga feldolgozásai, szerzeményei. A Shakespeare-művek színház-képe, és az udvari bolond figurája a színházi munkából fakadóan foglalkoztatja, ebből született az Isten bolondja c. műsora. Legutóbb, 2018-tól görög mitológiából, Arisztotelész zenefilozófiájából és a görög népművészetből állított össze egy énekes, mesés, táncos műsort Síp és lant címmel.

Berecz András

Jelenlegi szerepei a Nemzeti Színházban