Nemrég Hevesi Sándor, most pedig az őt követő nemzedék jeles képviselője, Németh Antal születésének évfordulója előtt hajtottak fejet a színházi szakma képviselői. A Nemzeti Színház kezdeményezésére koszorúzással emlékeztek Németh Antal egykori színházigazgatóra, rendezőre, születésének 120. évfordulója alkalmából a Farkasréti temetőben, május 19-én.
„Életútjukban sok a párhuzamosság.” – emelte ki a Színművészeti Egyetem Drámaelméleti Intézetének képviseletében Lázár Balázs. „Mindketten a kritika, az elmélet területéről érkeztek meg a rendezéshez, tudós művészek voltak, és mindkettőjükre Edward Gordon Craig volt legerősebb hatással. Összeköti őket az is, hogy a Nemzeti Színház élén friss, korszerű szellemi energiákkal töltötték meg az intézményt, az élő hagyományt, a folytonos megújulást, ma úgy mondanánk, kulturális innovációt szem előtt tartva, megkerülhetetlen példát adva ezzel a mindenkori Nemzeti Színház modelljének.” – tette hozzá a színművész. Hozzátette azt is, az 1945 utáni korszakban pedig mindkettejük szellemi örökségét igyekeztek kitörölni az emlékezetből. Hevesiről csak nagyjából a 60-as évektől, Németh Antalról pedig a 80-as évektől kezdve lehetett beszélni. Holott ők a magyar színházi élet állócsillagainak nevezhetők, akik mércét jelentenek ma is, Hevesi szintézisteremtőként, Németh Antal pedig formabontó újítóként. „Nem is találhatott volna jobb névadót a Színművészeti Egyetem Józsefvárosban található Drámaelméleti Intézete, mint a szegény józsefvárosi családból származó Németh Antalt, aki rendezőként, igazgatóként, egyetemi tanárként elméleti és gyakorlati felkészültségben is kiemelkedő alkotójává vált színházművészetünknek.” – fogalmazott Lázár Balázs, aki beszéde végén megjegyezte, a sors groteszk fintora, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár könyvtárosaként 1963-tól a Nemzeti Színház iratait, köztük saját munkáinak dokumentumait is igyekezett megmenteni a felrobbantásra ítélt épületből. Ennek az utolsó jelképes gesztusnak köszönhetően születhetett újjá később a Nemzeti Színház éthosza – emelte ki a színművész.
A MASZK Országos Színészegyesület és a Magyar Színházi Társaság nevében Hegedűs D. Géza szintén arról beszélt, mennyire sokoldalú volt Németh Antal, aki elméleti munkássága, kiterjedt és korszerű műveltsége mellett rendezőként is maradandót alkotott. Kiemelte, hogy Németh Antal a korszak legújítóbb alkotóira figyelve írta meg elméleti munkáinak legjavát, amelynek nyomán külföldön igen, de Magyarországon sajnos, nem igazán tudott figyelmet kivívni. A Nemzeti Színház frissen kinevezett igazgatójaként, 1935-ben, óriási munkába kezdett – hangsúlyozta Hegedűs D. Géza, s ez a számokból is látszik, rögtön az első évadban huszonhat bemutatót tartott a teátrum a vezetése alatt. A második és a harmadik évad is huszonöt-huszonnégy bemutatót jegyez. „Valami mohó rohanás a teljes és örök színház felé – ez nyomta rá a bélyegét erre az időszakra” – állapította meg beszédében a színművész. „Németh Antal direktori tevékenysége alatt mintegy hetven új magyar darabot mutattak be, olyan szerzőket avatva, mint Tamási Áron, Németh László, vagy Hubay Miklós.” – emelte ki Hegedűs D. Géza, hozzátéve, ugyanakkor a világirodalom olyan kitűnő – akkor kortárs – szerzőit is műsorra tűzte, mint Eugene O’Neill vagy Jean Giraudoux. A színművész kiemelte még, hogy a Németh Antal életműve korszakos jelentőségű, ezért is nagyon fontos ápolni az emlékét.
Németh Antal síremlékénél koszorút helyezett el Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház igazgatója, Lázár Balázs, a Németh Antal Drámaelméleti Intézet képviseletében, valamint Vajda Márta és Hegedűs D. Géza a Magyar Színházi Társaság és a MASZK Országos Színészegyesület képviseletében.
(2023. május 20.)