Egészen különleges feladatot kapott Csák György a Rex előadásában. Sam szerepét vendégként játssza a darabban, ám ez korántsem mondható szokványos színészi munkának. Sam ugyanis egy „kiber-asszisztens”. Erről, valamint a hajdani Nemzeti Színházhoz való kötődéséről is kérdeztük.
„1978-ban végeztem a főiskolán, utána Szolnokra szerződtem.” – idézte föl pályájának kezdeteit a színművész. „Vámos László volt osztályfőnököm hívott, így a „régi” Nemzeti Színházba kerültem a Hevesi Sándor téri épületbe. Ott játszottam 1982-89 között. Vezetőváltás után 4 évig játszottam az Arany János Színházban, majd szabadúszó lettem. Újdonsült kulturális vállalkozóként megalapítottam a Trambulin Színházat és elindítottam egy kulturális, színházi folyóiratot spirituszonline.hu néven és egy, elsősorban rockzenei klubot is üzemeltetek a Stadionoknál. Írtam tehát, játszottam, rendeztem, szerkesztettem – mindenes voltam és vagyok a mai napig. A hajdani Nemzeti Színház nagy változásokon ment keresztül. Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás ott meghatározó rendezők, főrendezők voltak, majd a „két Gábor” megalapította a Katona József Színházat. Ez színházi fordulat volt, 1982-t írtunk. A Katonába magukkal vittek sok nemzetis színészt és másokat is bevonzottak. Én szintén másokkal együtt szerződtem a Nemzetihez, ahogy említettem. Több úgynevezett „nagy öreg” maradt a társulatban. Fiatal voltam, tettem a dolgom, próbáltam felnőni a feladatokhoz. A „nagyok” közül Agárdy Gáborral volt közvetlenebb kapcsolat, ott volt még Kállai Ferenc, aki barátságos, kedves és közvetlen volt szintén. Ez már történelem…” – emlékezett vissza Csák György.
“Az előadások közül a legemlékezetesebb ebből az időszakból az István, a király volt, amelyben a regös szerepét játszottam Vikidál Gyula mellett. Ez volt talán abban az időben a legismertebb, legnépszerűbb előadás Kerényi Imre rendezésében. Vele egyébként már Szolnokon is dolgoztam, ahol a Sanchót énekeltem a La Mancha lovagja című musicalben. Az István, a király legendás előadásának próbafolyamatára szívesen gondolok vissza. Sík Ferenccel is volt több közös munkánk vagy Ivánka Csabával a Karnyóné, ahol Samukát játszottam. Egyikük sincs már köztünk sajnos.” – mondta a színművész.
„Ami a Rexbeli szerepet illeti, a titkárságról megkeresett Hosszú Marcsi, hogy volna ez a szerep, küldjek referenciát magamról. Nyilván nemcsak én lehettem a jelöltek között. A rendező, Valerij Fokin kiválasztott az elküldött anyag alapján. Így kerültem a produkcióba. Nagyon érdekes munka volt, hiszen egyfelől a darab maga is elgondolkodtató, másfelől a szerepem sem mindennapi. Nagyon nem. Fokinnal is különleges élmény volt együtt dolgozni. A csapatból többen ismerték már előző rendezése miatt (Dosztojevszkij: A krokodilus), és így óvatosságra intettek, mondván, hogy érdemes „félni tőle”. Később értettem meg, miért gondolták ezt, de igazából nem volt veszélyes és félelmetes a munka, sőt. Precízen dolgozik, jó a humora, de kemény is tud lenni, ha arról van szó.” – tette hozzá Csák György.
„A szerep nehéz feladatnak bizonyult. Nem a színpadon vagyok, hanem a világítási hídon. Távirányítok egy masinát a játéktérben, a nézők és mindenki feje fölötti helyzetből. Úgy kell a partnerekkel interakcióban lennem, hogy közvetlenül nem látjuk egymást. Horváth Lajos Ottóval vannak a jelenetek, de őt is csak felülről látom. Kissé „robotul” beszélek, miközben vashidakon mozgok, kábelek, lámpák közvetlen szomszédságában. Beszéd közben a joystickot vagyis az irányítót fogom, másik kezemmel a hideg vaskorlátot – nem éppen barátságos, színészi kontakt. Szóval elég nehéz így, pusztán hanggal és irányítással megteremteni egy figurát, de mindenképpen izgalmas. Minden előadáson beköltözöm a vasak közé, és onnan lélegzem együtt a darabbal színészként és „gépkezelőként”. Örülök, hogy részt vehettem a próbákon, együtt dolgozhattam és játszhatok a kollégákkal.” – mesélte a darabbéli feladatáról Csák György.
Ungvári Judit
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
(2023. március 22.)
