Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. április 13. - Ida Napja

Háttér

Premier • REX

REX - Álom, hatalom, magány, provokáció

A szerző, Kirill Fokin írása a REX-ről

A REX – történet egy álomról, és arról, hogy mi történik, ha ez az álom meghaladja az ember léptékeit.

 

Kirill Fokin  |  fotó: Eöri Szabó Zsolt

 

A történet főhőse Leewei Kaplan, az ENSZ egykori főtitkára, aki véget vetett a háborúknak a Földön, és az emberiséget egyetlen világállamban egyesítette.

Kaplan – egy nagy hős. Egy legenda. Egy ikon. Kíméletlen kézzel, nem törődve a veszteségekkel, elvezette az emberiséget egy jobb korba, az Aranykorba, létrehozott egy virágzó világot – s hogy mindezt elérje, önmagát teljes mértékben az ügynek szentelte. 

Egész életét, minden cselekedetét, vágyát, mozdulatát, testének minden sejtjét alávetve megváltoztatta a személyiségét, hogy mindent a nagy cél – a nagy álom – beteljesülésének rendelhessen alá...

125 éves, mesterségesen tartják életben, de ő már szeretne meghalni. Most, amikor a remélt és kívánt halál küszöbéről visszatekint az életére, amikor túl van már mindenen, és semmin se lehet változtatni, amikor már minden döntést meghozott, és nincs értelme azokat megbánni, Kaplan felteszi magának az egyetlen kérdést, amely még megmaradt számára.

A lángtengerbe torkolló csata után, amelyből győztesen került ki – mi maradt Leewei Kaplanból mint emberből? Valóban arra vágyott egész életében, hogy így végezze? Vagy ő más volt valaha; a hatalomvágy, a nagyravágyás egykor nem homályosították el a látását, és választhatott volna egy másik életet, amelyben valaki más lett volna a hős, Leewei Kaplan pedig önmaga maradt volna?

Az, akit valamikor elveszített.

Mindamellett ez a történet a politikai hatalomról is szól. Egy történet a meghozott döntések felelősségéről. Arról a felelősségről, hogy egyszer csak a legfőbb hatalommal felruházott politikus szemében az élő emberek helyébe számok lépnek, és ekkor mások élete vagy halála már nem jelenti morális vívódás tárgyát, hanem csupán lépcsőfokokat a Nagy Jövő felé vezető úton...

Azon Jövő felé, amit kifejezetten Ő gondol annak, és nem valaki más.

Mert az „igazság” már semmit sem jelent annak az embernek, akiben a nagy álom és az óriási hatalom egyesül. Ő teremti meg a saját igazságát és a saját világát – a többieknek pedig nem marad más, mint hogy ebben a világban éljenek. Vagy inkább túléljenek.

És ez a történet a magányról is szól.

És arról, hogy Istennel csak egyedül, szemtől szemben lehet találkozni. És a messzeségből oly csábítónak tűnő hatalom csúcsain hideg, halálos szelek fújnak.

Végül, számomra személy szerint ez a történet arról is szól, hogy a gondolat, a fantázia, a képzelet – mindig provokáció. És az, ami tegnap még elképzelhetetlennek, megvalósíthatatlannak, provokatívnak, lehetetlennek tűnt, az ma valósággá, holnap pedig mindennapossá válik.

 

A jövő gyorsan közeledik.

Néha még túl gyorsan is.

 

Kirill Fokin

 

Kirill Fokin

Moszkvában született 1995-ben. A Moszkvai Állami Egyetem történelem szakán végzett és politikatudományból doktorált. Tézis című első novelláskötete 2012-ben jelent meg, amit egy sor további könyv követett: Tűz, Napsugarak a horizonton túl, Lenro Avelz élete, illetve a Lenro Avelz halála. Könyvei nagy feltűnt keltettek, jelölést kaptak az Arkagyij és Borisz Sztrugackij irodalmi díjra, valamint az „Interpresscon” díjra, két kötetből álló Lenro Avelz-regényfolyama pedig felkerült az „Új horizontok” irodalmi díj toplistájára.

Drámaíróként és dramaturgként színpadi művé dolgozta át Tűz című elbeszélését, amit Ma.2016 címmel apja, Valerij Fokin rendezett meg a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházban, majd ennek motívumait felhasználva forgatókönyvet írt a Petropolis címmel forgatott nagyjátékfilmhez, amiben kreatív producerként is közreműködött (rendező: Valerij Fokin). Színpadi művei közül a Demagógot és a Tisztességes asszonyt az Alekszandrinszkij Színházban játszották (rendező: Hugo Erikssen, illetve Valerij Fokin), Ryšys / Space Away című darabját pedig Litvániában a Kaunasi Nemzeti Drámai Színház (rendező: Agnija Leonova) tűzte műsorára.

 

(2023. február 28.)