Premier - A Mester és Margarita
A szerepépítés technikája, az online próbák haszna, a hirtelen beköszöntő szerelem érzése, a lassan égő kézirat kiváltotta heves indulat, a párhuzamosan futó események különleges találkozása – ezekről is mesélt Katona Kinga, aki Margaritát alakítja A Mester és Margaritában.
Hogyan lesz Kingából Margarita – legalábbis a színpadi jelenlét idejére?
– Készülős típus vagyok. Már jóval a próbák kezdete előtt többször újraolvastam a regényt, felelevenítettem magamban azt a magával ragadó élményt, amit az első találkozás jelentett még évekkel ezelőtt. Elővettem Bulgakov más műveit, tanulmányokat, elemzéseket forgattam, a szerző életrajzával ismerkedtem. Ezek alapján már kezdtem átgondolni fejben a karaktert. Elemezgettem Margarita tetteinek mozgatórugóit, azonosulni próbáltam gondolataival, vágyaival, kétségeivel… Úgy szeretek beülni az olvasópróbára, hogy már van egy alap, amit tovább lehet gondolni…
Aztán a rendező valami egészen mást kér…
– Persze, előfordulhat. De ha felkészültnek érzem magam, az biztonságot ad, talán jobban képes vagyok társként jelen lenni az alkotói folyamatban. A végső szó nyilván a rendezőé, ami így is van jól.
Bevált a technika?
– Igen. Az első pillanattól fogva azt éreztem, hogy Alekszandar Popovszkival hasonlóan gondolkodunk Margaritáról. Azt nem tudom eldönteni, hogy én voltam rá hatással, vagy ez a hasonlóság eleve megvolt, netán a legjobb rendezői cselt bevetve észrevétlenül segített ráhangolódnom az ő elképzeléseire. Az eredményt tekintve ez mindegy is.
Mindez zajlott jórészt a Covid árnyékában…
Valóban, az első néhány találkozás után már csak online folytak a próbák. Mi itthon, ki-ki a maga lakásában, ő meg talán Mariborban, ahol a szlovén Nemzeti Színház művészeti vezetője. Nem engedte, hogy ez a kényszerű távollét szétzilálja a munkát, úgy tett, mintha mi sem lenne természetesebb a monitorok által létrehozott virtuális próbatérnél. Végig jó hangulatban zajlottak a próbák – de nem volt könnyű menet.
Virtuális próbatér – elég riasztóan hangzik…
– Színpadi előadást így nem lehet létrehozni, az biztos. De arra jó volt, hogy mikor végre élesben próbálhattunk, már elég sok jelenettel képben voltunk. Sokat segített az is, hogy Alekszandar olyan típusú rendező, aki valóban a színészeiből merítve alkot.
Milyennek képzelte el a Kingában testet öltő Margaritát?
– Egy harmincas nő, aki boldogtalan a házasságában, kicsit már bele is törődött abba, hogy eltűnt az életéből minden izgalom, de aztán történik valami… „A szerelem úgy termett ott közöttünk, mint ahogy a gyilkos pattan elő a föld alól a szűk sikátorban, és megsebzett mindkettőnket” – meséli találkozásukról a Mester. Később pedig találkozik Wolanddal és bandájával, akikkel hihetetlen kalandokba keveredik. Könnyen és szívesen tudunk azonosulni azzal, ahogy Margarita megéli ennek a kései, nem is remélt szenvedélyes szerelemnek a fellobbanását és az ezzel járó önfeledt felszabadultságot.
A boldogság nem tart sokáig, hiszen a Mester eltűnik… A történet arról szól, mit tesz Margarita azért, hogy megtalálja és megmentse őt.
– A kulcsjelenet a boszorkánybál, ahová Woland meghívására repülve érkezik, és ahol felszólítja őt az ördög: adjon elő nekik valamit érdekeset. Az én értelmezésemben Margarita elkezdi élvezni a részvételét a pokoli játékban, izgalmas megmártóznia ebben a világban, egy pillanatra talán úgy is tűnik, enged az ördög csábításának. Persze tudja, hogy ez egy próbatétel. Ha kiállja, kérhet valamit Wolandtól. És mi mást kérne, mint azt, hogy visszakapja szerelmét, a Mestert.
A történet másik szála a Mester regényének a sorsa. Mi a fontosabb Margaritának – a rajongásig szeretett regény vagy annak az írója?
– Azt hiszem, nincs választás: Margaritának éppolyan fontos a Mester regénye (amelyben hite szerint az ő élete jelenik meg), mint maga a szerelem. Margarita kiállja az ördög próbatételét, így mindkettőt megmenti: a művet is, amit befejezhet a Mester, és a szerelmet, egy boldog élet lehetőségét…
És akkor jön az élet által írt drámai fordulat: mire a produkció a premierig jutott, Margarita helyett már saját főszerepét játssza…
– Különleges és válságos másfél év van mögöttünk. A színház működése bizonytalanná vált, sem én, sem a férjem, Berettyán Nándor, aki egyben kollégám is a Nemzeti Színház társulatában, nem tudtuk, mi és hogyan lesz. Azt gondoltuk, nincs mire várni, a babavállalással. Egyszerre teljesült életem két nagy álma: kaptam egy komoly feladatot, egy csodálatos darabban, és ugyanakkor várandós lettem, ami olyan szerep, ami egy életen át elkísér majd, és ennek izgatottsággal nézek elébe. A szerep megvár. A premieren egyébként nézőként jobban izgultam a többiekért, mintha nekem kellett volna a színpadon állnom.
Kornya István
(2021. október 12.)
