Bravúros kettős beugrás a Mester és Margaritába

Kettős beugrás mentette meg, mégpedig sikeresen a Mester és Margarita november 29-ei előadását. Mészáros Martin betegsége miatt, Ivan szerepébe Vrabecz Botond lépett be, az ő darabbéli feladatait pedig a Nemzeti Színház új rendezőasszisztense, Vida Gábor vette át. A közönség teljes értékű előadást láthatott a nagyszínpadon. A két beugrót villáminterjúban kérdeztük az élményeikről.

- Itt is nagyon-nagyon megköszönöm azt a rengeteg segítséget, amit a színészektől és a színház valamennyi dolgozójától kaptam, a súgótól az öltöztetőkön át az ügyelőig - kezdte Vrabecz Botond az élménybeszámolót. Köszönettel tartozom Vida Gábornak is, aki pedig helyettem ugrott be. Az előző esti előadás után merült föl az ötlet, hogy Mészáros Martin jelenlétét ne felolvasással helyettesítsük. Mivel a darabban nagyon sok közös jelenetük van, a szituációkat ismertem, nagyon sokszor hallgattam végig Ivan szövegeit is. A művet is nagyon jól ismerem, sok minden eleve benne volt a fejemben. De azért ez nagyon nagy szerep, hosszú szövegrészekkel szóval Szép Dománnal hajnali háromig mondtam össze a szöveget, aztán reggel már véglegessé vált, hogy ez a megoldás lesz az előadáson, és én fogom játszani.

- Amikor felébredtem, reggel még teljesen álomszerűnek tűnt az egész, de amikor elkezdődött az előadás, már nagyon élveztem. A legjobb pillanat talán az volt, amikor Bordás Rolanddal a Patriarsije Prudi mellett, ahol nekem is volt szerencsém üldögélni ugyanúgy vele, ugyanis én Moszkvában végeztem a színiakadémiát, és Roland is járt ott a diákévek alatt.

Vrabecz Botond 2020-ban fejezte be a MHAT, vagyis a Moszkvai Művész Színház Akadémiáját, Viktor Rizsakov irányítása alatt, elmondása szerint lenyűgözte az a mód, ahogyan Oroszországban a színházzal foglalkoznak.

- Annyira más a mentalitás, az ottani színházi felfogás, de ez következik abból is, amilyen nagy hagyományai vannak ott a színháznak és az irodalomnak. Rizsakov mellett megtanultunk nagyon sok mindent, de a legfontosabb az a szemlélet volt, hogy csak akkor lehetünk jó színészek, ha jó emberekké válunk, mert mi azt adjuk a közönségnek, ahogy élünk, vagyis a szó szoros értelmében magunkat. Ezért is volt nekem hatalmas dolog most, hogy egy színpadon állhattam Trill Zsolttal, Kristán Attilával. Mondhatom, hogy nagy álmom vált valóra, hiszen még élénken őrzöm azt az élményt, ahogyan őket láttam a Mesés férfiak szárnyakkal előadásban. Jó érzés volt, hogy éppen ők köszönték meg nekem a mostani beugrást.

"Ilyen volt, ilyen lett" - Vrabecz Botond és Vida Gábor beugrás előtt, beugrás után :)

- Meredek feladat volt ennyi idő alatt beállni – mondja Vida Gábor –, de kétségtelenül Botondnak volt ez nehezebb. Az igaz, hogy nekem is adódott már a pályán egy-két váratlan helyzet. Táncosként előfordult hasonló, de szöveges szerepbe eddig még nem ugrottam be. Amikor kiderült, hogy ez lesz a megoldás, berohantam a színházba, és déltől próbáltunk. Nem mondhatom, hogy nem izgultam, azért ez mindig stresszes helyzet, akármennyire rutinos is az ember a színpadon. Az előadás nagyon simán ment, a kollégák rengeteget segítettek, mindenki nagyon készséges volt mindkettőnkkel.

Vida Gábor régóta dolgozik már koreográfusként a Nemzeti Színház különböző előadásaiban, idén viszont leszerződött a teátrumhoz, mint rendezőasszisztens.

- Ebben a fél évben még átvett feladataim voltak, de tavasszal már alkotóként is közreműködöm egy új előadásban, méghozzá a Teodórosz Terzopulosz rendezésében színre kerülő Bakkhánsnőkben. Ezt nagy izgalommal várom, mert azt hiszem, ebben fontossá válik majd a táncos-koreográfusi tudásom is, biztosan aktív leszek majd a próbafolyamatban. Úgyhogy jól érzem magam a Nemzeti Színház tagjaként.

Az interjúkat Ungvári Judit készítette. 
Szívből gratulálunk a két művésznek!
Nézzék meg a beugrás néhány pillanatát a galáriában!

(2021. november 30.)