Hajszás évad volt az 1749/50-es Goldoni számára. Fogadásból 16 három felvonásos darabot írt a velencei Sant’ Angelo Színház számára, köztük olyan remekműveket, mint A kávéház, A komédiaszínház vagy A hazug. E sűrű év termése volt a karneváli szezonban bemutatott A régiséggyűjtő családja is, amelyet Házasság Palermóban címmel játszik a Nemzeti Színház, kőszínházi ősbemutatóként.
Bodrogi Gyula és Blaskó Péter a Nemzeti Színház bemutatójában | Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A történet ugyanolyan egyszerű, mondhatni semmiség, mint a Goldoni daraboké általában: egy eltört legyező, egy sült tök, egy félreértett kávé – és máris indul a civódások, féltékenykedések megállíthatatlan körtánca. A komikus helyzet Goldoni számára csak kiindulópont, a vígjáték igazi forrása: a jellem.
Esküvő másnapja Palermóban. Új asszony érkezett az előkelő, ámde csontszegény Terrazzani házhoz, az aranyos Doralice. És vele együtt beköszöntött a jólét. A lány apja, a gazdag Pantalone 20 ezer aranyat adott hozományul. De a pénzt pillanatok alatt elnyeli az após régiséggyűjtő szenvedélye, az anyós ékszerek és ruhák utáni olthatatlan szomjúsága. A lánynak, és jámbor, szerelmetes férjének, Giacintonak semmi nem jut. Még egy rendesebb ruhára való sem. És elindul a háború – a meny függetlenségi harca az örömszülők ellen. A családi hierarchia átrendezése.
Carlo GoldoniCarlo Goldoni
(Velence, 1707 – Párizs, 1793)
250 darabot írt, és nemcsak vígjátékokat (azokból százhúszat), hanem tragédiákat, melodrámákat, operalibrettókat és nagyoperák szünetében előadott komikus intermezzókat is. A felvilágosodás évszázadának egyik legnépszerűbb színpadi szerzője: volt év, amikor Párizsban, Velencében, Bécsben, Weimarban nevettek vígjátékain.
Orvos apja jogi pályára szánta. Dolgozott is ügyvédként, de fiatalkorától a színház bűvöletében élt. Pályáját a velencei San Samuele, majd a Sant’ Angelo színházban kezdte, ahol ontotta a darabokat (máig játszottak ezek közül A fogadósné, a Mirandolina).
Egy évtizedre Velence legnagyobb teátrumához szerződött, ahol 60 vígjátékot készített, közöttük egyik legtöbbet játszott művét, a Chioggiai csetepatét. A sikerei miatt a kor másik jeles szerzője, Carlo Gozzi hadjáratot indított ellene. A viszályba belefáradva Párizsba ment, ahol a Théâtre des Italiens háziszerzője lett. A királyi család leányainak nyelvtanára volt Versailles-ban, 1780-ban visszavonult, és megírta franciául az emlékiratait. A nagy francia forradalom előbb megvonta udvari nyugdíját, amit a halála előtti napokban újra folyósítanak neki.
Nagy tette, hogy érvényre tudta juttatni újításait: a commedia dell’arte rögtönzésre alapuló színészi játéka helyett ragaszkodott a szerző által megírt szövegek elmondásához. Nevéhez fűződik a zenés komédia megújítása is, nem kisebb szerzőtárssal, mint Vivaldi.
Rendkívül szórakoztató a hét színész jobbnál jobb alakítása, ahogy a nézők, ők is élvezik az előadás minden pillanatát. A színészközpontú Házasság Palermóban című előadás remekül szélesíti a Nemzeti Színház repertoárját, egészen új színt jelent a palettán.
...a bő humorú játék nagyon is mai, hatalmaskodásról és kiszolgáltatottságról regél, mások kihasználásáról, az önkontroll hiányáról, kitartó szerelemről, és mindennek dacára szeretetről. Kiss Csaba rendező felcsiholta a színészekben a játékkedvet, akik láthatóan élvezik ezt a jól szervezett színpadi őrületet, kiélik bohózati hajlamaikat, egymásnak passzolják a poénokat. Fölöttébb belelendülnek a játékba.
