Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. december 12. - Gabriella Napja

Háttér

Házasság Palermóban

Fancsali happy end

Goldoni és a Házasság Palermóban

Hajszás évad volt az 1749/50-es Goldoni számára. Fogadásból 16 három felvonásos darabot írt a velencei Sant’ Angelo Színház számára, köztük olyan remekműveket, mint A kávéház, A komédiaszínház vagy A hazug. E sűrű év termése volt a karneváli szezonban bemutatott A régiséggyűjtő családja is, amelyet Házasság Palermóban címmel játszik a Nemzeti Színház, kőszínházi ősbemutatóként.

Bodrogi Gyula és Blaskó Péter a Nemzeti Színház bemutatójában  |  Fotó: Eöri Szabó Zsolt

 

A történet ugyanolyan egyszerű, mondhatni semmiség, mint a Goldoni daraboké általában: egy eltört legyező, egy sült tök, egy félreértett kávé – és máris indul a civódások, féltékenykedések megállíthatatlan körtánca. A komikus helyzet Goldoni számára csak kiindulópont, a vígjáték igazi forrása: a jellem.

Esküvő másnapja Palermóban. Új asszony érkezett az előkelő, ámde csontszegény Terrazzani házhoz, az aranyos Doralice. És vele együtt beköszöntött a jólét. A lány apja, a gazdag Pantalone 20 ezer aranyat adott hozományul. De a pénzt pillanatok alatt elnyeli az após régiséggyűjtő szenvedélye, az anyós ékszerek és ruhák utáni olthatatlan szomjúsága. A lánynak, és jámbor, szerelmetes férjének, Giacintonak semmi nem jut. Még egy rendesebb ruhára való sem. És elindul a háború – a meny függetlenségi harca az örömszülők ellen. A családi hierarchia átrendezése.

 

Carlo Goldoni
Carlo Goldoni

(Velence, 1707 – Párizs, 1793)

250 darabot írt, és nemcsak vígjátékokat (azokból százhúszat), hanem tragédiákat, melodrámákat, operalibrettókat és nagyoperák szünetében előadott komikus intermezzókat is. A felvilágosodás évszázadának egyik legnépszerűbb színpadi szerzője: volt év, amikor Párizsban, Velencében, Bécsben, Weimarban nevettek vígjátékain.
Orvos apja jogi pályára szánta. Dolgozott is ügyvédként, de fiatalkorától a színház bűvöletében élt. Pályáját a velencei San Samuele, majd a Sant’ Angelo színházban kezdte, ahol ontotta a darabokat (máig játszottak ezek közül A fogadósné, a Mirandolina).
Egy évtizedre Velence legnagyobb teátrumához szerződött, ahol 60 vígjátékot készített, közöttük egyik legtöbbet játszott művét, a Chioggiai csetepatét. A sikerei miatt a kor másik jeles szerzője, Carlo Gozzi hadjáratot indított ellene. A viszályba belefáradva Párizsba ment, ahol a Théâtre des Italiens háziszerzője lett. A királyi család leányainak nyelvtanára volt Versailles-ban, 1780-ban visszavonult, és megírta franciául az emlékiratait. A nagy francia forradalom előbb megvonta udvari nyugdíját, amit a halála előtti napokban újra folyósítanak neki.
Nagy tette, hogy érvényre tudta juttatni újításait: a commedia dell’arte rögtönzésre alapuló színészi játéka helyett ragaszkodott a szerző által megírt szövegek elmondásához. Nevéhez fűződik a zenés komédia megújítása is, nem kisebb szerzőtárssal, mint Vivaldi.

(2017. október 31.)