Egy flamand Szent Ference

Michel de Ghelderode
(Ixelles, 1898 – Brüsszel, 1962)


Francia nyelvű belga drámaíró. Hatalmas életművet hagyott hátra, amelynek legfontosabb részét félszáz drámája jelenti. Volt házitanító, könyvesbolti eladó, katona. Húsz éven át városházi írnokként kereste kenyerét.
Az 1920-as években fedezte fel a Flamand Népszínház. Számukra írta 1926-ban a Képek Assisi Szent Ferenc életéből című drámáját is. Miután a társulat feloszlott, a közönség nélkül maradt szerző lázasan alkotott: 1931 és 1937 között tizenhárom darabot írt a bemutatás minden reménye és lehetősége nélkül. A 30-as évek végén kapta meg az addig hiába várt elismerést, a belga Drámaírói díjat, amikor már lezárta életművét (csupán két drámát írt ezután).
1947-ben Párizs felfedezte az elfelejtett belgát (vagyis franciául író flamandot). Játszották többek között az Escurialt, a Pokoli pompát, a legjobb francia rendezők – Roger Planchon, René Dupuy, Jean Le Poulain, Marcel Lupovici – állították színre egy-egy drámáját. A neves könyvkiadónál, a Gallimardnál megjelent az életmű. A nagy érdeklődés és népszerűség 1953-ban épp olyan hirtelen maradt abba, ahogyan pár évvel korábban feltámadt. Haláláig visszavonultan élt.

„Brüsszel egyik peremkerületében, Schaerbeekben, a városháza egyik parányi irodájában betörik a tetőablak. Az ott dolgozó kistisztviselő nem mer szólni fölötteseinek; inkább egész télen lavórban fogja fel a becsorgó vizet. A kistisztviselő, igaz, mindenkitől fél, de a lelkiismerete sem egészen tiszta. Mert munkaidejét ugyan írással tölti ki, de nem aktákat körmöl, hanem kéziratokat, melyeket aztán este átad gépelésre feleségének. Hacsak nem lelnek rá az árkusokra a munkatársak, akik miszlikbe tépik, rosszabb esetben az illemhely papírtartójába teszik őket” – idézi Szántó Judit a Michel de Ghelderode-ról írt portréjában a jellemző anekdotát. Visszahúzódó, ugyanakkor különc figura volt. Erre utal az is, hogy lakása, akárha drámáinak díszleteivel – kolumbiai maszkokkal, cukorból készült mexikói halálfejekkel, miseruhákkal, hintalóval és bábfigurákkal – volt telezsúfolva.

„Ghelderode a belga költészet nyakékének záró gyémántja” – mondta róla kortársa, a francia író, Jean Cocteau. A belga jelző nagy kérdés. „Francia nyelvű író vagyok azon a földön, ahol belga nyelv nem létezik (…). Én nem vagyok belga író. Se belgiumi író, se Belgiumban élő író. Én ember vagyok, aki egy szobában ül és ír. Flamand Flandrián kívül, de flamand az időben, és ezt a Flandriát fejezem ki, ez a Flandria éltet mágikus erővel, mindent tőle kaptam, és rajta kívül nem létezem...”

Az 1920-as években a Flamand Népszínházzal való kapcsolat Ghelderode számára nagyszerű, termékeny időszakot hozott: volt társulat, amely várta és előadta a színműveit. Az ő rendelésükre írta Szent Ferenc halálának 700. évfordulójára a Képek Assisi Szent Ferenc életéből című darabot is, amelyet a Nemzeti Színház Az úr komédiásai címen mutat be.

„Testvéreim, szegény emberek, mindig a fény fog győzni!... A nap!... amely megvilágította útjaimat, megvilágítja a ti útjaitokat is,  szegény emberek szerte a világon, szabadulásotok felé menet!...” – mondja Ferenc halála pillanatában Ghelderode gyönyörű darabjában. „Hosszú és fájdalmas utat tesz meg Ferenc az örömre ébredésig, hiszen szorongásoktól és félelmektől meggyötört szívét kell tisztára mosnia, hogy ott meglelje Istent. Ezen az úton vezet végig bennünket Ghelderode egy lélek felemelkedésének történetét tárva elénk, amely történetben minden figura, még a legvisszataszítóbb is valójában különböző szerepekben e lélek segítője. A Halál maga is félelmetes tábornokból végül fényes angyallá nemesül, aki az anyagi világból való szabadulást hozza el Krisztus szegényének” – írja a darab új és teljes fordítását készítő Rideg Zsófia dramaturg.

A Ghelderode-művek magyar bemutatóinak sora 1978-ban kezdődött az Escuriallal. Ezt követően a Barrabás, a Bolondok iskolája, a Vörös mágia, a Pokoli pompa, A titok kapujában, a Pantagleize és A nagy halál balladája is színre került. A Kószál a nagy kaszásból Ligeti György komponált operát. Virágos kert címen pedig az Új Színház készített előadást a Képek Assisi Szent Ferenc életéből szövegének felhasználásával
 

Kornya István

(2017. január 30.)