Éjjeli menedékhely
Színművészi szakdolgozatában a társulati és a szabadúszói lét összehasonlításáról is ír. Milyen saját tapasztalatai vannak?
– A témám a görög és a magyar színházi rendszer összehasonlítása volt. Alapvető különbség, hogy ott nincsenek állandó társulatok. A színészek válogatásra járnak, összeverődnek alkalmi társulatok egy-egy előadásra, s ha annak vége, mindenki megy tovább. Itthon ez más, hiszen nálunk a függetlenek is majdhogynem állandó társulatok. Én öt évet töltöttem társulatnál Kecskeméten, most töltöm a második évadomat szabadúszóként. Mindkét életformának vannak előnyei és hátrányai. Valaki képes harminc évet ugyanannál a színháznál eltölteni, és van, aki nem. Most jó megélni ezeket az új találkozásokat, és úgy tapasztalom, számomra nem okoz nagy gondot a beilleszkedés.
Az Éjjeli menedékhelyben Natasaként kíséri be a Lukát alakító Törőcsik Marit a színpadra. Hozzá is könnyű alkalmazkodni?
– Mielőtt izgulni kezdtem volna, már el is sütött egy halk poént. Hihetetlen energiával van jelen. Amikor felmegy a színpadra és megszólal, nem lehet nem rá figyelni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy vele dolgozhatok. Együtt jelenünk meg először a színpadon.
Tavaly a pesti Örkény színház Meggyeskert című előadásában Sarlotta Ivanovnaként annyira szellemes alakítást nyújtott, hogy nézőként érezni lehetett, nagyon érti Csehov sajátos humorát. Gorkij is közel áll önhöz?
– Gorkijhoz „személyes” viszony fűz. Azt hiszem, neki is köszönhetem, hogy annak idején felvettek a Színművészetire. A felvételi előtti nyáron elmentem a zalaszentgróti drámatáborba Máté Gábor csoportjába. Az Éjjeli menedékhely volt az anyag, amin dolgoztunk. Van a darabban egy jelenet, amiben Nasztya beszél a szerelméről. Ez ugyan nem egy monológ, de én azzá sűrítettem. Ezt vittem a felvételire, és a második és a harmadik rostán is ezt kérték.
Ezúttal viszont Natasát alakítja.
– Klasszikus fiatal drámai hősnőszerep, aminek van egy nagy veszélye. Az önsajnálat. Viktor Rizsakov rögtön az elején leszögezte, hogy ez az első dolog, amit kizárunk. Natasa a menedékhely-tulajdonos feleségének a húga, és a testvére folyton veri. Minden oka meglenne rá, hogy magába fordulva sirassa a sorsát, ő ezzel szemben hihetetlenül gyakorlatiasan éli túl a mindennapokat. Ettől lesz igazán drámai a személyisége. De ott van benne a kitörési szándék, a fiatalsága, a hite, hogy mindez csak egy átmeneti állapot, aminek egyszer vége lesz.
Kép: Eöri Szabó Zsolt
Szöveg: Lukácsy György
(2014. október 31.)
