-
Az amerikai álom szertefoszlása és a költészet születése mind belefér Az ügynök halálának legfrissebb újraértelmezésébe. Csiszár Imre egyszerre látja időtlen görög drámának és 21. századi társadalomkritikának Arthur Miller klasszikus darabját, amelyben a főhős bukása vezet a katarzishoz.
-
A Gyulai Várszínház nívódíját kapta Márkó Eszter, a Tündöklő Jeromos rendezéséért. Az elismerést a november 30-ai előadás után Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója és Gyula polgármestere, dr. Görgényi Ernő adta át a Nemzeti Színházban.
-
Megrendítő és nagyon-nagyon személyes adaptációt láthattunk az idei MITEM-en a kisebbségi színházak mini sorozatának záróakkordjaként: az észak-macedóniai török nyelvű színház Maeterlinck A vakok című drámáját dolgozta át kortárs színpadi művé. Az előadás azonban nemcsak univerzális kérdéseket feszegetett, hanem a Balkán akut problémáit is feltárta a közönség előtt.
-
Minden idők leghatalmasabb Tragédia-adaptációja jött létre Vidnyánszky Attila rendezésében Budapesten, a Hajógyári-sziget csarnokában. A hazaiakkal együtt 12 ország több mint 200 színművész-növendéke vett részt a gigantikus produkcióban, amely a mintegy hétórás időtartamával szinte szakrális jellegű beavatást jelentett a nagy magyar drámaíró világába. A Madách Projekt ötletgazdája ezzel egy egészen különleges színházi emlékművet állított az írónak.
-
Tragikus, de megkapóan lírai mesét láthatott a közönség az Isztambuli Városi Színház előadásában a 12. MITEM programjában. Az Ararát-hegy legendáját azzal a szándékkal hozta el a török társulat, hogy egy kicsit ízelítőt mutassanak nekünk a török kultúrából, miután legutóbbi találkozásunkkor, egy éve a Háború és békével érkeztek Budapestre.
-
A Nemzeti Színház az adventi időszakban a Reménycsillag Gyermekeinkért Alapítványt segít adománygyűjtéssel. Az Alapítvány többszáz szegény sorsú családdal, valamint valamilyen fogyatékkal élő gyermekeket nevelő iskolával, otthonnal áll kapcsolatban.
-
Vidnyánszky rendezésében a darab egy a Katona által megírt prológust és öt szakaszt (felvonást) megelőző elő-előképpel indul: buli van a királyi palotában. Amikor a nézők megérkeznek a Gobbi Hilda színpad stúdiószínházi játszóterére – mely a földszinti előcsarnok és a nézőtér alatti szintre került, és mintegy százötven nézőt képes fogadni –, a színészek már bent tartózkodnak a színen, jönnek-mennek, félhangon társalognak, rendezkednek, okostelefonokkal és egyéb kütyükkel babrálnak, hangolnak. A keverőpult mögött DJ serénykedik, egymás után többen is mikrofont ragadnak.
-
A darab szereplői egészen kiváló alakítást nyújtanak. Brand, azaz Trill Zsolt tökéletesen jeleníti meg a megszállott idiótát – úgy, hogy végig nem tűnik idiótának, hanem csak erkölcsileg kérlelhetetlen, értékei iránt szenvedélyesen elkötelezett embernek. (Gerő András)
Zsótér felvállalja ezt a követelményt: hogy (csakis) a leglényegesebb dolgokról (Istenről, halálról, szerelemről és más démonokról) beszéljen, erősen, határozottan és megrendítően. Szerinte sincs színház erős gesztusok, az alapkérdések bátor felvetése nélkül. (Horkay Hörcher Ferenc)
-
Az idei International Festival of Ancient Greek Drama meghívására két különleges helyszínen – a ciprusi Kouriou ősi színházban és a csodálatos Makariou Amfiteátrumban a világszínház egyik nagymesterének, Theodórosz Terzopulosznak a rendezésében mutattuk be Euripidész: Bakkhánsnők című előadásunkat.
-
Algériában 7. alkalommal rendezik meg a Béjaia-i Nemzetközi Színházi Fesztivált (FITB) 2015. október 29 és november 5 között. Magyarországot a Nemzeti Színház Fodrásznő című előadása képviseli.
-
Ürügy vagy „szereplő” a történelem a színpadon? Beszélhetünk ma is történelmi drámákról? Hogyan jelenik meg a múlt a színpadokon ma? Feladata-e a Nemzeti Színháznak a múlttal való foglalkozás? A témáról Gerő András történész, Horkay Hörcher Ferenc politikai filozófus, esztéta és Vidnyánszky Attila rendező-igazgató beszélgettek.
-
Erős, felkavaró előadást láthattunk a belgrádi társulattól, amelyben a zsenialitás, a tehetség és a sorsszerűség összefüggésein gondolkodhattunk el leginkább. A menthetetlen című produkcióban a szerb művészek Thomas Bernhard Glenn Gould főszereplésével megírt regényét, valamint Puskin Mozart és Salieri című darabját elegyítették, s az ebből „kihajtó” előadás minden bizonnyal még igen sokáig eszébe jut annak, aki látta.