Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800 (központ)
Vissza a hírekhez

Az ügynök halála

Itt tart a világ

Csiszár Imre rendező

Az amerikai álom szertefoszlása és a költészet születése mind belefér Az ügynök halálának legfrissebb újraértelmezésébe. Csiszár Imre egyszerre látja időtlen görög drámának és 21. századi társadalomkritikának Arthur Miller klasszikus darabját, amelyben a főhős bukása vezet a katarzishoz.

Csiszár Imre, Schnell Ádám és Blaskó Péter a próbán  |  Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A laikus mindig úgy gondolja, ha egy színház vagy rendező elővesz egy klasszikust, annak jó oka van. Nagyon leegyszerűsítve: valami újat mond nekünk a régi szöveg. Most mi ez az újdonság?

– Nem a darab aktualizálhatósága fontos. Az ügynök halála számomra a világirodalom három legnagyobb emberiségdrámáinak egyike. A 19. századé Ibsen Peer Gyntje, a 20. századé a Szecsuáni jólélek Brechttől, a 21. századé – számunka, ma 2017-ben Magyarországon mindenképpen – Az ügynök halála. Igen, nem tévedés, holott Arthur Miller 1949-ben írta ezt a remekművet.


Miért gondolja mégis e századinak a majd hetven éve írt darabot?

– Miller olyan tulajdonságokkal ruházta fel az amerikai kisembert, mint a görög drámaírók hőseiket. És ebből a klasszikus időtlenségből kikeveredik egy igazi 21. századi tragédia. Miller darabjában kétfajta stílus érhető tetten: a realista és az expresszionista. A családi dráma realista stílust kér, így is adjuk elő. Ugyanakkor van egy expresszionista síkja is: Miller megbontja az időt, visszavisz minket a kezdetekhez. Egyszer csak felbukkan egy olyan szereplő, aki már rég nem él: Ben bácsi figurája a gyors meggazdagodás lehetőségét villantja fel, szükség van rá, hogy megértsük az ügynök motivációját. Ez a szereplő számomra épp olyan, mint Aiszkhülosz darabjában, a Leláncolt Prométheuszban az Erő és az Erőszak. Valami megbontja a realizmus megszokott menetét. Amennyire csak lehet, kihasználjuk a szürreális megszólalás lehetőségét, ami nagyon mai életérzést sugall.


De hogyan lesz ebből görög dráma?

– A kulcs Willy Loman alakja. Egész életét a családjának szentelte, egy biztos kispolgári létet teremtett meg a számukra. Amikor megöregszik, hirtelen mindenki elfordul tőle, olyan világban kellene élnie, amelyben erre a megfáradt, beteg, kissé már szürke emberre nincs többé szükség. Nem találja a helyét a társadalomban, nem tudja eltartani a családját, így csak egy választása marad: feláldozza magát. Ebben hasonlít a görög drámák főhőseire, akik megvakították magukat, öngyilkosságba és gyilkosságokba menekültek. Loman áldozata kell ahhoz, hogy eljussunk a katarzishoz. És ez nem csupán egyéni sors, hanem egy magát túlélt kor látlelete. Hirtelen kiderül, hogy a kapitalizmus nem minden világok legjobbika. Ezt az üzenetet persze annak idején a politika is igyekezett kihasználni.


Érdeklik az előképek? Keleti Éva fotográfiája Timár József bőröndös Willy Lomanjáról beleégett az emlékezetünkbe, a róla készült szobor ott áll a Nemzeti Színház szoborparkjában.

– Megrendítő helyzet, amikor a szerep és a színész élete „összecsúszik” – ez volt a nagybeteg Tímár József utolsó alakítása, búcsúja a szín­padtól. De nemcsak az az ’59-es előadás fontos, hiszen Timártól Latinovitson vagy Bodrogi Gyulán át Gálffi Lászlóig sokan eljátszották Lomant – sokféleképpen, különböző felfogásban és rendezésben. De nekünk ezeket a munka során el kell felejtenünk, újra kell fogalmaznunk az egészet. Hiszen minden korszak újraírja a maga ügynökét. A már említett ’59-es változat a példázat jellegét domborította ki a darabnak: nézzétek, jelenleg itt tart a világ. Ez volt az üzenet. Mi nem aktualizáltunk, de nem is akartunk visszamenni ’49-be, a megírás pillanatába. A mű szellemisége, eszmeisége a fontos és nem a külsőségek.

Párkányi Raab Péter alkotása és Keleti Éva Ikonikussá vált fotója 1959-ből.
"Egy szerelmi kapcsolatban is eljöhet az a pont, amikor az ember azt mondja: a másikkal fogom leélni az életem. Nekem is van egy ilyen "eljegyzési pillanatom", ez Tímár Józsefhez kötődik. Már nagyon beteg volt, amikor módomban állt végigkövetni, hogy készül Az ügynök halála főszerepére. Emelte azt a két táskát, én meg kattintottam. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok, mégis úgy éreztem, hogy többet lehet a fotográfiával tenni, mint amit gondoltam. Azokon a képeken rajta van egy színész, aki csatára készült, egy haldokló, aki még el akart játszani egy szerepet, és azt mondta magában: 'ma este kell, hogy még sikerüljön". Ez a két táska, amit Tímár emelt, ma már szimbólummá vált, a Nemzeti Színház előtt látható szobor is így örökíti meg. A fotográfia ereje el tudja emelni a valóságot, ami úgy válik szimbólummá, hogy észre se vesszük" - így mesélt Keleti Éva pályája kezdetéről az ATV műsorában.


Csakhogy a néző nem felejt, ő magával hozza a korábbi előadások élményét, belső képét.

– A mi feladatunk meg az, hogy ezeket az előképeket kiverjük a fejéből. Olyan erős gondolati és érzelmi élményt kell nyújtanunk, hogy azok semlegesítsék az előképeket. Mi a darab társadalomkritikai jellegére helyeztük a hangsúlyt, de nem tandrámát adunk elő. Nagyon fontos, hogy érzelemgazdag előadás szülessen. Mert én nem az aktualizálásban hiszek, hanem a színészi munkában. Épp ezért nem szabad rátukmálni olyan felfogást, ami nem a színész sajátja. Blaskó Péter Lomanje Blaskó személyiségéből fakad, belőle indulunk ki. És ugyanígy tesznek a többiek is. Bánsági, a feleség és a két fiuk is…


A kleptomániás és a nőcsábász.

– Valóban: Happy lefekszik a főnöke feleségével. De azt hiszem, ez több ennél. Nem tudok másképpen kitörni, hát ellopok elégtételként egy drága tollat, ahogy Biff teszi. Ezek a darabban valamiféle lázadás szimbolikus mozzanatai. Ilyen az ügynök szerető-ügye is. A realista változatokban általában egy szállodai szobában találkoznak, nálunk a szerető egy hintában ül, és emögött áll a férfi. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy ez nem egy kóbor numera volt, hanem Loman próbálkozása, hogy kilépjen a mókuskerékből. Meg is lesz ennek a maga tragikus következménye, amikor Biff rajtakapja az apját. De a fiúk tiltakozása, lázadása sem vezet sehová, hiába egy másik generáció tagjai. Talán az őket körülvevő világ nem engedi el őket, így végül ők is beállnak a sorba, akár az apjuk…


Ezek a szimbólumok adják az előadás már említett expresszionista olvasatát?

– Többek között. Például ott van a nagy családi ház – már csak egyetlen részlet van hátra az évtizedes törlesztésből –, ami leginkább Loman életművét jelenti. Ez ad valahogy rangot és súlyt az életének. Csakhogy a kert földje kiszáradt, nem lehet már bele magot vetni, holott – ezt a beszélgetéseikből megtudjuk – régen tele volt virággal és mindenféle dús növénnyel. Bizonyos értelemben itt arról is beszélünk, hogy terméketlenné vált a világ. De amikor Loman fejében megszületik az önfeláldozó-önpusztító megoldás, hogy miként biztosíthatja a családja gondtalan életet, elered az eső.


Lehet, hogy Miller igazából költő volt?

– Nem lehet, hanem biztos. És nekem ez tetszik a legjobban. Mintha már maga az ötlet, a megoldás megtalálása megváltoztatná a világot.

 

Papp Sándor Zsigmond

(2017. szeptember 26.)