-
„A szerepről nem beszélek.” Ez volt a kikötése a Lukát alakító Törőcsik Marinak, amikor az Éjjeli menedékhely egyik próbája előtt beszélgetésre kértem. Adódott tehát az első kérdés: miért nem?
-
A kazanyi Nauruz Fórum vendége lesz a hun fejedelemről, Attiláról szóló Isten ostora, amely Bánffy Miklós A nagyúr című drámája nyomán készült, Vidnyánszky Attila rendezésében. Részt veszünk továbbá az Esztergomi Várszínház, az Ördögkatlan Fesztivál és a romániai Mikházán rendezett Csűrszínházi Napok programjában is.
-
Nagy érdeklődés mellett tartottuk meg Magyarország Főkonzulátusán, Csíkszeredában a Csíksomlyói passió - Egy színházi előadás zarándokútja című kötet első bemutatóját. Az esemény házigazdája Tóth László főkonzul volt, az MMA kiadásában megjelent könyvről Barta Ágnes színművész (az előadásban Mária Magdolna szerepében látható) és Lukácsy György, a könyv szerkesztője beszélt. Szabó László, a Nemzeti Színház kommunikációs tanácsadója online kapcsolta a beszélgetésbe Vidnyánszky Attila rendezőt és a szabadtéri előadásban Pilátus szerepét alakító Molnár Levente operaénekest.
-
Szerethető szélhámos? Megvetendő megélhetési anya? Mit jelentett a 19. század végén egyedülálló nőnek lenni? Mi a színpadi „kresz”? Söptei Andreával az Ingyenélők próbafolyamatának a kezdetén beszélgettünk ezekről a kérdésekről. De leginkább egy szerep megformálásának első lépéseiről ejtettünk szót.
-
A Mária Rádió a Nemzeti Színház támogatásával első alkalommal hirdette meg találkozóját és minősítő fesztiválját nem hivatásos színházi műhelyek és színjátszó csoportok számára vallásos témájú (nem passiójáték) vagy szakrális művek bemutatására. A találkozó célja, hogy lehetőséget kínáljon a színjátszó csoportoknak a bemutatkozásra, segítse a Kárpát-medencei alkotóműhelyek erősödését, ösztönözze új produkciók megszületését. A verseny kétfordulós volt, regionális válogatók után kerül sor az országos döntőre a Nemzeti Színházban 2016. március 14-én.
-
„A színház az egyik legkifejezőbb eszköz egy ország építésére. Légsúlymérő, mely egy ország nagyságát vagy hanyatlását jelzi. A finom érzékenységű, és minden ágában – a tragédiától a bohózatig – jól irányított színház néhány év alatt képes megváltoztatni egy nép fogékonyságát”.
García Lorca
-
Jégapó már öreg, megbocsáthatod nekem, ha őszinte vagyok. Nagyon haragszom, hogy ilyen korán, köszönés nélkül itt hagytál minket.
-
-
Eugène Labiche és Mark Michel 1851-ben Párizsban bemutatott közös színpadi játéka a szerzőpáros legismertebb, legtöbbet játszott, ma is népszerű komédiája. Hamar meghódította a világ színpadait. René Clair 1927-ben filmet rendezett az eredeti mű alapján. Az olasz zeneszerző, Nino Rota Il cappello di paglia di Firenze című operája, melyet 1977-ben mutatott be a Santa Fe Opera, szintén ezt a témát dolgozta fel. A hazai színházakban is régóta műsorra tűzik a komédiát, és születtek ennek felhasználásával újabb és újabb átiratok, zenével, burleszkelemekkel dúsított változatok.
-
-
A kritikus cikkeket olvasva úgy tűnik, van olyan színházi alkotó, akitől szinte elvárás, hogy politizáljon a rendezéseiben, míg mások esetében ez felháborító skandalum. (Lévai Balázs)
Tompos Kátya valamennyi színpadi pillanata lenyűgöz. Blaskó Péter a Johannát vigasztaló, végül magára hagyó Domonkos testvér szerepében remekel. (Ostovits Ágnes)
-
„A színház az önkifejezés egy egyszerű eszköze, amelynek a létrejöttéhez nem kell egyéb, mint egy tér, egy színész és a közönség, minden más ugyanis a képzeletünkben történik“ - mondja Jan Fabre, akinek a színháza művészi sokoldalúságának gyűjtőhelye, egy olyan laboratórium, amelyben a színpadi történetmesélés aktív részvételre hívja a nézőt, működésbe hozza képzeletvilágát, múltbeli élményeit megidézi.”
