-
„Netán a színjátszás ókori istene újra birtokba vette ősi működési területét, a színházat, és egyúttal beköltözött hipermodern, szuper-digitalizált világunkba? Vajon ez a visszatérés egy korábbi állapot helyreállítására vagy valami radikális megújulásra irányul?” – Erika Fischer-Lichte színházkutató kérdéseire keresik a válaszokat a beszélgetés résztvevői.
-
„Ki lehet ez?” – összeállítás Bodrogi Gyula 90. születésnapjára: hét évtized a színpadon. 11. MITEM – in memoriam Rimas Tuminas. Interjúk: Jan Fabre, Alessandro Serra. A szerzetes és a drámaíró Sík Sándor. Ficsku Pál novellája színházról, Istenről, flipperről. És sok egyéb érdekességet és olvasnivalót kínál a Nemzeti Magazin legfrissebb száma.
-
Van egy színész. Szeret. Azt mondja, velem akar megöregedni. Esterházy van a matraca mellett. Más is van, például Csáth Géza, meg Szép Ernő, ott a férfiak mind sorban, csak én nem vagyok a matraca mellett. Nők is vannak a matracán, matracában, a matraca alatt, hétszer hét életű Juditok, ott kísértenek fehér húsukkal, némán követelőzve, múlt, jelen és jövő időben. Néha a matracán alszom én is, ez is igaz, zabszalma, de hát akkor miért nem olvas engem, hamár. Szamár maga, mondja, és megsimogatja a fejem, mintha valami rossz fát tettem volna a tűzre, de ő, a bölcs felnőtt megbocsájt, elnézi nekem gyerekes botlásom. Ő nem Othelló elvégre, Prosperó sem, és Lear is csak hálni jár belé. Ha tudná, hétszentség, hogy nem bocsájtana meg.
-
A X. Nemzetközi Színházi Olimpia Szent Iván éji zárórendezvényét az olaszországi Teatro Potlach alapító-igazgatója, Pino Di Buduo rendezi a Margitszigeten.
-
Miben hisztek inkább, az elméleti vagy a gyakorlati vitában? Ki hisz egyáltalán az elméletben egy gyakorlati kérdés kapcsán? Hogyan és miben mérjük az igazságot? Ha szereted a retorikát és érdekel a vitakultúra, látogass el te is a szombaton a Nemzeti Színházba, ahol az országos verseny legjobb szónokai lépnek színpadra. Mert elérkezett a döntő ideje.
-
Mi is a nőiség ma, milyen a nők viszonya a világhoz? A kiállítás ebből a kíváncsiságból született, és most láthatjuk a művészek válaszát erre a forró kérdésre. Reméljük, hogy sok élménnyel, gondolattal gazdagítják a kortárs festészet kedvelőit. A csoportos kiállítás a Magyar Festészet Napja kiemelt rendezvénye, ahol 50 meghívott kortárs festőművész, csak nők állítanak ki. Az a célunk, hogy nagyobb figyelmet kapjanak a női alkotók, hogy megmutathassuk a kiemelkedő tehetségeket, mert van adósságunk ebben.
-
Száz évvel ezelőtt tört ki az első világháború. Vannak, akik úgy tartják, a szarajevói merénylettel (mások szerint az első világháborút lezáró „békével”) kezdődött a 20. század. Tény, hogy az öldöklés négy esztendeje alatt alaposan megváltozott a világ. A háború lóval kezdődött, és tankkal ért véget; akkor vetettek be először tömegpusztító fegyvert; létrejött az első kommunista állam; Európa térképe szinte a felismerhetetlenségig átalakult – széthullott a hatalmas Osztrák-Magyar Monarchia... Ha az emlékezés és a felejtés kérdését nézzük, vajon sok ez a száz év vagy kevés... meditál Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője.
-
A képzelet és a valóság kegyetlen összjátéka jelenik meg a nagy spanyol barokk szerző, Calderón Az élet álom című művének kortárs adaptációjában, melyet a londoni Cheek by Jowl társulata hozott el a MITEM-re. Az 1981-ben alapított nemzetközi társulat első spanyol nyelvű produkcióját a színház alapító rendezője, Declan Donnellan rendezésében láthattuk.
-
Véget ért az idei Művészetek Völgye, amely 27 programhelyszínen, további 40 kisebb helyszínen 1200 programot kínált. Néhány égi áldás, hőség és fagyoskodás, de mindvégig jó hangulat - a Nemzeti SzínTéren egészen biztosan. Rideg Zsófia dramaturg gyors összegzése a Nemzeti Színház, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem Művészeti Kara által belakott taliándörögdi helyszínről.
-
Madách Tragédiájának idegen nyelvre való átültetéseiben, ahogyan ez végigkövethető a Madách Színről színre című kiadványban megjelentetett és Praznovszky Mihály által összeállított fordítások bibliográfiájában, alapjában véve három variációval találkozunk a cím fordítását illetően: „az emberiség tragédiája” (angol, lengyel, orosz, román, dán), „az emberi tragédiája” (norvég, olasz, orosz) vagy az „emberi szomorújáték” (finn); „emberi szomorú ének” (örmény), „az ember végzete” (japán); és az „Ádám látomása” (héber). Ezt azért fontos figyelembe venni a külföldi színpadi interpretációk értékelése során, mert sok esetben eleve eldönti Madách költeményének filozófiai („fausti”) színműként vagy (kozmikus) misztériumjátékként való olvasatát.
-
A Nemzeti Színház két előadását mutatta be a Theodórosz Terzopulosz rendezésében, emellett a görög mester olaszországi előadása, illetve tanítványa, Szavvasz Sztrumposz athéni produkciója, és egy igen gondolatébresztő kerekasztal-beszélgetés is szerepelt a programban. Ezek közül jelen krónikában a Bakkhánsnők és az Ókori görög mítoszok, tragédiák kortárs átiratban című kerekasztal-beszélgetéshez kapcsolódok néhány gondolattal. Folytatjuk még az energiamezők feltérképezését.
-
Még „gyerekként” játszotta Bánk bánt, és most ismét érettférfi-szerepet kapott a még csak huszonnyolc éves Fehér Tibor. Cyrano szerepében öt Roxane-nak kell udvarolnia.
