-
Jó napot… Verebes Ernő dramaturg vagyok, Szilágyi Andort keresem… Üdvözlöm, én vagyok… A Nemzeti Színházból telefonálok… Vidnyánszky Attila olvasta azt a forgatókönyvet, amit Tóth Ilonka tragédiájáról írt, és beszélni szeretne magával… Lehet erről szó?… Hogyne… Bármikor… Köszönöm…
-
Két teljesen különböző úton is el lehet jutni ugyanoda – ezt példázta számomra a legutóbbi két MITEM-elődás, a Jelentés az Akadémiának és az Ifjú barbárok. Előbbi az athéni Zero Point Theatre, utóbbi a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának produkciója. Az mindkettőre jellemző, hogy fittyet hányva a tradicionális, vagy az elvárható megközelítéseknek, az alkotók igyekeztek valami lényegi erőt megragadni a két, gyökeresen más alapanyagban.
-
Wischer Johann, a Szerbiában működő Zentai Kamaraszínház vezetője és színésze, Tóth Tibor pedig a szlovákiai Komáromi Jókai Színház igazgatója és művésze. Mindketten játszanak a Trianonról szóló Tizenhárom almafa című előadásban – és személyükben a kisebbségi magyarságot is képviselik.
-
A műhelymunka betekintést nyújt Theodórosz Terzopulosz elismert és nagy hatású módszerébe, amelyet nemzetközi drámaakadémiákon, drámaiskolákban és egyetemeken oktatnak, és világszerte inspirálta a színészi szakmát.
-
Hirtelen egy abszurd helyzet válik normává, és mi teljes egészében elfogadjuk a világ őrültségét – mondja Valerij Fokin, aki Dosztojevszkij nálunk ismeretlen művét, A krokodilust állítja színre. Az ősbemutató rendezőjével beszélgettünk, és bepillantottunk egy próbájára is.
-
Victor Eftimiu román drámaíró egyik aforizmája szerint „Boldog népeknek nincs története”. Többször hallottam már ezt a bölcsességet a skandináv népekre alkalmazni. Mint a legtöbb aforizma, ez is igen jól hangzik, de nem feltétlenül igaz, és pontosításra szorul. A skandináv országoknak igenis volt és van története, mégpedig eléggé viharos – gondoljunk csak a régi viking időkre, a középkori állandó háborúskodásra az északi államok között, vagy a későbbi kudarcba fulladt svéd nagyhatalmi törekvésekre.
-
Intenzív bepillantást nyerhettek a nézők a MITEM elmúlt néhány napjában a világhírű alkotó, Szuzuki Tadasi színházi világába, és az érdeklődők részletesen megismerhették azt a módszert is, amely a Suzuki Company of Toga (SCOT) egyedülálló sajátossága. A japán mester két emblematikus előadását, A trójai nőket és az Elektrát hozta el a találkozóra, az utóbbi még ezután (április 25-én és 26-án) látható majd a programban.
-
Katartikus előadással szerepelt a Belgrádi Nemzeti Színház a MITEM-en. Tolsztoj Háború és béke című gigantikus művéből készült adaptációjuk zajos tetszésnyilvánítást és állótapsot is kiváltva mutatkozott be a találkozó programjában. Rá kellett ébrednünk, az író gondolatai aktuálisabbak, mint valaha, persze ez korántsem meglepő, hiszen az emberi lét alapkérdéseit teszi föl.
-
1957. március 27.
A Művelődésügyi Minisztériumban bejelentették, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatói tisztének betöltésére a Kossuth-díjas Olty Magdát nevezték ki. A színésznő – aki 1933-tól 1968-as nyugdíjba vonulásáig a Nemzeti Színház társulatának volt tagja – 1962-ig állt az intézmény élén, amelyben 1948 óta tanított. Oltyra, a Major Tamás köréhez szorosan kötődő, megbízható kommunistára várt a feladat, hogy a főiskolát a forradalom utáni zűrzavaros helyzetben konszolidálja. Érdekes, hogy a ma már egyetemként működő intézménynek az 1865-ös alapítása óta Olty mellett még egy női vezetője volt: Simon Zsuzsa, 1950–1956 között.
-
A legendás orosz rendező, Anatolij Vasziljev mintegy két évtizedes munkakapcsolata és közeli barátsága Törőcsik Marival köztudott a magyar színházi élet ismerői között. A Vasziljev társulatával eltöltött időszakot, az ott zajló elmélyült műhelymunkát örökítette meg ebben a dokumentumfilmben Maár Gyula, bepillantást nyújtva egy különleges színház működésének kulisszatitkaiba.
-
A Székesfehérvári Balett Színház vendégjátéka a Nemzetiben. A Percről percre háromfelvonásos táncszínházi est programjában két egymástól különböző művészeti ág, az irodalom és a táncszínház találkozik egymással - Örkény István, L. Simon László művei és Egerházi Attila koreográfiái. Amíg az olvasás során magunkban vizualizáljuk a szövegben rejlő tartalmat, hősöket, karaktereket, addig a táncszínház a néző számára vizualizálja, azaz láthatóvá teszi a láthatatlant. Jelen esetben a felhasznált irodalmi szövegek üzenetét és a zenébe kódolt érzéseket, gondolatokat.
-
Sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepélyes zászlófelvonással megnyitottuk az idei évi MITEM fesztivált április 10-én a Nemzeti Színházban. A 14 ország 27 produkcióját felvonultató esemény megnyitóján Vidnyánszky Attila kiemelte: a nemzeti színházak találkozójára a nyitottság és az antropológiai gondolatok jellemzők, amellyel Magyarország felkerült a világ színházi térképére. Soha nem volt ennyi produkció a MITEM-en mint idén.
