-
Színészi pályájának mindössze nyolc évét töltötte Magyarországon, mégis sokan emlékeznek rá. A televíziós csatornák ma is műsorra tűzik filmjeit. A fennmaradt újságcikkek, a színházi kritikák, az előadások fotói is azt bizonyítják, korának népszerű színművésze volt. 110 évvel ezelőtt, 1915. április 20-án született Szeleczky Zita.
-
Hogyan lehet korszerűen és szórakoztatóan előadni egy kötelező olvasmányt, lehetünk-e manapság optimisták, és hogy milyen a filmszerű színház? Ezekről is beszélgettünk a Candide címszerepét alakító Bordás Rolanddal, és a Pangloss doktor szerepében látható Rácz Józseffel, akik összeszokott párosként harmadik alkalommal játszanak Aleksandar Popovski rendezéseiben.
-
Nemcsak a szerep nagysága miatt különleges ez, hanem azért is, mert ez lesz az első alkalom, hogy a színpadon énekelnem kell. Előfordult már, hogy egy-két sor erejéig az énekhangomra is szükség volt, de ilyen volumenű feladatot még sosem kellett megoldanom. Ráadásul nemcsak klasszikus értelemben vett dalokat kell majd előadni, hanem lesznek olyan részek is, amiket rappelni kell – ebben pedig teljesen járatlan vagyok. Mindez egyszerre kihívás és izgalmas lehetőség.
-
A darabhoz igazán akkor kerültem közel, amikor Debrecenben, az akkori Vidnyánszky Attila-osztály hozta el vizsgaelőadásként Vörösmarty művét. Még most is élénken emlékszem Katona Kinga jelmezére, aki Ilmát játszotta – és aki most, a készülő előadásban Mirigy szerepében lesz zseniális. Érdekes visszagondolni rá, hogy akkor, gimnazistaként még eszembe sem jutott, hogy valaha színész szeretnék lenni, most pedig több kollégám is az akkori előadás szereplői közé tartozik.
-
A nyitás szükségességéről, a nemzeti és a korszerű fogalmáról, a válogatás szempontjairól, beszélgetett sok más mellett Vidnyánszky Attila főigazgatóval Kornya István a Nemzeti Magazin főszerkesztője. Az apropó természetesen az első Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM (Madách International Theatre Meeting).
-
Március 13. 18 óra „Háromnegyed tizenegy volt, az EMKÉ-nél álltam. Hatalmas tömeg állt néma csöndben. Csak a rendőrök hangoskodtak: menjünk arrébb! Senki se mozdult. A díszletraktárral kezdték: hatalmas dördülés, majd porfelhő következett, és a tömeg rendíthetetlen mozdulatlanságban, némán állt tovább. Ha ordítás lett volna, talán oldja a feszültséget. De az a csönd az elviselhetetlenségig fokozódott bennem és másban is. Bihari Jóska bácsival találkoztam. "Megátkoz benneteket az én székely Istenem!" - mondta, s rettentő fájdalommal megindult felfelé, a Duna irányába.” Őze Lajos emlékezett így az 50 esztendővel ezelőtti március 15-re, az akkor már belülről régóta bontott Nemzeti Színház épületének robbantására.
-
2015. március 23-tól a Nemzetiben. Ez a dráma egyrészt nagyon pontos látlelet egy lecsúszástörténetről, másrészt átfogó kép az élet egészéről, arról például, milyen picinységeken múlnak dolgok, aztán életek.
-
Részt vettünk a Macedón Nemzeti Színház fesztiválján. A nemzetközi találkozóra a Szentivánéji álom című produkciónkat hívták meg, David rendezését. A Nemzeti így tehát egy grúz rendezéssel színesítette a május 27-től július 3-ig tartó programot.
-
Összeszedtünk mindent egy lapra, amit a Nemzeti Színház kifejezetten iskoláknak, iskolai csoportoknak kínál.
-
Don Quijotét újrateremteni annyit jelent, mint saját képzeletünket az ő testébe szorítani. Talán még egy kicsit többet is, hisz az ő testét, mint képzeletünk burkát, enyhén szólva felelőtlenség lenne a harcmezőre küldeni. Inkább az örök szabálytalansággal beoltott szabály törvényét manipulálva azt mondhatnánk, hogy túl az érthetőn és a varázslaton, a szeretet eszközeivel elgáncsolni ezt a hihetetlen lovagot, na, csak így lehetünk képesek őt egy pillanatra is megállítani abban a vágtában, melyet „magán kívül” számunkra is diktál.
-
Az éden itt van körülöttünk! Ha képesek vagyunk úgy élni, hogy észrevegyük, hogy vigyázzunk rá és megőrizzük, akkor a földön boldogok lehetünk – mondja Szarka Tamás, az Éden földön írója és zeneszerzője.
-
Tánc, komédia, dráma: Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti és Komárom teátrumai, valamint a beregszászi társulat játszik a Nemzetiben a határon túli színházi program keretében. A Nemzeti a nemzet színháza – határok nélkül.
