Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800

Keresés A liberalizmus diszkrét bája kulcsszóra

Találatok a hírek között
  • Sacr(A)RT találkozó

    A Mária Rádió a Nemzeti Színház támogatásával első alkalommal hirdette meg találkozóját és minősítő fesztiválját nem hivatásos színházi műhelyek és színjátszó csoportok számára vallásos témájú (nem passiójáték) vagy szakrális művek bemutatására. A találkozó célja, hogy lehetőséget kínáljon a színjátszó csoportoknak a bemutatkozásra, segítse a Kárpát-medencei alkotóműhelyek erősödését, ösztönözze új produkciók megszületését. A verseny kétfordulós volt, regionális válogatók után kerül sor az országos döntőre a Nemzeti Színházban 2016. március 14-én.
  • Hagyomány – korszerűség – nemzetköziség

    „A színház az egyik legkifejezőbb eszköz egy ország építésére. Légsúlymérő, mely egy ország nagyságát vagy hanyatlását jelzi. A finom érzékenységű, és minden ágában – a tragédiától a bohózatig – jól irányított színház néhány év alatt képes megváltoztatni egy nép fogékonyságát”. García Lorca
  • Kicsi fiam!

    Jégapó már öreg, megbocsáthatod nekem, ha őszinte vagyok. Nagyon haragszom, hogy ilyen korán, köszönés nélkül itt hagytál minket.
  • MESEAUTÓ

  • Misztériumjáték Szűz Mária mennybevételéről (Csíksomlyó, 18. század)

  • Politika, színház, máglya – Minden megvan

    A kritikus cikkeket olvasva úgy tűnik, van olyan színházi alkotó, akitől szinte elvárás, hogy politizáljon a rendezéseiben, míg mások esetében ez felháborító skandalum. (Lévai Balázs) Tompos Kátya valamennyi színpadi pillanata lenyűgöz. Blaskó Péter a Johannát vigasztaló, végül magára hagyó Domonkos testvér szerepében remekel. (Ostovits Ágnes)
  • „A szépség harcosa vagyok“ - Jan Fabre

    „A színház az önkifejezés egy egyszerű eszköze, amelynek a létrejöttéhez nem kell egyéb, mint egy tér, egy színész és a közönség, minden más ugyanis a képzeletünkben történik“ - mondja Jan Fabre, akinek a színháza művészi sokoldalúságának gyűjtőhelye, egy olyan laboratórium, amelyben a színpadi történetmesélés aktív részvételre hívja a nézőt, működésbe hozza képzeletvilágát, múltbeli élményeit megidézi.”
  • „Amit megírunk, az megtörténik”

    Az 1942-ben keletkezett Hősök nélkül volt az első színházi bemutatóm. Előtte már írtam egy darabot, az Európa elrablását, aminek a bemutatása Párizs eleste miatt hiúsult meg. Ebben az időszakban a Nemzeti Színháznak egy valóban karizmatikus igazgatója volt, Németh Antal.
  • Megbocsátás – vagy bosszúdráma? Andrzej Bubień rendező

    Öt év után tér vissza a Nemzetibe a szentpétervári Tovsztonogov Nagy Drámai Színház lengyel származású rendezője. Andrzej Bubieńt a 2014-es, karneváli hangulatú Operett után Shakespeare Viharjának rendezése közben ismét az izgatja, megtaláljuk-e még az igazságot a virtuális valóságban. Mágia, hullámsírba veszett értékek, a kultúrák találkozásának gyümölcsei – és egy rendhagyó Caliban-értelmezés.
  • „Nekem most szükségem van az idő epikus tágasságára”

    A színház folyamatosan keresi a szövegeket, témákat, keresi a számára itt és most érvényes megszólalási lehetőségeket. És valószínűleg azért fordulunk ezekhez a nagy művekhez, mert mostanában nem születnek igazán átütő szövegek.
  • Hatalmas táncenergiák

    A tánc megbabonázza az embereket - állítja Zsuráfszky Zoltán, az előadás ötletgazdája. Az ő csapata, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes negyven táncosa és a zenekar adja majd a Körhinta fiatalos lendületét.
  • Prospero itt jár közöttünk – Horváth Lajos Ottó

    Prospero három archetípust is magába foglal: a mágus, a nevelő és az uralkodó megszemélyesítője, de számomra elsősorban – bármilyen furcsán is hangzik – ember. Apa, tanító, alkotó, de jellemző rá a megtörtség, fáradtság, csalódottság. A shakespeare-i figurák közül talán Prospero a legvisszafogottabb, a legzárkózottabb. Prospero esetében nagyon sok minden nem a szöveg kimondása által történik, hanem az őt formáló Horváth Lajos Ottó csendjeiben, a szavak között – mondja A vihar főszereplőjéről a rendező, Andrzej Bubień.