-
Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete huszonkilenc tagot összefogó szerveződésként kezdte meg tevékenységét. A megújult művészeti egyesület első, tehát bemutatkozónak minősíthető fellépése ez a komáromi Limes Galériában megrendezett kiállítás, amely természetesen nem jelentkezhet, és nem hathat a mindent elsöprő meglepetés erejével: e tárlaton a jól ismert, munkásságukat évtizedek óta, vagy a közelmúlt évei során Szlovákiában építő, jobbára az idősebb generációhoz és a középnemzedékhez sorolható magyar alkotók mutatják be a megújított művésztömörülés közösségét vállalva legújabb munkáikat.
-
Világszínház – miről szól a Színházi Olimpia, mit jelent a szabadság? Mit kínál az idei MITEM? Mit rejt az orosz színházi élet enciklopédiája? Ezekről és sok egyéb érdekességről olvashatnak a Nemzeti Magazin legújabb számában.
-
Június 3-án, pénteken tartotta évadzáró társulati ülését a Nemzeti Színház. Vidnyánszky Attila a teátrum elmúlt évadát értékelte és a jövő évad terveiről is beszélt. Az eseményen átadták a Nemzeti négy saját alapítású díját és a Farkas-Raskó gyűrűt is.
-
Ez egy valóságos színházavató volt! – bukott ki belőlem önkéntelenül a Teatro Potlach másfél órás produkciója végén. Lám-lám, egy olasz társulatnak kellett jönnie ahhoz, hogy belakjuk és megszenteljük a színházunk külső és belső tereit, azt az épületet, mely az alapkőletétel óta nemtelen támadások, viták kereszttüzében áll. Elgondolkodtató az is, hogy csak ebben az évadban került föl az épületre a Nemzeti Színház felirat.
-
A III. MITEM egyik legfontosabb előadása a Alekszandrinszkij Színház vendégjátéka volt, mely Gozzi A holló című fiabája nyomán készült – Nyikolaj Roscsin rendezésében. A középgenerációs – negyvenkét éves – színész, rendező és díszlettervező feltett szándéka, hogy Gozzi mind a tíz fiabáját színre vigye. A sort 2001-ben kezdte Moszkvában A szarvaskirállyal, a színházi szakma több rangos díját is elnyerve. Ezt követte A holló, ami első nagyszínpadi bemutatkozása.
-
Jimi Hendrix és Hobo találkozása a Nemzetiben. A maszk mögött: Rácz József. Művész és tudós: Németh Antalra emlékezünk. Igazgatók és koncepciók: a Nemzeti a 21. században. A mindent elsöprő színházi szerelem… és még sok egyéb másról szól a Nemzeti Magazin legfrissebb, október-novemberi száma.
-
Az ötlet a semmiből csapott le rám. Jimi Hendrix világhírre juttatott egy féltékenységi gyilkosságról szóló bluest, a „Hey Joe”-t, amit én negyven éve lefordítottam és azóta is játszom. Valamiért eszembe jutott, hogy ha nekem amerikai nevem van, azaz a „Hobo”, akkor a „Joe” is lehet magyar és együltő helyemben leírtam a gyilkos élettörténetének vázlatát. Joe Magyar József néven született a hetvenes évek végén...
-
Az új év első bemutatója
2016. január 9.
Színháznak koncert, koncertnek színház. Szomjas György rendező szavaival: „Én nem hiszek a rockoperákban, mert szerintem a rock és az opera két különböző műfaj. A mi előadásunk egy dalciklusra épül. A lazán kapcsolódó dalok kiadnak egy ívet, amely ha akarom, egy betyár történetét meséli el, ha akarom, több típusból tevődik össze. Az előadás természetesen Kukorica Jancsival kezdődik, akinek a története egy klasszikus betyárrá válással indul. Éppúgy kezdik űzni, hajszolni, ahogy a betyárokat: »Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani való! / Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!... «” Persze a Betyárjátékban nem vitéz lesz Jancsiból, mint Petőfinél, hanem betyár.
-
A polihisztor erdélyi gróf – akit a kommunista rezsim idején igyekeztek kitörölni a magyar emlékezetből –, sokrétű tevékenységet folytatott a politikától a gazdálkodásig, a képzőművészettől az irodalmon át a színházig. Valamennyi területhez mélyen értett is, nemcsak úri passzióból művelte azokat. Az ilyesmit persze nehéz elviselni, nem csoda, hogy az írók politikusnak tartották, a politikusok pedig írónak. Holott e különböző kompetenciák a legigazabb módon egészítik ki egymást Bánffy sokirányú művészeti, közéleti, politikai működésében.
-
Szereted a színházat, szinte minden bemutatót megnézel, és véleményed is van róluk? Szoktál live-ozni vagy tartalmat gyártani a közösségi média felületeire, vagy készítettél már videót barátaidnak, amit te is vágtál meg?
-
Amikor a Szentivánéji álom Helénája skype-on bejelentkezik, és a hatalmas kivetítőn látjuk a kétségbeesetten epekedő szerelmes könnyáztatta arcát, máris beleestünk a szerző, Shakespeare és a rendező, David Doiasvili csapdájába. Az angol szerző azt „hazudta”, hogy a műve az ókori Athénban játszódik (pedig Londonban történt minden), a grúz rendező pedig azt állítja: itt és most. Mindkettő igaz, és egyik sem? És közben időnkét Stromae Formidable című száma szól. Akkor mégis csak itt vagyunk a mában? Leginkább mégis az álom és a valóság között utazunk.
-
Ibsen negyven évesen is állandó pénzzavarral küzdött. 1863-ban alázatos levélben fordul a királyhoz és a kormányhoz: „Elhagyni hazámat és félbeszakítani azt a munkát, amelyet voltaképpeni hivatásomnak tekintettem eddig, és tekintek ezután is, olyan lépés, amely kimondhatatlanul nehezemre esik, s hogy elkerülhessem, alázatosan kérem, hogy az államkincstárból részemre évi 400 tallér fizetést engedélyezzenek, amely összeg lehetővé tenné számomra, hogy az irodalom szolgálatában tovább folytathassam működésemet, amelynek megszakítását, okom van rá, hogy ezt feltételezzem, a közönség nem kívánja.”
