Történelmünk egy darabja

Gáspár Zsuzsa és Upor László birkózott a négyszáz oldalas kötettel és tette előadhatóvá. Mintha egy hangjáték felvételén vettünk volna részt. A színészek szövegéhez, olykor, atmoszférát teremtő zörejek keveredtek leheletfinoman, Fodor Tamásnak, az előadás rendezőjének és a dokumentumrészletek előadójának elképzelése szerint. Halda Alízt, az írónőt Törőcsik Mari, a fiatal Haldát Söptei Andrea, Gimes Miklóst pedig Mertz Tibor idézte fel. Az írónő szerint csodálatosan. Milyen érzés volt látni és hallani ifjúkori önmagát? Nagyon nehéz válaszolni erre – kénytelen vagyok kétféle választ adni. Furcsa, kettős érzés az embernek a saját szavait mástól hallani. Szükségképpen másként szólalnak meg, mint ahogy az emberben legbelül élnek. De Söptei Andrea nagyon szépen mondta őket, és én nagyon örültem ennek. Bizonyos értelemben ő lágyabb, mint én voltam. Az alaptermészetem talán kevésbé szelíd, mint az övé, de nekem nagyon tetszett, amit ő formált a szövegből. Meg vagyok hatva attól, amit itt láttam. Fodor Tamásnak is köszönettel tartozom, hogy megtalálta ez a hangjáték-szerű előadásformát. A „Magánügy” döbbenetes történet. De csak nekem és a nézők fiatalabb részének történet, Önnek a saját élete. Hogyan élhető túl ez a találkozás újra? Az a megrendítő pillanat, amikor a Népszabadság cikkében olvassa a Nagy Imre per ítéletét, szerelme kivégzésének hírét. Amikor a könyvet írtam, mindent újra kellett élnem. Dokumentumokban kellett keresgélnem és sokat beszélgettem Miklósról. Akkor valóban nehéz volt. De az élet ereje az embert magával ragadja. Ami megtörtént, az örök, azon nem lehet változtatni. Ez teszi túlélhetővé a tragédiákat. Mi hajtotta a történet megírására? Miután sokáig nem lehetett 56-ról beszélni, így Gimes Miklósról sem lehetett. Számomra az volt a fontos, hogy őt is, és a forradalom emlékét is megpróbáljam megőrizni. Halda Alíz és Upor László Andrea. Milyen érzés volt Halda Alíz jelenlétében mondani az ő szavait? A próbán találkoztunk először. Az nagyon izgalmas, doppingoló érzés volt. Most, amikor az előadás végén találkoztunk, nem tudtunk befejezni egy mondatot sem, mert jöttek a gratulálók, ismerősök. De meghatottságot éreztem a szavaiból. Színészek ritkán mondanak ennyire élő, korban ennyire hozzájuk közeli szöveget. Ugyan még te sem éltél akkor, de a családod életébe már beleszólt 1956. Amikor megkaptam és elolvastam a szövegkönyvet, hihetetlenül fölkavart. Hatvanhetes születésű vagyok, azon gondolkoztam, hogy merhetem-e vállalni a feladatot? Van-e elég tapasztalatom hozzá? Vissza tudom-e hitelesen adni ezeket a mondatokat? Nem tudom, lehet-e, szabad-e ilyen összehasonlítást tenni, de végül, egy személyes veszteség adta az erőt. Az én szerelmemet nem ölték meg, de nagyon mélyen érintett az elvesztése. A másik fölkavaró élmény, pedig a kontraszt, hogy emlékszem, miket tanítottak történelemből. Az én ifjúságom az úttörőmozgalomban telt és boldogan. Rengeteg közösségi megmozdulás, táborozás, tábortűz melletti gitározások, sok-sok öröm, és egyszer csak megtudod, hogy valójában milyen sötét korszak volt ez. Ijesztő. Mertz Tibor és Törőcsik Mari Törőcsik Mari és Halda Alíz Egy színházi este tűnékeny valami, egy könyv maradandó. Halda Alíz kötetével a helyére került történelmünk egy darabkája. Talán a Nemzeti Színház bemutatója is segített ebben valamicskét.

(2003. november 28.)