Vissza a hírekhez
Dupla olvasópróba
Ezer kérdésed van - mondtad a kollégáknak az olvasópróba végén
A mi mai létezésünk. Ezért vannak a szövegben eltérően a regénytől budapesti utalások?A mi előadásunkban Lihogyejevet nem Jaltába röpítik Wolandék, hanem Budapestre. Szerintem, ha egy előadás nem felesel azzal a világgal, amiben élünk, akkor semmi értelme megcsinálni.
Az olvasópróba végén azt hangsúlyoztad, hogy egy nagyon egyszerű előadásra törekszel. Mit értesz ezen?Azt, hogy mindenki egy belső emberi tartalmat kell, hogy megszólaltasson, legyen ő Pilátus, Jesua, Mester, Margarita, vagy Woland. Sátánt nem lehet játszani. Játszani csak egy embert lehet, aki roskad a sok tudástól. A színészeknek nagyon egyszerűen kell megnyilvánulni, és úgy érzem, hogy ez sikerülni fog, a darab számára kitalált térben ez lehetséges lesz.
Az előadás persze nem lesz ilyen egyszerű, hiszen csodáknak kell majd történniük estéről-estére.Érdekes, furcsa térben fog játszódni az előadás. Egy metrómegállóban, ami egyszerre szép és rettenetes közege az életünknek. És igen, lesznek pillanatok, amikor ebben a térben csodák történnek majd. Szeretném, ha az előadás egyik lényeges gondolata az lenne, hogy léteznek csodák. Mi egy hitetlen világban élünk, és ez nem jó. Nem vallásos hitről beszélek most, hanem a világunkat átitató szkepticizmusról. A mindent leleplezni akarásunkról. Hogy ha történik velünk valami szép - annak is a fonákját látjuk. Ez a felfogás, úgy érzem, Magyarországon különösen erős. Pedig, az emberi létezés számára szerintem alapvető fontosságú, hogy a lelkünkben legyen valami tűz, valami lobogás.
(2005. január 17.)