Dupla olvasópróba

Az előbbieket Jordán Tamás mondta a Macskalápon című előadás olvasópróbájának elején, miközben egy másik teremben már gyülekeztek A Mester és Margarita szereplői. (A két darab lényegében az egész társulatot megmozgatja.) De mi még maradjunk a stúdiószínpadi előadásnál, amelynek rendezője Radoslav Milenkoviæ. Nagyon izgatott vagyok. Nem mondom, hogy boldog, de remélem, hogy a végén én leszek boldog és a Jordán izgatott - kezdte az olvasópróbát Radoslav Milenkoviæ. (A rendezőtől a Heves megyei Megyejárás fesztivál alkalmával láthatták már a Nemzeti nagyszínpadán a Gárdonyi Géza Színház Három nővérét.) Csodálatos darabunk van folytatta Milenkoviæ a bemutatkozást. Ez a legfontosabb, amit az elején mondhatok: gyönyörű a darab és tudom, hogy mindannyian tehetségesek vagytok. Először én a színész szakot végeztem a Főiskolán, ám ezzel nem elégedtem meg, ezért jártam ki a rendezői szakot is. De számomra a színházban a színész a legfontosabb. Arra törekszem, hogy lehetőleg senki se vegye majd észre, hogy a darabot valaki rendezte. Ezzel a mondattal nem a felelősség alól szeretnék kibújni, hiszen - természetesen - mindenbe bele fogok avatkozni, de ha a végén valaki azt gondolja, hogy ezt a darabot valaki rendezte, akkor nagyon szomorú leszek. Upor László, a darab egyik fordítója, velünk lesz a próbafolyamat elején, és dramaturgként segíti a munkánkat. Nem könnyű a darab, de van időnk. Lehet, hogy sikerül többet tennünk, mint pusztán megvalósítanunk ezt az előadást. Szeretném, ha örömteli próbáink lennének. Befelé, az emberi lélek belsejébe kell elindulnunk, meg kell fejtenünk a szereplőket mozgató érzelmeket, érzéseket.

Az előadás színlapja *** Eközben a házi próbateremben már zajlik az olvasópróba. A Mester és Margarita rendezője Szász János, legközelebb az esti próba előtt ér rá egy rövid beszélgetésre. Ezer kérdésed van - mondtad a kollégáknak az olvasópróba végén Az ember minél jobban megismer valamit, annál több lesz benne a kérdés. Bulgakov a legalapvetőbb kérdésekkel szembesíti az embert. Van-e Isten? Volt-e megváltó? Lesz-e megváltás? Egyáltalán mi a megváltás? Mi az igazság? Hogyan lehet megalkuvás nélkül igazat mondani? Vagy írni, ahogyan a Mester tette. Amivel - a mű szerint - nem érdemel örökkévalóságot, de nyugalmat igen. Mit jelent ez a mondat? És, mi a sátán? Mi a tengely a sátán és a megváltó között? Létezhet-e egyik a másik nélkül? Nagyon sok kérdés van a darabban, amikre nem válaszokat kell keresnünk, hanem a lehető legpontosabban kell feltennünk azokat, mert így lehet szólni a mi mai létezésünkről. A mi mai létezésünk. Ezért vannak a szövegben eltérően a regénytől budapesti utalások? A mi előadásunkban Lihogyejevet nem Jaltába röpítik Wolandék, hanem Budapestre. Szerintem, ha egy előadás nem felesel azzal a világgal, amiben élünk, akkor semmi értelme megcsinálni. Az olvasópróba végén azt hangsúlyoztad, hogy egy nagyon egyszerű előadásra törekszel. Mit értesz ezen? Azt, hogy mindenki egy belső emberi tartalmat kell, hogy megszólaltasson, legyen ő Pilátus, Jesua, Mester, Margarita, vagy Woland. Sátánt nem lehet játszani. Játszani csak egy embert lehet, aki roskad a sok tudástól. A színészeknek nagyon egyszerűen kell megnyilvánulni, és úgy érzem, hogy ez sikerülni fog, a darab számára kitalált térben ez lehetséges lesz. Az előadás persze nem lesz ilyen egyszerű, hiszen csodáknak kell majd történniük estéről-estére. Érdekes, furcsa térben fog játszódni az előadás. Egy metrómegállóban, ami egyszerre szép és rettenetes közege az életünknek. És igen, lesznek pillanatok, amikor ebben a térben csodák történnek majd. Szeretném, ha az előadás egyik lényeges gondolata az lenne, hogy léteznek csodák. Mi egy hitetlen világban élünk, és ez nem jó. Nem vallásos hitről beszélek most, hanem a világunkat átitató szkepticizmusról. A mindent leleplezni akarásunkról. Hogy ha történik velünk valami szép - annak is a fonákját látjuk. Ez a felfogás, úgy érzem, Magyarországon különösen erős. Pedig, az emberi létezés számára szerintem alapvető fontosságú, hogy a lelkünkben legyen valami tűz, valami lobogás.

Az előadás színlapja (Kép és szöveg: eosz)

(2005. január 17.)

Szilágyi Ágota

Holokauszt 80 emlékest