-
Részletek a műsorfüzetbőlA munkanélküli Podszekalnyikov öngyilkosságra készül. Búcsúlevelet ír: Halálomért senkit se vádoljanak. Amikor szándéka kitudódik, az elébe járuló polgárok értelmiségi, népi költő, hentes, pap mind arra kérik, hogy szent ügyükért végezzen önmagával.
-
A Duna Televízió ismert, esélyegyenlőségért küzdő műsora Trill Zsoltot hívta a március 22-én adásba kerülő műsora vendégének. Színházunk művésze olyan helyekre látogathatott el az Akadálytalanul stábjával, ahol figyelnek az esélyegyenlőségre. Találkozik beszédükben akadályozott gyermekekkel, megismerkedik Sas Sándorral, a Club 22 megálmodójával, ahol mindenki számára van hely. És nem utolsó sorban, a Fodrásznő című, hallássérültek számára akadálymentesített előadásunk kapcsán, bemutatják azt is, hogy a Nemzeti Színház is látogatható fogyatékossággal élő emberek számára. Akadálytalanul. A műsor célja, közelebb hozni egymáshoz a valamilyen nehézséggel élő és ép embereket. Duna Televízió, március 22., reggel 8 óra 39 perctől.
-
Felújítás utánHétfőtől a StúdiószínpadonStúdiószínpadunkon Bartis Attila darabja, az Anyám, Kleopátra. Az érdeklődők telefonjai és a jegyeladás is jelzte, a nézők várták az előadást. Garas Dezső rendező: Ez nagyon jó hír, remélem, hogy a hosszú szünet után is meg tudunk felelni a várakozásnak.
-
Új képek kerültek az Ahogy tetszik című előadásunk galériájába. Talán ezek az utolsók a próbateremből, ugyanis épül a díszlet a nagyszínpadon, a terepet a díszítők és a világosítók vették birtokukba.
-
A 16–17. század fordulóján újkori európai irodalmunkban négy olyan, azóta is folyamatosan velünk élő „mitologizálódott” hős születik, akikben a négy evangélista Jézus-képmásának egymástól eltérő karakterjegyei fedezhetőek fel. Ezekhez az evangéliumokhoz az asztrálmikus hagyomány a nagy Nap-év fix pontjaihoz köthető szimbólumokat társít.
-
Nemrég Hevesi Sándor, most pedig az őt követő nemzedék jeles képviselője, Németh Antal születésének évfordulója előtt hajtottak fejet a színházi szakma képviselői. A Nemzeti Színház kezdeményezésére koszorúzással emlékeztek Németh Antal egykori színházigazgatóra, rendezőre, születésének 120. évfordulója alkalmából a Farkasréti temetőben, május 19-én.
-
Sajnos, a korszellem manapság általában is azt sugallja, hogy már nincsen szükségünk hősökre. Én azonban azt gondolom, hogy igenis kellenek hősök. A fiataloknak pozitív példákat kell mutatni a színpadról is, meg egy pódiumműsor keretében is, hogy lássák: az 1956-ban színre lépett generáció is jobbítani akart. Elégedetlenek voltak, és hittek benne, hogy ez lehetséges. Lényegében a színészi hivatás is arról szól, hogy folyamatosan jobbítani akarunk. Arra törekszünk, hogy mi magunk egyre jobbak legyünk. Mert az a színész, aki azt gondolja, hogy ő már kész – az tényleg kész is, annak vége. Nyitottnak kell maradnunk, és sajátmagunk jobbításán folyamatosan dolgoznunk kell.
-
Megyejárás - Szekszárd, TolnaOpera, jazz, kamaramuzsika, versek, novellák és kabaré. A Fesztivál másnapjának kínálata is csupa kellemességgel szolgált.
-
Díszvacsorára hívta a Nemzet Színészeit Jordán Tamás, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, abból az alkalomból, hogy hivatalosan is átadják Zenthe Ferencnek a Nemzet Színésze címet. Én tényleg nem tudtam, hogy engem ennyire szeretnek, mondta Zenthe Ferenc. Nagyon megható.
-
A Szcenárium februári
számával mindenekelőtt a Nemzeti Színház Shakespeare-bemutatójához
kapcsolódunk. Silviu Purcăretének, az Ahogy
tetszik rendezőjének munkásságát Sebastian-Vlad Popa tanulmánya méltatja. A
darab fordítójával, Jánosházy Györggyel készült interjú a mai magyar
Shakespeare-kultusz doyenjének portréját rajzolja elénk. Az előadás
szcenográfusát, Helmut Stürmert (fotó) Purcărete és a produkció dramaturgja, Kulcsár
Edit mutatja be a magyar közönségnek, a munkáiról készült gazdag képanyag-melléklet
kíséretében. A 20. század egyik legnagyobb formátumú európai
Shakespeare-rendezőjét, Max Reinhardtot Zsávolya Zoltán tanulmányából
ismerhetjük meg.
-
Shakespeare-fordításaim hosszú sorát
egy „apokrif” indította el, egy több kutató által Shakespeare-nek
tulajdonított, vitatott szerzőségű dráma. A múlt század 60-as és 70-es éveinek
fordulóján került a kezembe, egy német kiadó jóvoltából, más „ál-shakespeare-i”
darabok társaságában. A többi érdektelen volt, de a III. Edwárd azt az érzést keltette bennem, hogy shakespeare-i
királydrámát olvasok.
-
Próba-képLefelé és bele. Szerintem nincs min vitatkozni mondja a 12. esküdt, de nincs igaza, ahogy már sokadszor. Egyre több apró részlet ad okot a vitára. Pedig az ügy, egy tizenhat éves fiú leszúrja az apját, egyszerű - látszólag