A negyedik kapu

- Honnan a darab ötlete? - Az elmúlt években kelet-európai népek legendáival foglalkoztam. Szabolcs megyében találtam rá a magyarországi haszid legendakincsre. Azon a területen a XIX. század első felében virágzó haszid közösség élt. Rettentően megszerettem ennek a világnak a hangulatát és humorát. Maga a haszidizmus egyébként szelíd lázadás a zsidó vallás komorsága ellen. A zsidóknál minden az örökös és szomorú Messiás-várásról szól. A haszidok úgy gondolják, hogy a Megváltó mindenki számára akkor jön el, ha mi magunk megtaláljuk a világban a szentséget és a szépséget, és ezáltal tisztává és boldoggá válunk. A szegény parasztemberek vallása ez. Azt hiszem, nagyon jellemző rá a következő történet. Nagykállóban élt egy rabbi, aki maga is a többiekkel együtt dolgozott a földeken. Egyszer meghallotta egy pásztorfiú dalát: „Szól a kakas már/ Majd megvirrad már...” Ő ezt Messiás-várásként értelmezte, és a híveivel együtt a zsinagógában énekelte. - Forradalmi áttörést jelentett ez a vallásban? - Nem tudom. De az egészen biztos, hogy a rabbi nem akarta megreformálni a zsidó hitet. Számára természetes volt, hogy ez a dal a templomokban is felcsendül. Ma már minden haszid imaházban hallható. Én magam is fültanúja voltam, amint rossz magyarsággal New Yorkban énekelték, miközben fogalmuk sem volt arról, hogy ez eredetileg egy pásztordal. Fontosnak érzem, hogy ma, amikor minden az elkülönülésről szól, a különböző vallások, kultúrák ilyen természetesen, problémamentesen keveredjenek egymással. „Csak” a tiszta szeretet kapcsolja őket össze. - Vidám darab A negyedik kapu? - Sokat lehet nevetni, miközben nézi az ember, de filozófiai kérdéseket is érint. Nem a tudósok elvontságával, hanem az okos parasztemberek agyafúrtságával. Beszéltem olyannal közülük, aki a lehető legbonyolultabb gondolatokat végtelenül egyszerű szavakkal fogalmazott meg. Azt hiszem, ezt hívják bölcsességnek. És ez volt a minta előttem, amikor a darabot írtam. Alberti Ágnes interjú részlete Forrás: 24 óra - 2004. június

(2004. november 20.)