Nemzeti Magazin II. Évfolyam, 2. Szám

„…azért játsszuk el Gorkij drámáját, hogy felszabaduljunk, hogy megmentsük magunkat. Amiért a hívő ember imádkozik, azért játszunk mi is. És hogy a világról alkotott eltorzított képet ismét valódivá, reálissá tegyük” – mondja Viktor Rizsakov, az Éjjeli menedékhely orosz rendezője.  

„A szerepről nem beszélek.” Ez volt a kikötése a Lukát alakító Törőcsik Marinak, amikor az Éjjeli menedékhely egyik próbája előtt beszélgetésre kértem. Adódott tehát az első kérdés: miért nem? 

Az Éjjeli menedékhely nagyrészt a Nemzeti társulatára épül. Az egyik főszerepet azonban egy vendég, Trokán Nóra alakítja – akit a beilleszkedésről, Gorkijhoz fűződő viszonyáról és Natasa szerepéről kérdeztünk.

A Magyar Állami Népi Együttes - Hagyományok háza a Nemzetiben tartja legújabb produkciójának ősbemutatóját. A Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl című előadás ez után a Hagyományok házában látható majd. Tegnap este fotósoknak tartottak próbát.

„Azoknak a megfigyeléseimnek az összegzése ez a darab, amelyeket csaknem húsz esztendőn át a  »lecsúszott emberek« világában tettem. Nemcsak a csavargókat, az éjjeli menedékhelyek lakóit s általában a lumpenproletariátust számítom ide, hanem az értelmiségiek egy részét is, akiket megzavart, meg...

A színlap szerinti szerepéről, Kosztiljov figurájáról kérdeztük volna Tóth László színművészt, ő azonban a próbafolyamat sodrásában inkább egy rendhagyó rendező – Viktor Rizsakov – művészi módszereibe avatott be minket.

Miért imádkozott azért, nehogy felvegyék a Színművészetire? Milyen volt a nagy bölények és a fiatal titánok között a pályakezdés? Miért emlékezetes egy taps nélkül befejeződő előadás? Mi a siker, és minek örül, ha hullafáradt? Többek között erről is mesél Schnell Ádám.

Se jelmezek, se díszletek, se zenei aláfestés – csupán néhány jelzésértékű szék, nagyméretű bábok a kezekben és a színészek. Még minden a szövegről és a keresésről szól.

Tiszteletreméltó a rendezés látványkoncepciója, tiszteletreméltó a darab résztvevőinek teljesítménye, a befektetett munkamennyiség. Viszont nagyon is vitatható az a rendezői koncepció, amelynek jegyében az előadás fogant. (Gerő András)  A polgárpukkasztó regény- és könyvdrámaíró beolvas szer...

A világ legtöbbet játszott kortárs drámaírója, Jon Fosse, először a pénz miatt kezdett bele egy színdarab megírásába. Harminchárom színpadi művét negyven nyelvre fordították le, a bemutatók száma meghaladja az ezret. A regényeivel is világsikert arató norvég szerző a Nemzeti Színház meghívására 2014...