– Gertrudis az idegen. Idegen földről érkezett, a férje, a király folyton távoli országokban háborúzik, és neki egy idegen országban kell élnie. Azt mondanám, korszerű, mai nő, mert Katona úgy írta meg az alakját, mint egy olyan asszonyét, akiben van vágy, hajlam és akarat, hogy férfiak között megállja a helyét a hatalom élén – mondja egy próbaszünetben Udvaros Dorottya. – A magyarok nem értik őt, de ő sem érti a magyarokat. A magyarok gyűlölik, mert azt mondják, a maga fajtáját részesíti előnyben. Na, de hát ez mindig így van: aki hatalmon van, mindig a sajátjainak, a hozzá lojálisaknak kedvez, és mivel Gertrudis idegen, nem is tudom elítélni, amiért az övéivel veszi körül magát.
– Az előadásban már egy elmérgesedett viszonyba csöppenünk bele. A próbákon keressük, hogyan adhatjuk jelét annak, hogy Gertrudis kísérletet tesz rá, hogy utat találjon a magyar urakhoz. De azok válasza elutasítás. Bánk az egyetlen, aki szóba áll vele, akinek van hatalma (hiszen a király távollétében ő a király) és volna szándéka is, hogy elmagyarázza az idegen királynénak: hogyan kellene a közjó érdekében vezetni az országot.
– Bárkit is játszom – pozitív vagy negatív figurát – meg kell keresnem az okait annak, hogy miért úgy cselekszik, ahogyan. Meg kell találnom a figura igazságát. Minden szerephez elképzelek egy „életrajzot”, ami különösen akkor fontos, ha maga a darab – Katona műve ilyen – nem ad elég támpontot nekem.
– Úgy gondolom, a háttérben egy jó házasság van: Endre és Gertrudis szeretik egymást. Ha a király itthon lenne, a felségnek csak reprezentálnia kellene, az udvarhölgyekkel foglalkozni, a gyerekek neveltetéséről gondoskodni. Gertrudis hű Endréhez, és Melindát sem akarja öccse, Ottó karjaiba taszítani. Inkább talán játék ez a testvérek között: csábítsd el a nőt, légy férfi, Melinda meg álljon ellen. Halála pillanatában is azt mondja, hogy – Melinda sorsában – ártatlan.
– Azt kívánom, hogy a fiatalok, akiknek a gimnáziumban Katona Bánk bánjával foglalkozniuk kell, ne drámairodalmunk klasszikusának megtekintésére jöjjenek a Nemzeti Színházba. Nagyszerű volna, ha a magyartanárok úgy készítenék fel a diákokat, hogy olyasmit fognak látni, amihez a tanítványaiknak is közük lehet. Ami nem dráma, irodalom, történelem és tananyag, ráadásul még kötelező is, hanem olyan, mint az élet: szenvedélyes és felkavaró.
Gertrudis (Udvaros Dorottya) gondolatait lejegyezte: Kornya István
(2017. szeptember 21.)
