Részletek a Jó estét! oldalairól
1901. december 9-én születtem, mégpedig pont Fiumében, délután háromnegyed ötkor (egy másik hagyomány szerint fél ötkor). Amikor 16 kilogramm lettem, elhagytam Fiumét, és részben Velencében, részben pedig a balkánon kóboroltam, megértem mindenfélét, többek között Sándor szerb király és neje közös meggyilkolását. Amikor 1 méter 20 lettem, Budapestre költöztem, és ott éltem 1 méter huszonegy centiméterig. Számtalan játszótér szorgos látogatója voltam, és
csendes, gonosz viselkedésemmel egyáltalán nem tűntem szeretetreméltónak. Körülbelül 1 méter 52 centiméteres magasságban fellángolt bennem Érosz
Klaus Mann: Ödön von Horváthról
Költő volt, kevesen érdemlik ezt a megtisztelő nevet. Valódi költői atmoszféra lengte be minden mondatát, amit csak leírt, és ez vette körül személyét is, benne volt a pillantásában, a beszédében. Különös lassú, vontatott szinte álmosító, egyhangú stílusban beszélt. Mosollyal a szája szegletében, mely gyermeki volt, de nem minden kegyetlenség nélkül, imádott csodálatos és borzalmas történeteket előadni olyan történeteket, amelyekben különleges kriplik vagy groteszk szerencsétlenségek, komikus, egyedülálló, félelmetes események játszottak szerepet. Úgy nézett ki, mint egy kellemes ember, aki szívesen eszik, iszik, barátokkal diskurál. Evett, ivott szívesen, diskurálgatott a barátaival. De ezek alatt a beszélgetések alatt a jeges izzadság ráfagyott barátai hátára. Imádta a rettenetest, de nem játékos, esztétikus, irodalmi módon, a borzalom, a démoni sokkal inkább belőle fakadt.
