Az élet törvényeit senki nem hághatja át

Blaskó Péter: Ezen a felvételen a meglehetősen agresszíven követelt ebédemet nyújtotta át Goneril (Varga Mária), a legnagyobb lányom. A sültek nincsenek ínyemre így tovább lököm a tálcát a bolondomnak (Törőcsik Mari), aki aztán még egy lapáttal rátesz: kigúnyolja az ebédet és szétdobálja a szolgák között. Ez persze teljesen kihozza a sodrából Gonerilt, aki hogy finoman fogalmazzak nem nagyon rajong már a jelenlétemért sem, és a fejemhez vágja, hogy milyen lehetetlenül viselkedem, hozzám nem méltó társasággal veszem körbe magam, szóval, elég viharosan belecsúszunk egy komoly konfliktusba, aminek a végén - már szinte őrjöngve - átkokat szórok a fejére. Mielőtt elrohannék, még van egy szép miniatűr kettősünk a bolonddal, amelyben ő figyelmeztet, hogy ne számítsak jobb fogadtatásra a másik lányom udvarában sem, vegyem tudomásul, hogy ők csak azt szeretik, akitől még várhatnak valamit, de azzal, hogy a hatalmamat, vagyonomat felosztottam köztük, én már nem számítok. Miért nem gondolkoztál előre, mondja, megöregedtél, mielőtt benőtt volna a fejed lágya. És persze igaza lesz. Figyeltelek a próbák utolsó hetében és láttam, hogy rengeteg időt töltöttél Bocsárdival és mindig elképesztő vehemensen beszélgettetek. Igen, részben praktikus színpadi kérdésekről, mert ezekből is rengeteg adódott, de nagyon sokat beszélgettünk erkölcsi kérdésekről, a színház szakralitásáról. Lear egy gyarló ember, jóllehet király, azaz felkent, istentől való és úgy is viselkedik, mint aki bármit megtehet, az élet minden dolga fölött diszponálhat. Pedig az élet törvényeit senki nem hághatja át. Ezt ismeri föl Lear a szenvedéstörténete végén. Szívbemarkoló, ahogy rátalál kitagadott lányára, Cordeliára (Vass Teréz), ahogy föloldozást remél tőle. Ha jól játsszuk a darabot, azt hiszem, ez egy szép, katartikus pillanat lehet.

(2007. február 09.)

Az élet törvényeit senki nem hághatja át

Szilágyi Ágota

Holokauszt 80 emlékest