Vissza a hírekhez
Helyzet van!
Mennyit tudtál próbálni?Szerdán éjszaka jött a telefon.
Jordán Tamás?Igen. Helyzet van, mondta. Nem tudtam semmit, csak éreztem, hogy valami feladatom lesz. Aztán elmondta, hogy a Jutka térdét nem lehet máskor műteni, és, hogy helyette kellene játszani. Kaptam videofelvételt, tanultam a szöveget, próbálni tegnap és ma volt lehetőség. Végig venni egyszer sikerült az egészet, de részpróbákra több lehetőség volt a partnerekkel.
Szoktál beugrani?Soha életemben, csak amióta itt dolgozom. De itt már gyakorlott beugró. Ül a büfében, kávé, cigi (mintha utóbbiból egy kicsivel több fogyna a szokásosnál) kollégák, mintha mindig is vele dolgoztak volna, anekdotáznak, mesélik friss élményeiket, ki, mit látott mostanában. Egy-egy mosoly, elejtett szó, inkább tréfás, mint komoly jelzi csak, együtt éreznek vele. Anna másodszor ment előadást. Először a Buborékokban, amikor Varga Mari arccsontját kellett egy balul sikerült biciklis esés után, műtétileg helyére rakni. Most pedig Schell Judit helyett vállalta a játékot. Juditot is műtét tartja távol a színpadtól, a beugrás napján operálták a térdét, porcleválás miatt. (A műtét remekül sikerült.) Utolsó korty a kávéból, menni kell. Az első felvonás alatt fotózok. Szeretném meglepni, még a szünetben egy képpel. Minden remekül megy, bizonytalanság se látszik rajta. A szünetben rohanok megcsinálni az eltervezett montázst, Anna, Mikár Ferenc és a másik Anna.
Ez a beugrás könnyebb, mint az első volt?Á, ugyanolyan. Vannak borzasztó és gyönyörű pillanatai. A várakozás borzasztó, a színpadon gyönyörű. De ez a két érzés valahol találkozik és a legborzasztóbb a leggyönyörűbb is egyben.
Hogy érezted magad az első felvonásban? Minden sikerült? Én nem láttam semmi bajt.Azt hiszem, minden rendben volt. A kollégák úgy bántak velem, mint a hímes tojással. Ilyenkor nagyon figyelnek ők is. Fantasztikus tekintetek Ügyelő: A harmadik felvonás elkezdődött.
Nemsokára menned kell. Nem zavar, hogy most kérdezgetlek? Nem esik ki ettől a feladat?Nem, legalább is remélem. De majd meglátjuk. Volt bennem egy kis félsz, nem olvastam újságot, nem néztem tévét, nehogy valamit kilökjön a fejemből valami másik információ, de rájöttem, hogy felesleges, ez csak amolyan babona.
Van rólad egy fotó, két másodperccel a kezdés előtt, felfelé nézel, mire gondoltál?
(2004. december 21.)