A MI KIS VÁROSUNK

 20. század első felének egyik legfontosabb amerikai szerzője, Thornton Wilder, akit leginkább a Szent Lajos király hídja című híres regénye nyomán ismerünk. Az 1938-ban írt A mi kis városunk Pulitzer-díjat kapott, ami rögtön az amerikai drámaírás élvonalába emelte, műve nyomán pedig később számos színpadi adaptáció és filmváltozat is készült. A darab cselekménye egy képzeletbeli amerikai kisvárosban, Grover’s Cornersben játszódik, amelyhez az előadás narrátorát családi, ifjúkori emlékek fűzik, és a több évtizedet átölelő történetmesélés közben fokozatosan bomlanak ki a hagyományos vidéki életet élő emberek mindennapjait meghatározó események, fájdalmak, titkok és remények. „Ez egy egyszerű színdarab, amelyben minden bonyolult téma megjelenik; ugyanakkor rendkívül bonyolult darab is, amelyben nagy szeretettel mesélek a világ legegyszerűbb dolgairól” – vallja a szerző, aki egészen különleges dramaturgiájával nagyrészt a nézők fantáziájára bízza a szereplőket körülvevő világ megélését, és a csehovi színművekhez hasonlóan egy kisváros közösségének csendes mindennapjai mögött a lét derűs csodáját és mélyebb drámáját is képes ábrázolni. És persze elgondolkodhatunk az örök kérdésen: vajon mi marad belőlünk a halálunk után? Hogyan fognak emlékezni ránk az utánunk jövő nemzedékek?

A szívderítő humorral és líraisággal megírt darabról a fiatal lett-orosz rendező, Ilja Bocsarnikovsz így vélekedik: „Ez a történet az emberi élet legegyszerűbb eseményeiről szól – a születésről, a szerelemről és a halálról. Hétköznapi emberekről, akiknek ugyanolyan szenvedélyeik, bánataik és örömeik vannak, mint nekünk, akik gondolkodnak önmagukról, az életről, a világról és a helyükről ebben a világban. És csak amikor már túl késő, akkor képesek méltányolni az életnek nevezett ajándékot.”