Miért jó tananyag a Liliomfi?
Mert ebben a darabban minden a játék körül forog. Liliomfi színész, de a színpadon kívül is folyton játszik: szerepet ölt magára, rögtönöz, átver másokat, majd újabb figurává változik. Egyszerre kell nagyon pontosnak és nagyon szabadnak lennie. Ez az egyik legfontosabb színészi paradoxon: koncentráltan önfeledtnek lenni. A Liliomfi pedig örömszínház, a színház ünnepe. Ehhez nagyon jól illik egy fiatal osztály energiája.
Liliomfi éppen más bőrébe bújva azt lódítja önmagáról: „Az egy igen híres színész.”
Igen, ez gyönyörű. Folyamatosan azzal játszik: ki vagyok én, és kinek látsz engem? Ez maga a színészet. Az ember önmagából indul ki, de valaki mássá kell válnia. A növendékeknek különösen fontos megtapasztalniuk, hogy ne akarják túl hamar meghatározni magukat: én ilyen vagyok, ilyen szerepekre vagyok alkalmas. Ellenkezőleg. Tessék átváltozni!
Ezért kap mindenki két szerepet?
Ez a módszer lényege. Egyik este az egyik oldalról vagy benne a történetben, máskor egy egészen másik helyről kell megértened ugyanazt. Megváltozik a tested, a ritmusod, a partnereidhez fűződő viszonyod. Ez óriási iskola. Korábbi kaposvári osztályaimnál a Bánk bánban, a Rómeó és Júliában, a Psychében is dolgoztunk hasonlóan. Nem szeretném, ha egy növendék túl korán bezárná magát egy szerepkörbe.
Szigligetinél az átöltözés maga is játék.
És közben nagyon komoly színészi feladat. A színész nem egyszerűen eltűnik egy jelmez mögött. Önmagából teremt egy másik embert. A Liliomfiban mindez elképesztő sebességgel történik: átöltözés, félreértés, rögtönzés, újabb alakítás követi egymást. Nem lehet kényelmesen beleülni egy megtalált figurába. Folyamatos készenlét kell.
Pedig az egész zenés mesterségórának indult.
Igen. Etűdöket kezdtünk készíteni, rögtönöztünk, kerestük a helyzeteket. Aztán azt vettük észre, hogy elképesztő energia és fantázia van abban, amit a hallgatók létrehoznak. Az etűdök elkezdtek összekapcsolódni, kialakult egy saját világuk, és lassan előadás lett belőlük.
A dalok is ebből a játékból születtek?
Igen, és ez nagyon fontos. Az előadásban megszólaló dalok és énekek a hallgatók saját rögtönzéseiből alakultak ki. Nem úgy dolgoztunk, hogy volt egy kész előadás, amelyhez aztán kerestünk zenét. A zene a próbafolyamatban, velük együtt született. Egy-egy rögtönzésből, ritmusból, hangból, játékhelyzetből egyszer csak dal lett. Ezért a zenei anyag nem kívülről kerül rá az előadásra: ugyanabból az energiából születik, mint maga a színészi játék.
A „zenés mesterség” könnyed műfajnak hangzik.
Pedig egyáltalán nem az. Zenével együtt játszani rendkívül nehéz. Nem elég ritmusra mozogni, és nem arról van szó, hogy megszólal a zene, a színész pedig „ráteszi” a játékát. Magának a játéknak kell zeneivé válnia. Egy gesztusnak, egy fejfordításnak, a mozgásnak, a megszólalásnak és a csendnek is van ritmusa. A partnerek közötti viszonynak is lehet zenei szerkezete. A színésznek a zenével együtt kell léteznie. Meg kell találnia vele az összhangot, de úgy, hogy ebből ne illusztráció, hanem új színpadi minőség szülessen. Ez óriási összpontosítást igényel. És megint ott a paradoxon: minél pontosabban uralod a formát, annál szabadabb lehetsz benne.
Ez a szabadság Szigligeti világához is közel áll.
Nagyon. A Liliomfi szinte megállás nélkül mozgásban van. Szerelem, szökés, félreértés, álruha, rögtönzés – minden pillanatban történik valami. Ezt a lendületet meg kell őrizni. De a sok játék mélyén van valami nagyon komoly: a színházba vetett hit. Liliomfi számára színésznek lenni nem egyszerűen foglalkozás. Ez az élete. Különösen szép, hogy most olyan fiatalok játsszák, akik éppen ezt az életet választják.
Mit jelent, hogy repertoárra kerülnek?
Nagyon sokat. Más egy vizsgát néhányszor eljátszani, és más hónapokon keresztül újra elővenni egy előadást. Minden este újra meg kell születnie. A nézőt nem érdekli, hogy tegnap órád volt, ma vizsgáztál, holnap pedig próbád lesz. Aznap este neki kell játszanod. Ez már maga a szakma.
SZEREPOSZTÁS
Szigligeti Ede
Liliomfi
komédia két felvonásban
Liliomfi – Gál Ádám Vajk / Andrónyi Zsigmond | Szellemfi – Trill Bertalan / Hubbes Gellért Mátyás | Szilvai Tódór – Grasso Marco / Pozsgai Máté | Mariska – Altnéder Veronika / Konyári Lujza Mária | Kamilla kisasszony – Ember Léna / Tóth Hanna | Kányai – Pozsgai Máté / Grasso Marco | Erzsi – Papp Zsuzsanna Cserne / Csigó Blanka | Gyuri – Tüske Márton / Gál Ádám Vajk | Schwartz Adolf – Andrónyi Zsigmond / Tüske Márton | Schwartz Wolfgang – Hubbes Gellért Mátyás / Trill Bertalan | Szomszédasszony – Tóth Hanna / Ember Léna | Pincérnők – Csigó Blanka, Konyári Lujza Mária / Altnéder Veronika, Papp Zsuzsanna Cserne
Fény, hang, asszisztencia, szóviccek: Agócs Attila, Alpár Nándor, Miklós-Kovács Bernát, Potori Gréta Lotti, Radnóti Gerda, Somlai Mira
Rendező: Vidnyánszky Attila
mikor? hol?
Premier: szeptember 25. – 19 óra
További előadások:
szeptember 26. – 15 óra, október 15., 30 – 19 óra
Kaszás Attila Terem
A Színház- és Filmművészeti Egyetem III. éves prózai színészosztályának vizsgaelőadása – amely a 2026/2027-es évadban a Nemzeti Színház repertoárján szerepel.
Lukácsy György
fotó: Radnóti Gerda
(2026. Szeptember 23.)