Az Olasz szalmakalap – egy boldogan bolond órában született komédia
Eugène Labiche és Mark Michel 1851-ben Párizsban bemutatott közös színpadi játéka a szerzőpáros legismertebb, legtöbbet játszott, ma is népszerű komédiája. Hamar meghódította a világ színpadait. René Clair 1927-ben filmet rendezett az eredeti mű alapján. Az olasz zeneszerző, Nino Rota Il cappello di paglia di Firenze című operája, melyet 1977-ben mutatott be a Santa Fe Opera, szintén ezt a témát dolgozta fel. A hazai színházakban is régóta műsorra tűzik a komédiát, és születtek ennek felhasználásával újabb és újabb átiratok, zenével, burleszkelemekkel dúsított változatok.
„Elmésebb hóbort, mulatságosabb furaság tán nem fordult még meg sem ezen, sem más színpadon, mint azon négy fölvonásos bohózat, mely egy boldogan bolond órában repült ki Marc-Michel és Labiche urak vig, igazi gaulois agyából” – írta az első népszínházi bemutató után a Magyarország és a Nagyvilág újságírója a hetilap 1877. február 18-i számában. Igaz, az előadás címe akkor még A flórenczi kalap volt, később lett belőle Olasz szalmakalap, de a lényeg mit sem változott. A történetet már a hajdani hírlapíró sem akarta elmesélni. „Elmondva elpattan, mint a megérintett szappanbuborék. A legkómikusabb helyzetek és félreértések űzik itt egymást” – fogta volna rövidre az ajánlást. De aztán csak elárulja, hogy az erdőben találkozott a katonatiszt és a kikapós asszonyka. A nő szalmakalapját egy fára akasztották, és abba kóstol bele a ló, egy aznap nősülni készülő fiatalember lova. Az is kiderül, a féltékeny férj miatt fontos minél hamarabb szerezni egy ugyanolyan kalapot. A kárt okozó állat gazdája, a vőlegény azonnal menne is a kereskedőhöz, de ekkor elindul nyomában a násznép, és kezdődik a félreértések sorozata. Követhetetlen, ki kicsoda, kit minek és kinek néznek a vidéki rokonok, az ostoba és félnótás férfiak, a magukat kellető asszonyok, a károsultak, a katonák... és főleg a süket nagybácsi, aki végképp semmit nem ért…
Végül az egykori újságíró arra jut, ami még ma is érvényes az Olasz szalmakalap esetében: semmi értelme az ilyen előzetes beavatásnak. „Kár ezt elbeszélni, ó publikum! Menj, láss és kaczagj magad!”
Eugène Labiche
(Párizs, 1815. május 5. – Párizs, 1888. január 23.)
Jómódú polgári családban született. Jogi tanulmányokat folytatott, beutazta Itáliát. Első irodalmi sikerét az 1837-es A mosdótál című bohózattal aratta. A következő évben bemutatott vígjátéka, a „végtelenül udvarias” emberről szóló Coyllin úr már több mint száz előadást ért meg. Ettől kezdve folyamatosan ontotta a színpadi műveket. Életrajzírói szerint száz – mások szerint százötven – önálló színművet írhatott. Gyakran más szerzőkkel együtt találta ki a fergeteges komédiákat. A ma is népszerű Olasz szalmakalap című vígjáték esetében Mark Michel volt a társszerzője.
Darabjainak hatalmas közönségsikere volt. A jellemábrázolásban ugyan nem jeleskedett, de komikus helyzetek sokaságába hajszolta szereplőit. Így tette nevetségessé az üresfejű, ostoba kortársait. Kegyetlenül kifigurázta a hiú, önző és kapzsi polgárokat, egyáltalán nem kímélte a nagyképű hatalmasságokat, az álszent csalókat.
(Párizs, 1815. május 5. – Párizs, 1888. január 23.)
Jómódú polgári családban született. Jogi tanulmányokat folytatott, beutazta Itáliát. Első irodalmi sikerét az 1837-es A mosdótál című bohózattal aratta. A következő évben bemutatott vígjátéka, a „végtelenül udvarias” emberről szóló Coyllin úr már több mint száz előadást ért meg. Ettől kezdve folyamatosan ontotta a színpadi műveket. Életrajzírói szerint száz – mások szerint százötven – önálló színművet írhatott. Gyakran más szerzőkkel együtt találta ki a fergeteges komédiákat. A ma is népszerű Olasz szalmakalap című vígjáték esetében Mark Michel volt a társszerzője.
Darabjainak hatalmas közönségsikere volt. A jellemábrázolásban ugyan nem jeleskedett, de komikus helyzetek sokaságába hajszolta szereplőit. Így tette nevetségessé az üresfejű, ostoba kortársait. Kegyetlenül kifigurázta a hiú, önző és kapzsi polgárokat, egyáltalán nem kímélte a nagyképű hatalmasságokat, az álszent csalókat.
(2025. március 06.)