Sokat elárul egy Liliom-előadásról a címszereplő életkora, hiszen egészen mást jelent egy fiatal, és mást egy érettebb színész alakítása. A városligeti kikiáltó és „életművész” drámájáról kérdeztük Bordás Rolandot, aki szerint Molnár Ferenc szövege olyan, mint egy titokzatos labirintus: távolról átláthatónak tűnik, de ha az ember közel merészkedik, el tud veszni benne.
Kicsoda Liliom?
– Amikor tavaly az évadhirdető sajtótájékoztatón meg kellett fogalmaznom a választ erre a kérdésre, még sokkal könnyebben rendeztem a gondolataimat. Láttam más színészek alakításait, természetesen olvastam a drámát, és egyszerűen össze tudtam foglalni: Liliom egy városligeti kikiáltó, amolyan csibész, aki beleszeret egy cselédlányba, Juliba, de csínyei bűnökké híznak, megroppan a súlyuk alatt, és öngyilkosságba menekül.
És most hogyan írná le?
– Még a próbafolyamat előtti felkészülés során olvastam több irodalmártól, hogy a Liliom Molnár Ferenc személyes vallomása, és önmagát, házasságát tárja fel benne. Talán ezért is olyan rétegzett ez a mű, és maga Liliom: az életben találkozunk ennyire összetett és ellentmondó tulajdonságokkal egyetlen személyiségben. Liliom egy megzabolázhatatlan vagány, aki ugyanakkor képtelen arra, hogy döntéseket hozzon. Nem tud elköteleződni szerelme, Juli mellett. Minden tekintetben szabad ember, aki lazán felmond Muskátnénál, pedig az asszony biztosította számára a megélhetést, de képtelen más munkát vállalni, és ezzel kiszolgáltatja magát: a bűnnek. Tele van önsajnálattal, másban keresi a hibát. A dráma arról a pillanatról szól, amikor mindezzel szembesül: Juli és a megszületendő gyermek ébreszti rá, hogy életében először felelősséget kell vállalnia.
Melyik személyiségjegyét tartja a legfontosabbnak?
– Nem emelnék ki egyetlen vonást, mint egésszel birkózom vele a próbák során. A Liliom minden szempontból nagy vállalás. A szerep értelmezésénél inkább az a legfontosabb, hogy milyen korú színészre osztja ki a rendező Liliomot, hiszen ez egy felnövekvéstörténet, és egészen mást jelent, ha valaki a huszas éveiben szembesül azzal, hogy fel kell nőnie, mintha negyven fölött éri utol a sorsa. Mindkettőre láttam már színházi példát: amikor ifjabb Vidnyánszky Attila a Vígszínházban Hajduk Károlyra osztotta ki ezt a szerepet, teljesen mást láttunk, mint amikor a velem egyidős – harminc körüli – Patkós Márton alakította az Örkény Színházban Kovács D. Dániel rendezésében.
Volt már dolga nagy csábítóval a színpadon…
– Két éve mutattuk be a Don Juant a macedón származású Aleksandar Popovski rendezésében, és abból a próbafolyamatból tudok meríteni, még akkor is, ha Liliomnak csupán az egyik jellemvonása a csábító. De nekem eszembe jutott A Mester és Margarita című előadásunk egyik kulcsmondata is: „A gyávaság a legrútabb bűn.” Liliom menekül a felnőtté válás elől, mert – ha nem is gyáva, de – fél. Talán attól, hogy elveszíti a szabadságát.
Szanité, konstábler, furvézer, mazna, jassz – hogyan küzd meg Molnár Ferenc sajátos nyelvezetével?
– Itt-ott igazítunk bizonyos kifejezéseken, hogy a nézők számára is érthetőbb legyen a történet, de olyan „íze” van a Liliomnak, hogy nem szabad teljesen korszerűsíteni a nyelvezetét. Nem véletlenül játsszák ennyiszer idehaza és külföldön is: Molnár Ferenc szövege csak elsőre tűnik egyszerűnek, valójában olyan pontos és célzott mondatai vannak, hogy az lenyűgöz. A párbeszédei rendkívül feszesek: amikor például Liliom Julival találkozik, Molnár Ferenc nagyon gyorsan nyit hatalmas mélységeket. Liliomnak a szerelmével, Julival való megismerkedése ártatlanul és felszínesen indul, de aztán csak néhány mondat, és máris ott áll ez a két ember lecsupaszított lélekkel egymás előtt.
Lukácsy György
(2025. március 17.)