Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Megemlékezés

Jászai Marira emlékeztünk születésének 175. évfordulóján

„Ő volt a mindenek fölött való színész.
A színjátszó, akit a lelki és testi átváltozás ősi nagy ösztöne egyszer odavitt abba a világba,
amely egészen az övé, amely­nek nincsenek határai, amelyben lehet a kis pesztonkából királynő,
ahol szép lesz a csúnya és rúttá kendőzi magát a szép.”
(Schöpflin Aladár)

 

Jászai Mari születésének 175. évfordulóján a „legnagyobb magyar tragika”, a Nemzeti Színház Örökös Tagjának emléke előtt tisztelgett a Nemzeti Színház a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A megemlékezés Vidnyánszky Attila vezérigazgató szavaival kezdődött: „A magyar ember rajong a színházért. Kevés hely van a világon, ahol ilyen számban és lelkesedéssel látogatják a színházakat. Ez pedig felelősséget ró ránk: méltó dolgokkal szólítjuk meg őket? Megfelelő tisztelettel és alázattal szolgáljuk-e a közönséget? Ezek rendkívül fontos kérdések. Ahhoz pedig, hogy ezt hogyan kellene jól csinálni, Jászai Mari élete, munkássága és írásai adhatnak útmutatást.”

 

 

Az eseményen beszédet mondott Móczár Gábor a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Nemzet Színésze, a MASZK - Országos Színészegyesület elnöke és a Magyar Színházi Társaság elnökségi tagja. Ő Kosztolányi Dezső Jászai Marival készített interjúját olvasta fel. Részt vett a megemlékezésen Szabó Ágnes a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, Savanyú Gergely a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Bodolay Géza az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet főigazgatója, Jászai László színművész és Dr. Keserű Katalin professzor emeritus a család képviseletében, Rusz Milán a Magyarországi Szerb Színház igazgatója, valamint Gál Tamás a Komáromi Jókai Színház igazgatója.

 

Hegedűs D. Géza színművész

 

A Nemzeti Színház társulatából közreműködött Tóth Auguszta, Jászai Mari-díjas, Érdemes művész, valamint Rátóti Zoltán Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész.

„Az örök színész, egész színész, abszolút színész volt ő, aki nappal igénytelenül öltözött, nem bánta, ha sokan csúnyának tartják, nem igyekezett tetszeni, nem töre­kedett arra, hogy mindenkit elbájoljon, meghódítson vagy elkápráztasson a szelle­mével. Szinte nőietlen volt rideg lelki ma­gányában, lemondva a nőiesség ősi és örök vágyáról: tetszeni mindenkinek! Ő nappal nem akart tetszeni és nem akart ékes lenni. Minden erejét, képességét, akaratát a sze­repei számára tartogatta. Azt mondta: „ők az én uraim: a szerepeim, ők az én zsarnokaim és gazdáim, ők az én nagy életet élő nagy asszonyaim; ezerszer többre becsülöm őket magamnál!”

 

Rátóti Zoltán színművész

 

Rátóti Zoltán színművész  Schöpflin Aladár 1929-ben írt szavaiból idézett a megemlékezésen, majd  felsorolta hogy hogyan őrizzük a nagy magyar tragika emlékét: nevét viseli egy kráter a Vénuszon, a Magyar utca 34. alatti színészház, és emlékszobát alakítottak ki Rábatamásin, bátyja, Jászai József kántortanító házában, akinél sok időt töltött a színésznő. Ászáron a szülőháza ma emlékház, ahol tisztelettel és szeretettel ápolják az emlékét, s a születésnapján vers- és prózamondó versenyt tartanak a helyi és környékbeli általános iskolásoknak. 1953-ban alapították a Jászai Mari-díjat színészek számára, amelyet 1992-ben az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztérium újra alapított, s kiterjesztette a színháztudományi tevékenység elismerésére is. Születésének 100. évfordulóján átnevezték a Rudolf trónörökös teret, azóta hívják a XIII. kerület határán, a Margit híd pesti hídfőjénél lévő közterületet Jászai Mari térnek.

 

Tóth Auguszta színművész

 

Az esemény befejezéseként, mialatt az emlékezés koszorúit a sírra helyezték az egybegyűltek, közben Tóth Auguszta színművész Jászai Mari gondolatait idézte: „A hazaszeretet egy nemzetben az, ami a testben az egészség. Attól naggyá nő, anélkül elsorvad. Hazaszeretet nélkül nincs Nemzet, csak horda. A nagy nemzeteket az tette naggyá. A hazaszeretetet nem lehet megmagyarázni, mint ahogy az egészséget sem, ami nélkül meghal a test. Mibelőlünk Magyarokból, hát nem veszitek észre, hogy évtizedek óta próbálják azt kilopni és vele egyetlen erőnket, a lelkünk önérzetét. Egyforma nemzeti kincsünk a vagyonunk, az eszünk, a becsületünk és az időnk. Ezeket a kincseket lopjuk mi meg mindennapi, apró hazaárulással.”

 

 

 

 

(2025. február 25.)