Esthajnal – egy cigányballada ősbemutatójáról Szarka Tamás. Szatmárnémetiből Újvidéken át a Nemzetibe – Szilágyi Ágota. Százötven! – bepillantás a Fodrásznő kulisszái mögé. 200 éve született Podmaniczky Frigyes, a Nemzeti aranykorának intendánsa. És sok egyéb érdekes olvasnivalót kínál a Nemzeti Magazin legfrissebb száma.
Ajánlók
Szarka Tamás az Esthajnal ősbemutatójáról
„A színpadon párhuzamosan történnek az események, egyik hangulatból a másikba húzzuk-sodorjuk a nézőket. Egy pillanatra se áll meg az előadás, egyik kép a másikba folyik, aztán már lendül is tovább. Száll a színház, és mi repülünk vele. Ennél többet nem is kívánhatunk.”
![Jelenet az Esthajnal című előadásból. Az előtérben Blaskó Péter. Fotó Ilovszky Béla](/uploads/images_2/2024_2025/Esthajnal_ilo/net_esthajnal_ilovszky_nsz240614-25.jpg)
Vidnyánszky Attila az Esthajlanról
„A szerelemről, a szenvedélyről és a végtelen szabadságvágyról szól az Esthajnal. Két fiatal, Lojko és Esthajnal szerelmének történetét a vén Makar Csudra meséli el ezt a cigány Rómeó és Júlia történetet. A két fiatal egymásba szeret, de a szerelem mindent elsöprő érzése mégis béklyó számukra, mert útjában áll a szabadságuknak…”
Portré: Szilágyi Ágota
„Szerintem előbb tanultam meg énekelni, mint beszélni, a beszéd és énekhang képzése az én gondolkodásomban nem válik el egymástól. Azt hiszem, a prózai szerepeim felépítésében is zeneien gondolkodom. Szóval én egy ilyen prózai zenés színész vagyok…”
![](/uploads/images_2/2024_2025/King_Lear_Ilo/net_kinglear_ilo_nsz240508-1.jpg)
Fodrásznő 150
Már százötvenszer játszották a Fodrásznő című előadást. Minden alkalommal ugyanaz a négy színész – Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Tóth László és Kristán Attila – volt a színpadon, ők mesélnek emlékeikről, élményeikről, és arról, hogy hol és miként bújnak ki a szigorú rendezői partitúrából. Villanások tizenöt év történetéből.
![](/uploads/images_2/2024_2025/Fodraszno150/net_Fodraszno_interju_eorifoto-2160.jpg)
Podmaniczky 200
A színházi élethez nem volt kötődése, a kormányzat éppen ezért bízott benne. Azért küldték a Nemzetibe, hogy tegyen rendet a veszteséges és tekintélyét vesztett teátrumban. A megbízatást túlteljesítette – ő lett az aranykor intendánsa: Podmaniczky Frigyes.
(2024. szeptember 23.)