Kikacsintani

Öt éve a Nemzeti Színház tagja, jelenleg tizenegy darabban játszik – az Egri csillagokban ő alakítja Cecey Évát, a Vitéz lélekben Borókát, a Csíksomlyói passióban Mária Magdolnát... A Mennyit érsz? című, emberkereskedelemről és prostitúcióról szóló kiállításhoz kapcsolódóan egy fogvatartott lány életét mesélte el. A Géniusz című tévésorozatban ő mérte meg a Picassót alakító Antonio Banderas vérnyomását. Idén egyike volt annak az öt harminc év alatti tehetséges művésznek, aki Junior Prima Díjat vehetett át.

A kassai polgárok című előadásban Genovévát játssza. Úgy terveztük, hogy előtte a színház büféjében beszélgetünk, aztán megnézem a darabban. De az előadás betegség miatt elmaradt. Mit kezd ilyenkor a színész a szabadidejével? 

– Mi elmentünk egy jót kirándulni. Csak ma van szabad esténk, aztán folytatjuk a munkát.

Van rituáléja, mielőtt színpadra áll?

– Nagyon fontos számomra az előadást megelőző egy óra. Nem szeretek kapkodni, beosztom az időmet, komótosan készülök. Miközben sminkelem magam, olyan zenét hallgatok, amely kapcsolódik a darabhoz, azzal is hangolódom az előadásra. 

Izgul?

– Van olyan darab, amelyik előtt nagyon, amikor úgy érzem, nekem kell a hátamon vinni az előadást. A Rocco és fivéreiben Nadiát játszom, ott sok múlik rajtam. A Woyzeckben Marie szerepe is ilyen. Ez a két legnehezebb darabom. Ha játszom, akkor általában az egész napom arról szól, hogy este milyen előadásom lesz, függetlenül attól, hogy mekkora a szerep. Ha ma este előadtuk volna a Márai-darabot, A kassai polgárokat, amelyben két jelenetem van, bevállaltam volna a tizenöt kilométeres kirándulást, viszont egy Rocco előtt nem mennék el ilyen hosszú túrára. Arra teljesen másként kell fizikailag és szellemileg is felkészülni.

És jó, ha az embernek van egy bizalmasa, akitől elfogad tanácsokat. Udvaros Dorottyával elég jó viszonyt ápolok. Miután elveszettnek éreztem magam, megkértem, hogy szökjön be A kertész kutyája című darab próbájára, és mondja el, mit gondol. A főpróbahéten beosont az egyik hangosító páholyba, onnan nézte végig. Szeretem meghallgatni a véleményét.

Az MVM Dome-ban, több mint hétezer ember előtt adták elő az Egri csillagokat, amiben Cecey Évát, Vicuskát, Bornemissza Gergely feleségét alakítja. Fellépett már nagyobb közönség előtt is?

– 2018-ban a csíksomlyói nyeregben több mint húszezer néző előtt játszottuk a Csíksomlyói passiót. Nem is láttuk a színpadról, hol ér véget a tömeg. Ha jóval nagyobb a színpad, megengedheti magának a színész, hogy nagyobb ecsetvonásokkal dolgozzon, mint ugyanabban a darabban, amikor azt a Nemzetiben adjuk. Az MVM Dome-ban kivetítették az előadást, emiatt ügyesen kellett bánni a nagy gesztusokkal. A legfontosabb a megélt érzelem, a többi már csak eszköz.

 Lehet minden este át- vagy megélni azt az érzelmet?

– Próbálkozni kell. Nem mindig sikerül. 

A sírás megy?

– Tudok sírni filmen – „Tessék!”-re, ha kérik. Megy technikailag.

Vannak, akik a múltjukból idéznek fel valamit, úgy sírják el magukat. 

– Én ezt nem tartom jó ötletnek, olyankor úgy érzem, mintha egy sebben vájkálnék. Ha minden este sírnom kell egy darabban, nekem az nem fér bele, hogy valakinek a halálára gondoljak. Nem az a cél, hogy sírjon a színész, hanem hogy gondolatot közvetítsen.

Sírjon a néző, nem? Más műfajban is szeret közölni dolgokat? A nagypapa haláláról olvasta fel A temető portása című saját írását. Szokott írni?

– Már nem. Gyerekkoromban Zilahról Szolnokra költöztünk, ahol a versmondás révén bekerültem az ottani irodalmi közegbe. Az Eső irodalmi laptól hívtak felolvasni, verset mondani. A főszerkesztő, Jenei Gyula egyszer kérdezte, hogy vannak-e írásaim. Küldtem neki verseket, volt közte olyan, amelyik tetszett neki, és közölte. Ennyi az írói pályafutásom.

Ha átvesz egy szerepet, mint például a Házasság Palermóban című vígjátékban Doralice szerepét Tompos Kátyától, mennyi lehetősége van új ötleteket megvalósítani?

– Kátya gyönyörűen énekel, én kevésbé, ezért kértem a rendezőt, Kiss Csabát, hogy hagyjuk ki a dalt. Egyébként alkalmazkodni kell, nincs helye egyéni ötletelésnek. A kollégák már játszottak harminc előadást, velük szemben sem fair változtatni. A komédia akkor működik jól, ha mindenki nagyon pontos. 

Olyan sikeresen oldotta meg a feladatot, hogy a VII. Magyar Teátrumi Fesztiválon Doralice szerepéért elnyerte a legjobb női mellékszereplő díját. Egyébként látható, hogy a színészek szeretik játszani a darabot.

– Nagyon! Remekül megírt szöveg, mindegyik ziccer szerep. Mi pedig azt érezzük, hogy szomjazza a közönség az igényes szórakozást, a jóízű nevetést. 

A Nemzeti Színház színészportré sorozatában Farkas Dénessel beszélgetett. Rövid, szellemes videót készítettek, amelyben egy adott helyzetből nagyon ügyesen kivágta magát. Színpadon is használ hasonló megoldásokat?

– Szeretem azokat a pillanatokat, amikor valami váratlan történik, és meg kell oldani egy helyzetet. Várom őket, ezekért élek! Számomra megható az az összeszokottság, amely a társulaton belül egy baráti társasággal kialakult. Többükkel együtt jártunk egyetemre. Van is egy közös előadásunk a Nemzetiben, A súgó. Jó érzés látni, hogy szavak nélkül is pontosan tudjuk, hogy ki mit fog csinálni, ki fog menteni, ha bajba kerülök, mert tévesztek… Tekintetekkel kommunikálunk. Előfordult, hogy a súgó ugyan súgta a szöveget, de a kollégám nem hallotta, és én segítettem. Gyors megoldást kell keresni akkor is, ha a partnernek fennakad a jelmeze, lecsúszik a cipzárja vagy kinn marad egy kellék. Egyszer Az egri csillagokban a vívásos jelenet előtt leesett a kard a süllyedőbe, több méter mélyre. Mi meg tudtuk, hogy három replika múlva jön a vívás, és a kollégának szüksége lesz rá. Kiszaladtam a takarásba, ahol a kellékes gyorsan a kezembe nyomott egyet egy másik jelenetből. 

Miután véget ér az előadás, rögtön ki tud lépni a szerepéből vagy időre van szüksége?

– Ilyen szempontból szerencsésnek tartom magam, mert időben találkoztam olyan színészekkel, akik elmondták, hogy ez egy jó játék, még a legnehezebb előadást is akként kell értékelni. A Részegek című darab orosz rendezője, Viktor Rizsakov mesélte, hogy ő az olyan színészeket szereti, akik vérben ázva, hörögve meghalnak a színpadon, de aztán kikacsintanak a nézőkre, jelezvén: ez jó buli volt. Azt hiszem, a szakmának ezt a játék részét a magamévá tudtam tenni. Akkor engedem el nehezebben az előadást, ha nem ment jól, ha hibáztam. Olyankor nem tudok megbocsátani magamnak, sokáig rugózom rajta. Előfordul, hogy rámegy egy-két napom.

Barta Ágnes



1993-ban született a romániai Zilahon. Nyolc éves volt, mikor családjával átköltöztek Magyarországra. Szolnokon és a budapesti Vörösmartyban végezte a középiskolát. A Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész szakán Vidnyánszky Attila osztályában végzett 2017-ben. A 2017/18-as évadtól a Nemzeti Színház társulatának tagja. A 2022/23-as évadban új szerepekben a Don Juan és a Bánk bán előadásokban lép színpadra, és látható többek között a Rocco és fivérei, A kassai polgárok, A Mester és Margarita, a Woyzeck, az Egri csillagok, a Csíksomlyói passió, a Házasság Palermóban, A kertész kutyája, a János vitéz és a Vitéz lélek című előadásokban.

Szívesen jár filmes szereplőválogatásra?

– Igen, jó lehetőségnek tartom, ha megmutathatja magát az ember egy próbafelvételen. Teljesen más színjátszást igényel a kamera, mint a színpad. Már ezért is érdemes elmenni.

Külföldi filmek castingjára is elmegy?

– Persze. Eddig egy-két mondatos szerepeket kaptam. A Géniusz című sorozatban egy ápolót játszottam. Miután megmértem Antonio Banderas vérnyomását, azt mondtam: „A sebész mindjárt itt lesz.” A kész filmben a kép egyik sarkában elmosódva látszom. Nagyobb feladat volt, amikor A keselyű három napja című sorozatban Jeremy Irons fiával, Max Ironsszal forgattam egy jelenetet angolul. A történet része volt, hogy a főszereplő Budapestre jött, így a pincérlány – én – beszélhetett magyar akcentussal. FBI ügynökként egy adrenalininjekciót kellett beszúrnom egy színész lábába, majd újraéleszteni, mert allergiás sokkot kapott. Ilyen pici szerepeket meg lehet csípni.

Alkalma nyílt egy-két mondatot váltani a világsztárokkal?

– Pörgetik a munkát, nincs sok idő beszélgetni, és a világsztárok nem vegyülnek a többi színésszel. Nagyon zavarban voltam, amikor Antonio Banderasnak bemutatkoztam. Max Irons kedves volt, vele beszélgettünk pár szót. Elmesélte, hogy elment a Balaton-felvidékre kirándulni, és megkérdezte, én hol és miket játszom.  

Egyenes út vezetett a színészethez? Édesanyja, Barta Nagy Ilona grafikusművész. Fiatalon nem kacsingatott a képzőművészet felé? 

– Komolyan sosem. Gyerekként mutattam némi tehetséget a rajzolás iránt, de nem volt bennem vágy, hogy tovább vigyem. Valamiért az volt a fejemben, hogy a gyerekszínészekből lesznek a felnőtt színészek. Aztán világossá vált, hogy ez egy szakma, amelyet meg lehet tanulni. Érettségi után felvettek a Kaposvári Egyetemre. Sokszor gondolkodom azon, hogy talán jobb lett volna, ha később kezdem el, és előtte még több mindent kipróbálok. Talán utaztam volna vagy külföldön töltöttem volna néhány évet. 

Elvárás, külső vagy inkább belső kényszer, hogy mennyire tartja magát karban egy fiatal színésznő?

– Mindig azt mondják, hogy a színészek nagyon sokat használják a testüket, az idegrendszerüket, ehhez képest az egyetemen keveset beszélnek arról, hogyan maradhatsz egészséges. Viszonylag kevés kollégát látok tornázni, sportolni. Ámuló szemekkel nézem, amikor a színpadon hatalmas lendülettel, nagy svunggal dolgoznak az idősebb kollégák, de azt elkeserítőnek találom, hogy előtte nincs bemelegítés vagy utána levezetés. Ennek nincs kultúrája a színházban, ami szerintem nem jó.

Ön sportol, odafigyel arra, hogy mit eszik?

– Igen, odafigyelek, és járok edzőterembe. 

Bokszolt is, nem?

– Az csak időszakos dolog volt! Csatlakoztam a fiúkhoz, akik a Rocco és fivérei című darab miatt bokszolni tanultak. Minél többet tud az ember, annál könnyebben veszi az akadályokat. Jó, ha fel tud ülni a lóra, vagy biztos benne, hogy le tud futni tíz kilométert. 

Sok színész vágya a Nemzeti Színházban dolgozni, ez Önnek a Kaposvári Egyetem után rögtön sikerült. Azóta nemcsak Junior Prima Díjjal jutalmazták a munkáját. 

– A Szörényi Éva-díjat a Nemzeti Színházban vehettem át. A társulat szavazta meg számomra az Évad legjobb színésznője elismerést. 

A Televíziós Újságírók díját – amelyet a legjobb mellékszereplő kategóriában nyert el –, az első tévéfilmszerepéért kapta?

– Nem, a Mellékhatás televíziós sorozat volt. Tévéfilmeket már forgattam előtte is. A Foglyokat 2019-ben, a Free entryt még gimnazistaként.

A párjával, Mészáros Martinnal...

– … most már a férjem…

– Gratulálok! Szóval Színházi szerelmek címmel ­ké­szítettek online műsort közösen Bara Margitról, Dérynéről, Móricz Zsigmondról.

– A Covid első hulláma idején, amikor nem tudtunk bejönni dolgozni a színházba, áttértünk „otthoni munkavégzésre”. Mindenki feladatul kapta, hogy valamilyen online tartalmat készítsen. Mi ezt találtuk ki, és három részt vettünk fel, és csináltunk egy „adást” arról, hogy miként működtek a színházak az 1918-as spanyolnáthajárvány idején. 

A színpadon is együtt vannak.

– Több darabban játszunk együtt – Egri csillagok, Rocco és fivérei, A Mester és Margarita, Woyzeck. Szeretünk együtt dolgozni. Kaposvárról ismerjük egymást, Martin alattam járt egy évvel. Nem tudom, mennyire egészséges, hogy haza visszük a munkát, és otthon is rengeteget beszélünk a színházról. De én ezt nagyon szeretem! 

Az energiatakarékosság miatt hogyan működik majd a Nemzeti Színház?

– Úgy tudom, hogy vasárnap és hétfőn zárva tartunk, kedden próbák, a többi napokon próbák és előadások lesznek. 

Mit csinál majd a szabadidejében? A Covid miatti kényszerű szünetet nehezen vészelte át?

– Az első hullám éppen Martin születésnapján, márciusban kezdődött, s kitartott az évad végéig. Kezdetben élveztük, mert előtte sokat dolgoztunk. Kicsit szégyellve mondom, hogy nekünk olyan volt, mint egy nyaralás, amit sok filmnézéssel, olvasással töltöttünk. Gyakran mentünk biciklizni, és lett egy kutyánk, és a IX. kerületi önkormányzatnál önkénteskedtünk is. A második hullám idején viszont már azt éreztük, hogy: „Na, ezt már ne csináljátok velünk, ennyit nem akarunk a kispadon ülni, ezek a pályakezdő éveink, ne vegyétek el őket!” Fájdalmas, hogy az öt évből szakmailag másfél év kimaradt. A színészek hektikusan élnek, ami nemcsak nekünk, a családunknak és a barátainknak is nehéz. Most az öröm az ürömben a két szabadnappal, hogy sokakkal tudunk találkozni, programokat akár előre is tervezni. Szeretnék lovagolni, és folytatni ezt az új kezdeményezést, hogy a baráti társasággal minél többet járjunk a természetbe feltöltődni, kisimulni. 

Ozsda Erika

(2023. január 02.)