Hazagondolnak - Ki mit tenne a bőröndbe? Petőfi fergeteges eposzparódiája – tragikus felhangokkal

Egy kötelező olvasmány – másképpen. A helység kalapácsának figuráit egy utazó társulat színészei játsszák, akiknek alakításai a színen megjelenő Petőfi fejéből pattannak elő. Tobzódó költői humor és a jelen tragikuma. Élet és irodalom – színházba sűrítve. A beregszászi színház és a Nemzeti közös előadása a Petőfi-emlékév tiszteletére.

Különös körülmények között született meg Petőfi Sándor elbeszélő költeményéből A helység kalapácsa című előadás. Február 24-én a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata éppen Tiszakécskére tartott, amikor értesültek róla, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, kihirdették a hadiállapotot. A társulatot a Nemzeti Színház vette a szárnyai alá. Segítettek elhelyezkedni, szállást keresni a művészeknek, előadásaik meghívásával Magyarországon és a külhoni területeken próbálnak mindent megtenni azért, hogy fent tudjanak maradni. 

– Már korábban beszéltünk róla Vidnyánszky Attilával – aki amellett, hogy a Nemzeti Színház igazgatója, a beregszászi színház alapítója és máig főrendezője –, hogy a Petőfi-emlékévhez kapcsolódóan színpadra viszünk egy előadást, amelyre a 2022/23-as évad őszén került volna sor, de a háború teljes mértékben megváltoztatta az eredeti elképzelést – meséli a beregszászi színház igazgatónője, Sin Edina. – Miután február végén a társulat nagy része Magyarországon ragadt, Vidnyánszky Attila megtette azt a nemes gesztust, hogy előre vette a darab rendezését, és márciusban nekiláttunk a próbáknak, a bemutatóra pedig már májusban sor került.

– Attilával mindig felszabadultan dolgozunk együtt. Régóta ismerjük egymást, a társulatunk olyan, mint egy nagy család – idézi fel a próbákat Szabó Imre, aki igazi vígjátéki alakot formáz, a kocsmárosnőért epedő Fejenagyot, a helyi kovácsot. – Nagyon szeretem a szerepet, úgy érzem, rám lett kitalálva. Remek kollegáim vannak, akikkel egymást segítve építkezünk. Csodálatos előadás született, amiben én is és a többiek is jól érzik magukat.

Minden színész szeret különböző karaktereket kipróbálni a színpadon. Gál Natália ezért is hálás, hogy megkapta Erzsók asszony, a szemérmetes és iszákos kocsmatulajdonos szerepét. Vidnyánszky Attilát a mentorának tekinti, ezért minden alkalmat megragad, hogy vele dolgozhasson. 

– Egy színésznőnek egy vígjátékban „meghódítható” hölgyet alakítani igazi jutalomjáték, tele van megannyi lehetőséggel, és ez nagy öröm! Nagyon tetszik, hogy ennyire színes szerep – fogalmaz a színésznő.

A stílusparódia minden jegye fellelhető a színdarabban, éppen ezért nagyon szórakoztató. Szemérmetes Erzsók és annak „ötvenötéves bájai” körül forog Petőfi Sándor falusi „eposza”. Ott legyeskedik a hölgy körül Fejenagy, a kovács, vagyis a „helység kalapácsa”, Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, Bagarja, a béke barátja, Vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának Jókedvű abrakolója… A rendező megtartotta Petőfi történetét, humorát és derűjét, játékos és szabad színházat kínálnak a nézőknek, ugyanakkor láthatunk olyan pillanatokat is, amelyek a beregszászi színház harmincéves történetére és a háború szörnyűségeire utalnak. 

– A helység kalapácsa szövegét néhány Petőfi-verssel egészítettük ki, illetve az Úti levelek azon részeivel, amely Kárpátaljával foglalkozik – mondja Vidnyánszky Attila. – Viszont nem tudtam kihagyni azt a gondolatot, hogy az előadás azért jött létre, és azért így jött létre, mert a társulatnak menekülnie kellett. A mű minden bája és humora mellett ez az előadás a beregszászi társulatról is szól, arról, hogy a színház kapaszkodó, a túlélés eszköze. Nem hangoljuk át Petőfi művét, de abból indul el az előadás, hogy ennek a társulatnak a tagjai a háború miatt most itt ülnek bőröndjeiken, és nem lehetnek otthon. Az utolsó rész előtt néhány érzelmes, felkavaró percig – megint csak az Úti levelekbe kapaszkodva –, arra emlékezünk, ahonnan eljöttek, eljöttünk. Úgy rendeztem meg a jelenetet, hogy közben hazagondoljunk – és velük élje át ezt az érzést a néző is –, és higgyünk abban, hogy haza is tudunk jutni. 

– Az előadás során fotókon megjelenik az az út, amelyet mi, beregszászi színészek bejártunk. Felvillan a színház története és a színészeké, akiket már huszonöt éve ismerek – meséli Gál Natália. – Tinédzserek voltunk, amikor találkoztunk, s ma már családos emberek vagyunk. Fájdalmas látni a képeken a szülőföldünket és a mostani világot.

A darab elején a színészek bőröndökkel a kezükben jelennek meg a színpadon. 

– A nézők nyilván tudják, hogy honnan jöttünk, és miért maradtunk itt, Magyarországon. Attila még a próba kezdetén feltette a kérdést: „Emberek, ha el kellene mennetek, mit tennétek a bőröndbe?” Ezen mindenki hosszan elgondolkozott – emlékszik vissza Szabó Imre. – Ha nem dolgoznánk, folyamatosan hazagondolnánk. Azért is akarta Attila minél előbb elkezdeni a darabot, mert a munka elvonja az ember figyelmét az otthoni eseményekről, az otthon maradottakról. 

A színésznők hazajárhatnak Kárpátaljára, de a férfiak nem, őket nem engednék vissza. 

– Én nemrég otthon voltam – meséli Gál Natália. – Magyar vagyok, szeretem Magyarországot, hálás vagyok, hogy itt lehetek, dolgozhatok, de nagy boldogság, mikor hazamehetek, mert az a hazám, ott az otthonom, ott vannak a gyökereim.

A rendezői koncepció szerint Petőfi is megelevenedik a színpadon. A költő a szemünk láttára találja ki és meséli el a történetet: a fejéből pattannak ki a hősköltemény sorai, ami azonnal meg is elevenedik a színészek által. A költő szerepét a gyulai bemutatón és néhány előadáson ifj. Vidnyánszky Attila alakította, aki abban az esztendőben született (1993), amikor a beregszászi színház édesapja vezetésével működni kezdett, és amelynek társulatában felnőtt. A költő alakját váltott szereposztásban Séra Dániellel alakítja, aki a beregszászi társulat tagjaként harmadéves színinövendék a Kaposvári Egyetemen. 

– Petőfi vezet minket, utat mutat, „szerepet oszt”, szöveget ad a szánkba, és reményt is ad abban a helyzetben, amelybe most sokan kényszerültünk – mondja Séra Dániel, és nem kis elfogódottsággal hozzáteszi: – Ha csak rá gondolok, reszketek, mert egy számomra zseniális ember árnyékába léptem. Hálás vagyok ifj. Vidnyánszky Attilának, mert nagyon segítőkész volt velem. A figurát pedig imádom, mert a kötött forma ellenére is szabadnak érzem magam a színpadon.

Gál Natália a színház mellett sokat dolgozik gyerekekkel, oktat, mentálhigiénés alapítványnál dolgozik. Tapasztalata szerint a mai fiatalok ritkán olvasnak verset, regényeket, de ha egy-egy kötelező olvasmányt megnéznének színházban, talán közelebb kerülne hozzájuk az irodalom. A helység kalapácsát a felsősök megértik, őket már megérinti – és szórakoztatja az előadás. A vérbő humorú darab minden korosztály számára élvezetes, és a felnőttek a nevetés mellett a hazagondoló részeket is értik.  

A helység kalapácsát első alkalommal május végén a Pécsi Harmadik Színházban láthatta a közönség. Azt követően több helyre is meghívták. Többek között a Gyulai Várszínház évadnyitó előadása lehetett, majd Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Szövetség nagy táborában, a Kárpátaljáról átmentett népzenei tábor közönsége előtt játszhatták. 

– Csodálatos érzés volt, hogy több mint ötszáz kárpátaljai néző láthatta az előadást – mondja Sin Edina. – Székelyföldön többször is előadtuk. Augusztusban Marosvásárhelyen, a Vásárhelyi Forgatagon négyszáz néző váltott jegyet A helység kalapácsára.

A darabbal – amelyben a Borfolk és a Buda Folk Band muzsikája hallható – Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulóját szeretnék méltóképpen megünnepelni, és köré nagyszabású Kárpát-medencei turnét szervezni. 

A háború alatt a beregszászi színház társulata nem leépül – ahogy a körülmények hatására várható lenne –, hanem éppen ellenkezőleg, több kárpátaljai születésű, kaposvári színinövendékkel bővül. Ilyen szereplő Séra Dániel mellett a Haranglábot alakító Jakab Tamás is. Dacolva a helyzettel, bizonyítván: a társulatnak van jövője. 

Ozsda Erika  |  fotó: Eöri Szabó Zsolt

Petőfi zanzája

Mutató tábla, mely azt mutatja, hogy az

I. ÉNEKBEN
fölébred álmából egy fogoly, s szabadulást tervez – azonban az
nincs megénekelve: hogy ki légyen ezen szabadulást tervező, álmából
fölébredt fogoly? csupán azért, hogy később a meglepetés annál
meglepőbb legyen. – A

II: ÉNEKBEN
már több foglaltatik: kié a helység leglátogatottabb kocsmája?
mily ékes e kocsma birtokosnéja? miben sántikál a kántor? ki
buzdítja merényének végbevitelére? sat. – A

III. ÉNEKBEN
megszabadúl a fogoly, s börtönéből a kocsmába megy; s amily szörnyű
dolgokat lát: oly szörnyű dolgokat cselekszik. Itt már az is orrára
köttetik a nyájas olvasónak, hogy a fogoly nem más, mint a költemény
hőse. – A

IV. ÉNEKBEN
a szörnyű dolgok véget érnek, s a költemény hőse szörnyű véget ér.”

(A helység kalapácsának végén maga Petőfi foglalta össze a történetet eképpen.)

(2022. október 18.)