Brecht szíve közepe

A kaukázusi krétakör két szerelmese elválni kényszerül egymástól. Talán ez Bertolt Brecht példázatának leginkább lélekhez szóló cselekményszála. A Grusét játszó Katona Kinga, és az ifjú lány szerelmét, Szimon Csacsavát alakító Bordás Roland beszél a próbák kihívásairól, a szív és az értelem harcáról és a német mű keleti értelmezéséről.

Mennyiben keresi az előadás az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos párhuzamokat?

Katona Kinga: Bármilyen meglepő, az orosz-ukrán konfliktus eddig még nem is került szóba. Avtandil Varzimasvili rendkívüli rendező, ilyen próbafolyamaton még sosem vettem részt. Bár egy héten át asztal mellett ültünk, és elemeztük a szöveget, valójában inkább a jelenetezésre vonatkozó elképzeléseit ismertette velünk, nem „lelkiztünk”. Ezután felálltunk, és próbálni kezdtük az egyes jeleneteket. Rohamléptekben. Néhány nap alatt eljutottunk a második felvonás végéig. Jön a finomhangolás. Ezt a tempót nem a sietség, hanem a sajátos munkamódszer magyarázza.

Bordás Roland: A grúz rendező a második felvonás végére érve mondta, hogy most ismét leülünk elemezni, mert a harmadik felvonáshoz – amikor színre lép Azdak, a bíró, aki majd dönt a gyerekről, akit Gruse magához vett – más megszólalási módra lesz szükségünk. A rendkívüli munkamódszer nyilván abból is fakad, hogy Avtandil Varzimasvili eredetileg Oroszországban akarta megrendezni Brecht darabját, de éppen a háború miatt ettől a tervétől elállt, és már saját színházában is megrendezte. Vagyis régóta kiérlelt koncepcióval érkezett a Nemzeti Színházba. A legfontosabb, hogy elképzeléseit ránk, a társulat adottságaira szabhassa, s hogy mi is megtaláljuk ebben a rendszerben a helyünket, hozzáadjuk a magunk felfogását.

Hogyan jelenik majd meg az előadásban a próbát jellemző rendkívüli legkör?

Katona Kinga: Különleges és szenvedélyes előadás készül, ami számunkra komoly kihívás és megmutatkozási lehetőség. Sokáig nem értettem pontosan, milyen színpadi jelenlétet kíván meg tőlem a rendező, aztán amikor néhány lépést kellett megtennem a kezemben egy teli csupor tejjel egyensúlyozva, vigyázva arra, nehogy egyetlen csepp is kicsorduljon – akkor megértettem. Néhány lépés alatt ugyanis teljesen kimerültem az összpontosítástól – és éppen ez a túlfeszítettség az, amit a rendező elképzelt. Az általam játszott Gruse gyakorlatilag minden jelenetben a sírás határán egyensúlyoz.

Bordás Roland: Én is így érzem, ehhez hasonló intenzív fizikai jelenlétet legutóbb a görög Theodórosz Terzopulosz kívánt meg tőlünk. A Bakkhánsnőkre készülve külön tréningeken vettünk részt. Avtandil Varzimasvili próbái után érzem ugyanazt, mint a görög mesternél: néha valósággal összeroskadok.

Gruse a darabban kettős nyomás alatt áll. Ez kívánja meg a színésztől a fizikai-lelki megerőltetést?

Katona Kinga: Mielőtt Szimon Csacsava bevonulna, megkéri Gruse kezét. A lány válasza egyértelmű elköteleződés Szimon mellett, ugyanakkor baljós szavakat mond. „Szimon Csacsava, várni fogok rád, / Menj nyugodtan harcba, katona, / vár véres harc, a keserű harc, / És onnan tán vissza se térsz.”  Talán éppen ezért rendezi Brecht versbe Gruse válaszát, hogy még inkább kiemelje a két szerelmes kapcsolatára leselkedő legnagyobb veszélyt. Hát még ha tudná, mi vár rá Szimon távollétében! Gondját viseli egy magára maradt kisgyermeknek, és idővel az anyjává válik. Személyes tapasztalatból tudom, hogyan mélyül el az anyai érzés egy nőben. Ezt a gondoskodó szeretetet teszi próbára a kormányzóné, aki vérszerinti anyaként idővel újra magának követeli a gyermekét. A két asszony, a kétféle anyaság közötti döntést Brecht Azdak bíró kezébe adja, akit a mi előadásunkban Trill Zsolt alakít.

A grúz rendezőről már beszéltünk, de mennyiben kíván más játékot maga Brecht?

Katona Kinga: Három meghatározó találkozásom volt eddig Brecht műveivel. Zsótér Sándor két ízben rendezett Brechtet itt a Nemzeti Színházban. A 2016-os Galieli élete már csak a címszerepet alakító Törőcsik Mari miatt is emlékezetes számomra, a 2018-as A gömbfejűek és a csúcsfejűekben pedig játszhattam is. Ugyanebben az évben nézhettük meg a MITEM-en a Michael Tahlheimer rendezte Krétakört a Berliner Ensemble társulatának előadásában. Sok képet őrzök magamban ebből az egyébként megosztó produkcióból. Színtiszta Brecht-értelmezés volt.

Bordás Roland: Bár Avtandil Varzimasvili azt javasolta nekünk, ha tehetjük, nézzünk német Brecht-előadásokat, ő maga mégiscsak egy grúz rendező – más temperamentummal. Az ő színházi világára érezhetően nagy hatást gyakorolt az orosz iskola. Természetesen ő is a brechti epikus színház felől közelít A kaukázusi krétakörhöz, de az elidegenítő effektusokat máshogy interpretálja. Időnként mi is kifordulunk például a közönség felé, de az intim pillanatokat – például Gruse és Szimon búcsújelenetét – „befelé”, vagyis egymás felé játsszuk. De az orosz iskola hatását lehet tetten érni rendkívül kifinomult zenehasználatán is. Ennek köszönhetően a búcsújelenet nem elsősorban az értelemre akar hatni, hanem a két szerelmes kapcsolatának „megszentesüléséről” szól.

Lukácsy György

| fotók: Eöri Szabó Zsolt

(2022. szeptember 29.)