„Amiről nem lehet beszélni, épp azt kell kimondani.”

A kerekasztal címe Valère Novarina híressé vált mondata, amely a Wittgenstein-i „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” kijelentést fordítja át, a francia szerző szerint, derűsebb változatára.

Novarina színházáért lehet rajongani vagy elutasítani, de langyosan nem lehet viszonyulni hozzá, érintetlenül semmiképp nem hagy bennünket. Misztérium-színház az övé, ahol a színészek áldozópapok, akik felmutatják nekünk az emberi beszédet, amit a hétköznapokban rutin-szerűen használunk, de ami Novarina színpadán égő áldozat lesz. Mindezt nem valami kenetteljes komolysággal teszik, hanem csiklandós humorral. Jean Bellorini rendezése teljes fényben tárja elénk a hazájában méltán klasszikusnak tekintett kortárs szerző (Artaud-i értelemben véve) kegyetlen lírizmusát, lírai kegyetlenségét. És nem utolsósorban – Monteverdi operájával összeházasítva – új hangzásban csendíti fel a novarinai nyelv zeneiségét.

A találkozón a fiatal generációt Berettyán Nándor képviseli, aki A súgó című absztrakt vígjátékát „Novarina nyomában” írta és rendezte.

Bravúros monológ Novarina Az Árnyak játéka című darabjából Jean Bellorini rendezésében. A francia színész, Marc Plas felvonultatja előttünk a világtörténelemből az ember (olykor szerelmetes, olykor gyűlöletes, olykor langyos) próbálkozásait arra, hogy megnevezze a Megnevezhetetlent. A színész a lélegzetével életet ad a gondolatnak, áttüzesíti azt. Valère Novarina liturgikus-akrobatikus szó-színháza semmihez nem hasonlítható, épp ezért próbára teszi a színészt és a nézőt egyaránt. De mindkettő újjászülethet, feltámadhat e próbatétel során, amennyiben nem pusztán az intellektusán, hanem testén és szívén is átengedi a térbe hajított szavakat. 

„El kell égetnünk a magunk készítette „fétiseket”, le kell dönteni az élettelen bálványokat, amit meg is tehetünk a légzés tüzével, a lélekzetünkben lévő húsvéti megfordítás erejével.” – írja Novarina A test fényei című esszéjében.

Rideg Zsófia, fordító

(2022. április 07.)