Sinkó László emlékére

Van nekünk egy nagy szeretettel készítetett emléktáblánk, amit a terv szerint a születésnapján helyeztünk volna el Sinkó László egykori lakhelyén. Nyolcvan éves lett volna. De az élet közbeszólt. Ahogy most mindent, ezt az eseményt is el kellett halasztanunk. A Nemzeti Magazin első évfolyamában közölt interjúval gondolunk rá... ​

"Szerintem minden embernek – és nem csak a színésznek – szüksége van arra, hogy néha egyedül legyen. Ilyenkor végiggondolhatja: mi van most? Hol tart? Hogyan tovább? Mi fontos és mi nem? Mit lehet elengedni? Mivel kell komolyabban foglalkozni? Régen ezt meditációnak hívták. A szerzetesek ezért építettek kerengőket, a törökök fürdőket. Ezeken a helyeken mindenki elmerülhetett a gondolataiban. Szeretek egyedül lenni. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy komor, bezárkózott ember lennék. Sőt! Kedvelem a jó társaságot, szívesen beszélgetek, de a fölösleges sallangok zavarnak. Nem kedvelem azokat a kollégákat, akik – hogy finoman fogalmazzak – az életben is játszanak. Különösen zavarnak a „büfészínészek”, akik folyton jópofák, remek vicceket mesélnek, anekdotáznak, aztán lemennek a színpadra és nézhetetlenek…"

(2020. március 19.)