Csíksomlyói passió - Egy színházi előadás zarándokútja

December elején (pontosított információ - a szerk.) jelenik meg az MMA Kiadó gondozásában az a reprezentatív kiállítású könyv, amely a Csíksomlyói passió című színházi előadás augusztus 18-i székelyföldi bemutatójáról szól. Összeállításunkban a kötetből adunk ízelítőt.

Könyvbemutató a Nemzeti Színház első emeleti nézőtéri társalgójában december 13-án 17 órakor.
A bemutatón részt vesznek a kötet szerzői és az előadás alkotói.

A Csíksomlyói passió című könyv a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciójának augusztus 18-i csíksomlyói „hazatéréséről” szól. A kötetben az erdélyi ünnepi előadásból vett szemelvények, a Berecz András által összeállított archaikus mesék és énekek mellett olvashatunk majd tanulmányt a ferences iskoladrámákról, és természetesen megszólalnak az előadás főbb alkotói. Vidnyánszky Attila rendező és Zsuráfszky Zoltán koreográfus vall arról, miért jelent mérföldkövet a pályájukon ez a grandiózus előadás.

A Csíksomlyói passió több mint egy színházi előadás szabadtéri feldolgozása. Ez hallható ki azoknak a színészeknek a tanúságtétellel felérő interjúiból, akik megosztják gondolataikat a készületekről. De ez érezhető ki azon székelyföldi táncosok élményszerű beszámolóiból is, akik csatlakoztak az augusztusi előadáshoz.

Aki kézbe veszi majd a könyvet, nemcsak a helyszínen készült interjúkban merülhet el, hanem gyönyörű fényképeken megcsodálhatja azt is, hogyan állt össze ez a nagyszabású produkció. A Prima Primissima díjas Benkő Imre és a Nemzeti Színház fotósa, Eöri Szabó Zsolt exkluzív képei segítenek felidézni mindazt, amit 25 ezer ember a helyszínen, százhúszezer néző a Duna televízió képernyője előtt átélt.

„Ez a vándor mai csángó emberként valóságasan Jézus sarkában van, lába nyomát követi, fel egészen a Koponyák hegyére, a kereszt alá” – mondja a szerepéről Berecz András, aki az előadásban elhangzó meséket és énekeket is maga válogatta, szerezte.

Szíven találta Vidnyánszky Attila felkérése, hogy vegyen részt a ­Csíksomlyói passióban.

– Igen, ilyesmiben nem volt részem addig. Mégis azt mondtam neki, hogy ez nem fog menni. Nem vagyok színész. A színész át tud változni viszonylag rövid idő alatt, és tán nem is mindig a maga akaratából. Én erre képtelen vagyok. Erre azt mondta, ő engem hív meg a darabba, legyek, aki vagyok. Megegyeztünk. De volt még kétségem más is. Hogy fér bele a világ legmegrázóbb történetébe az én bolondságom?

Tartott tőle, hogy a passió műfaja és a móka nem fér össze?

– Igen. A rendező erre azt mondta, nem lehet két órán át szakadatlan feszíteni egyetlen színházi darabot sem. A folyamatos fájdalomkeltésbe belealszik a közönség. Rám vár a feladat, hogy a misztériumot derűs józansággal támogassam meg, megcsiklandozzam a nézőket, egy kicsit oldjam a feszültséget. Aki nevet, az védtelen. Na, ekkor lehet pontos szavakkal markolatig döfni. A bűneinkbe persze, a bennünk bujdosó kis- és nagyördögbe. Ellenpontok, ütközések nélkül a dráma elernyed, más műfaj után nyögdécsel. Királygyilkossághoz is kell egy részeg kapuőr, aki fonákul beszél.

Vagy egy bolond!

– Shakespeare a bolondban bölcset lát, és sokszor éppen a bölccsel állítja szembe. Alig van drámája, amelyikben ne magasztalná fel az udvari bolondot, bohócot. Sok ember meghökkentő, kíméletlen igazságát a bolond szájára adja. Ő az, aki nem tud másképp, csak szőr ellenében simogatni. Nem a vidámsága kacagtat. Pontos ítéletei, váratlan szúrásai nevettetnek előbb, később, mikor a színpadon már csak a hűlt helye van, és ő már rég az öltözőben vetkezik, szavai akkor ejtenek gondolkozóba. Úgy, mint az „okosbolond” Barát Jóska sziporkái nehéz időkben, Gyergyóalfalun. Egyszer a milicista ráförmedt, hogy ha nem adja bé a szamarát a kollektívbe, akkor ő azt elveszi. De jó nekem! – így Jóska bá. Há az métt jó magának? Met lesz egy ilyen csinos milicista vejem, mint maga. A milicista se rögtön nevetett. Talán később se. Még az is lehet, hogy elgondolkozott, de ez már az utókornak nem érdekes. Ellenben Jóska bának nagyon hálás ezért a vakmerő tréfáért. A Passió vándor alakja sokban hasonlít a klasszikus bolond figurához és ehhez az okosbolond Jóska bácsihoz. Előbb látszólag nem tudja hová keveredett, aztán próféták közé emelkedik, vándorbotjából pásztorbot lesz. Hűsége a Lear király udvari bolondjáéhoz és Jóska bácsiéhoz hasonló, csak ő az Úr bolondja.

(részlet a kötetben megjelenő, Berecz Andrással készült interjúból)

(2018. november 25.)