A 2006-os Avignoni Fesztivál úgynevezett társművészeként (artiste associé) megélhettem a fesztiválszervezésben rejlő lehetőségeket. Rendkívüli alkalmat teremtett ez számomra, hogy művészi világomat, territóriumomat ne csak saját műveimen, hanem hozzám közel álló alkotókon keresztül is bemutathassam.
Meghívattam az általam mesterként tisztelt Peter Brookot és Anatolij Vasziljevet, valamint Tolnai Ottó vajdasági költőt, Hollán Sándor képzőművészt és Szabados György zeneszerzőt. Az ő jelenléte különösképp megható volt számomra, mert igazán szabad zenéje elementárisan hatott rám budapesti diákéveimben. Nagy élmény volt ezeket az embereket találkoztatni egy fesztiválon belül.
Ahogy végignézek a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón, a MITEM programján, látom, hogy rendkívüli mesterek fesztiválja lesz az idei.
Az alapításától kezdve követem a MITEM-et, és habár művészeti credonk természetszerűen különbözik, hasonló szándékot fedezek fel Vidnyánszky Attila fesztiváligazgatói tevékenységében, mint amit fentebb megfogalmaztam magammal kapcsolatban. Ő is egy hozzá közelálló művészi univerzumot akar bemutatni, a színházon belül egy olyan költői vonalat, amely az ő látásmódjára is jellemző.
A számára fontos mesterek sorra jelennek meg előadásaikkal Budapesten, ugyanakkor teret biztosít felfedezéseknek is. Az egymás iránti kíváncsiság tehet csak nyitottá bennünket, nevezhetnénk ezt „kultúrákon átívelő horizontnak” is, éppen ezért, mesterek és remek előadások csak egyet jelenthetnek: az egyetemesbe vetett hitet.
Nagy József, koreográfus
(2017. április 05.)