Két egyfelvonásos
Honnan – hová?
Márai Sándor: Befejezetlen szimfónia, Családi kérdés
(Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.)
Író, költő, esszéista. Iskoláit Kassán, Eperjesen, Budapesten végezte, ezt követően a Magyarország című lap munkatársa lett. 1919-ben a Kommün bukása után Prága, Lipcse, majd Frankfurt am Main után Berlinben és Párizsban élt. 1928-ban feleségével együtt Budapestre költöztek. 1936-ig az Újság, majd a háború végéig a Pesti Hírlap munkatársa volt.
1928 és 1948 között a legolvasottabb és legtermékenyebb szerzők közé tartozott. Az Egy polgár vallomásai a modern magyar prózairodalom egyik legjelentősebb műve. 1943 tavaszán kezdte írni memoárjait, a napló életművének jellegzetes műfaja lett.
1948-ban a kommunista hatalomátvétel miatt az emigrációt választotta, műveinek magyarországi kiadását is megtiltotta, többé nem tért vissza hazájába. Svájc és Olaszország után 1952-ben New Yorkba költözött. 1968-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Az 56-os forradalom hírére útra kelt, de már csak a szovjet megszállás idejére ért Európába. 1968-tól az olaszországi Salernóban, 1979-től a kaliforniai San Diegóban élt. Rövid idő alatt elveszítette feleségét, fogadott fiát, testvérét. 1989-ben önkezével vetett véget életének.
A két európai látókörű művészt – a rendező-színházigazgató Németh Antalt és az író Márai Sándort – a munkakapcsolaton túl barátság fűzte össze a háború éveiben, szellemi fegyvertársak voltak. „Adja a jóég, hogy egy napon, mikor az emberi szívekbe megint nyugalom költözik, s a gondolat és a művészet megint fontosabb lesz, mint az indulat és gyűlölet, szövetkezhessünk szép és igazi feladatokra – hisz ez az élet egyetlen értelme” – írta Márai egy levélben Némethnek.
A kassai polgárokat is Németh Antal rendezésében mutatta be a Nemzeti 1942-ben, amikor a Felvidéket – és Márai szülővárosát, Kassát – átmenetileg visszacsatolták. A „magyar drámaírás legnagyobb koncepciójú alkotásának” nevezte a művet a kor jelentős kritikusa, Schöpflin Aladár. A dráma főszereplője, János mester, a kassai kőfaragó így bocsátja külföldi útra fiát: „Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél.” Ez a mondat Márai életművének és életútjának alapgondolata.
A vígszínházi Varázs az utolsó Márai-darab, amelyet az író emigrációba vonulása előtt Magyarországon játszottak. A főszereplő egy bűvész, aki a játék végén – mint Prospero – eltöri pálcáját: Márai évtizedekre elveszett a magyar közönség számára, és valószínűleg a drámaíró Márainak hiányzott a színházi emberek biztatása, tanácsa is, ezért külföldön már nem folytatta intenzíven színműírói tevékenységét. Ebben az időszakban tévé- és rádiójátékokat írt, amelyeket többek között Olaszországban, Németországban, Franciaországban be is mutattak. A Nemzetiben most bemutatandó két egyfelvonásos, a Befejezetlen szimfónia és a Családi kérdés is tévéjátéknak íródott.
A 90-es évekbeli újrafelfedezése óta Márainak nemcsak színműveit játsszák teátrumokban. A gyertyák csonkig égnek című regény színpadi változatát Parázs címmel maga Márai készítette az emigrációban. A filmváltozat Milos Forman rendezésében végül nem valósult meg, viszont Bécs és Berlin után, 2003-ban az egyik legrangosabb párizsi magánszínház, a Théâtre de l’Atelier, 2006-ban pedig Jeremy Irons főszereplésével a londoni Duke of York’s Theatre tűzte műsorra sikerrel. Agárdy Gábor és Avar István emlékezetes alakítása után film is készült A gyertyák…-ból.
Születésének 115. évfordulóján Márai visszatér oda, ahol első színházi sikereit aratta, a Nemzetibe.
(2015. március 23.)