Szcenárium ajánló - II. évfolyam 6. szám

Jégkrémbalett (Szász Zsolt beköszöntője)

KULTUSZ ÉS KÁNON

Tíz éves a Shakespeare Fesztivál Gyulán (Gedeon Józsefet Szász Zsolt kérdezi)

 

Fabiny Tibor: „Sámson haja előbb-utóbb újra nőni kezd” (Shakespeare és a vallás)

„… az Erzsébet-kori színház intézményrendszere is egy sajátos vallásos igénnyel fellépő szolgálat (’kind of ministry’) volt, amely nem Isten igéjével, legfeljebb annak eltorzult képviseletével konfrontálódott. (…) a vallási és ezen túl a nemzeti közösség összetartozásának tudatát kívánta erősíteni.”

Szőnyi György Endre: Kortársaink-e a románcok?

„Shakespeare utolsó korszakának darabjai újfajta befogadói magatartást tételeztek fel a korábbi motiváció-centrikus és pszichológiai realizmussal megtámogatott darabokhoz képest, ez pedig egyfajta ritualisztikus empátia (…) hasonlóan kellene az olvasóra/nézőre hatniuk, ahogy a szent szertartások során újra és újra átéljük az epifániát, a transzcendencia megnyilvánulását.”

A borító Békési Rozi grafikus munkája

FOGALOMTÁR

Végh Attila: Deinosz

„Múlt, jelen, jövő. Emlékekbe fagyva bennünk halmozódik személyes múltunk. Vonz a múlt, a visszatérés édes fájdalma, de aki az emlékeit eléri, halott. A megtartani vágyott múlt nyújtózkodik, de nem érhet a jelenig. Az emlékeibe merült ember előtt ott tornyosul egy újabb elérhetetlen szféra: az ismeretlen jövő. Remény képében ez hívja a lelket a létben maradni. De a jövő szintén érinthetetlen.”

 

ÚJRAOLVASÓ

Pályi András: Gombrowicz Operettjéről

„A történelem »operettje« azt a színjátékot mutatja be, amelynek során az erőszak fölfalja önmagát, s az erőszaktól elfáradt emberi lélek mélyén megszületik az erőszakmentesség utáni vágy: a kultikus rangra emelt meztelenség. (…) Gombrowicz (…) nem azt vizsgálja, hogyan alakítják a nagy egyéniségek a történelmet és hogyan alakítja a történelem az egyéniséget, hanem azt, hogyan alakítja az ember önmagát a történelem kínálta formákkal szemben.” (Pályi András)

„A színház az élet ünnepi aktusa” (Ungvári Judit interjúja Pályi Andrással)

Balogh Géza: Az Operett magyarországi ősbemutatója

ARCMÁS

A. Szabó Magda: Kik-ki a maga nyelvén (Válasz Szász Zsolt kérdéseire)

 

KILÁTÓ

MateiVişniec: Avignon 2014 – jegyzetek és impressziók

[Idén Avignonban Olivier Py] Orlando vagy a türelmetlenség című darabja minden alkalommal Victor Hugo beszédével kezdődött, melyet 1848-ban a francia parlamentben mondott el. (...) azt kérte a politikusoktól, értsék meg, hogy nem lehet csökkenteni az emberek szellemi kiművelésére (...) szánt támogatást. (...) egyik érve (...) a következő volt: hogyan engedhetitek meg magatoknak (...), hogy nyomorba taszítsátok azt éjt-nappalá téve dolgozó művészeket, akik Franciaországra hagyják majd örökségként műveiket és remekműveiket? (Matei Vişniec)

Dede Franciska: „Nincsenek jobb ötleteim, mint Shakespeare-nek”. Thomas Jolly VI. Henrik rendezése Avignonban

Juhász Kristóf: A Jókai tér aurája

„Amit Boka Gábor művel a János vitézzel, az maga a szabadságra nevelés. A mesélő élő egyenesben javítja, helyesbíti, lábjegyzeteli, írja át az ismert költő ismert történetét. Vitatkozik a szerzővel: ezzel meghívja őt közénk. A mesélő, ha »kottából focizik«, csak nekromanta. Halottidéző feketemágus. De ha a mindenkori mesélő a mindenkori szerző vitapartneréül, alkotótársául ajánlkozik egy produkcióban, nem egy hullát segít föl a sírból, hanem újra föltámasztja az eleven embert.” (Juhász Kristóf)

(2014. szeptember 29.)