Kilépni a színházi sablonokból

A Sirály a művészetről, az alkotásról, a kreativitásról szól, ahogy a színház is mindig ezeket a kérdéseket feszegeti, és rendezőként is minduntalan ezekkel szembesül az ember. Alapkérdéseket tesz fel, pl. mi is a művészet? A válasz kereséséhez azért alkalmas a Sirály, mert Csehov elkerüli a kelepcéket. Nem mondja meg a tuttit. Nem akarja megmondani, hogy milyen kell, legyen a művészet, hanem különböző nézőpontokból szemléli a kérdést. Minket pedig pont ez érdekelt - mondta Tomi Janežič . 

A beszélgetésből azt is megtudtuk, hogy a felkészülés, a bemutatóig vezető folyamat is különleges volt a Sirály esetében. Másfél éves munkáról van szó, amiről nyugodtan mondhatjuk - kivételes. De hogyan lehetséges egy repertoár-színház életébe illeszteni egy ilyen hosszú próbafolyamatot?

 

A Szerb Nemzeti Színházban nagyjából tíz éve kísérleteznek azzal, hogyan is lehetne kilépni a színházi munkafolyamatok sablonjaiból, tudtuk meg az igazgatótól. A színházcsinálás folyamatai mára hasonlóak a gyári munkáéhoz. Futószalagon készülnek az előadások, tipikus repertoár előadás, negyvenöt próbával... Tomi Janežič már dolgozott nálunk, sokszor beszélgettünk erről. Szívesen jött volna ismét hozzánk, de azt mondta, hogy neki legalább tizenöt hónapra lenne szüksége, őt már nem érdekli az a lehetőség, hogy egy hónap alatt csináljon előadást. Sokat gondolkoztunk, és végül úgy döntöttünk, legyen így. Úgy döntöttünk, induljon el a munka, és a bemutató időpontját a folyamat határozza majd meg. Nem tűztünk ki célokat, hanem megteremtettük a lehetőségét ennek a hosszú munkának. 

A bemutatót sem úgy kell elképzelni, hogy egyszer csak elkészültünk és megtartottuk a premiert. Legalább öt nyilvános próbát tartottunk, nevezhetjük közönségtalálkozóknak, amelyeken azt figyeltük, mit és hogyan fogadnak a nézők. Ez pedig visszahatott a munkánkra, aminek tulajdonképpen még ma sincs vége - ez a folyamat befejezhetetlen.


Mindeközben arra jöttünk rá, hogy nem kell félni az ilyen kísérletektől! Ezt tanácsoljuk nektek is (értsd, a Nemzetinek - a szerk.), használjátok ki azt a lehetőséget, amit csak egy ilyen nagy színház nyújthat! Tervezzetek ilyen típusú munkafolyamatokat, hagyjátok, hogy normális körülmények között jöhessenek létre az előadások!

A Sirály megbeszélése után a délutáni és esti előadások vártak ránk, íme néhány fotó a Godot-ra várva és az Álarcosbál című előadásból.


Godot-ra várva, rendező: Petru Vutcărău Eugène Ionesco Színház, Chișinău (Kisinyov), Moldova
 

Kevés ilyen egyszerű, tiszta és szép előadással találkozik a néző, mint a Vilniusi Kis Színház Álarcosbálja. És kiegészíthetjük azzal is, hogy kevés ennyire jól karbantartott előadást látni. A világ számos színpadán bemutatott produkciót ugyanis Rimas Tuminas több, mint tíz éve rendezte, ám ez csak annyiban látszik, hogy minden óramű pontossággal, a legtermészetesebb módon történik meg a színpadon. Egy kiérlelt, gyönyörű előadást láthattunk, amely nagyon kevés eszközzel, ám nagyon hatásosan meséli el a szerelmi dráma történetét.






Folyatjuk...
A hatodik nap visszapillantója

(2014. április 02.)