A 2014/2015-ös évad tervezett bemutatói

A következő évad bemutatói között több ősbemutató is lesz, így például A nagyúr és a Körhinta. A Nemzeti továbbra is ügyel az évfordulós megemlékezésekre, Molnár A fehér felhő című darabja az I. világháború kitörése 100. évfordulójának állít emléket.

Nagyszínpad

Fekete ég – háborús előhang
Molnár Ferenc: A fehér felhő - mirákulum egy részben

rendező: Vidnyánszky Attila

1915. Valahol Galíciában. Magyar huszárok éjszakáznak sorsukra várva, mely a következő ellenséges támadás során be is következik, sajnos a legsötétebb forgatókönyv szerint. Otthon asszonyaik virrasztanak nagy gonddal megírt leveleik fölött, melyek közül néhány még életben talál egy-egy katonát, a többi már csak illő köszönő válasz a kapott halálhírre. A gyermekek, inkább megérezvén, mint megtudván, mi történt, elindulnak felfelé a hegyre, egészen a fehér felhőig, ahol apjuk, a mindenkori közlegény, tizedes, hadnagy vár rájuk. Útjuk a kegyelmi átlényegülés maga. A keserédes tény pedig, hogy sorsuk beteljesüléséig csakúgy a huszárság útján juthatnak el, akár felmenőik, a legelemibb gyermeki szeretetet és ragaszkodást hangszereli újjá. Egyszerű, nagy érzelmek, igazi, nagy sorsok. Az idegen földön harcoló szegény sorsú bakák, otthoni földjeikért ontják vérüket, hisz még távollétükben sem tudnak attól elszakadni, sohasem is tudtak.

Mily furcsa módja ez a hősi halálnak.

Witold Gombrovicz: Operett

rendező: Andrzej Bubień

„Az operett monumentális idiotizmusa, párosítva a történelem monumentális pátoszával.” A történet önmaga parafrázisa, megtűzdelve a földtől alig elrugaszkodó, ám annál makacsabb abszurd elemekkel. Akár a közelmúlt tarka jelmezekbe öltöztetett, még nem szentségesült távlatát vizslatnánk komoly képpel, míg a jelen lassan bele nem vész e vizsgálódásba, önmaga „egészséges” formáját egy épp hogy csak letűnt mesevilággá torzítva. Az író, többek között, így ír darabjáról, annak születéséről: „Senki se hinné, mennyi erőfeszítést emésztett fel e badarság drámai felépítése. Elrejteni bizonyos szenvedélyt, bizonyos, drámát, bizonyos pátoszt az operettben, nem bolygatva meg annak ostobaságát...”A történelem „operettjének” színjátékában az erőszak fölfalja önmagát, s az erőszak haláli játékába belefáradt emberi lélek mélyén megszületik az erőszakmentesség utáni vágy. Mi sem szimbolizálja ezt jobban, mint a darab során megjelenő meztelenség vágya, melynek kultikus rangra emelése az agresszivitás ellentétét hordozza magában. Itt is megjelenik tehát a Gombrowicz-művek alapvető konfliktusa „aközött, ami arra tör az emberben, hogy végül alakot, formát öltsön, és aközött, ami ellenszegül a formának, nem akar alakot felvenni.”

William Shakespeare: Szentivánéji álom

rendező: David Doiasvili

a Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója

A drámairodalom 450 éve született mesterének, William Shakespeare-nek egyik legismertebb, legtöbbet játszott művét, a Szentivánéji álom c. vígjátékot állítja színpadra a grúz színházi élet fiatal, de már komoly nemzetközi hírnévvel rendelkező rendezője, David Doiasvili.

A darab története egyetlen különös, varázslatos éjszakán játszódik, amely a nyári napfordulóhoz, Szentiván éjjeléhez kapcsolódik. A régi hiedelmek szerint ezen a szerelmes éjszakán szinte bármi megtörténhet, minden kívánság teljesül. Az angol reneszánsz legnagyobb mesterének vígjátékban mitológiai istenalakok, tündérek, egy királyi pár, ifjú szerelmesek, athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékosan szövevényes bonyodalmaiban, mely végső soron a szerelem mindent legyőző szépségét, az ember örök életszeretetét hirdeti.

A fiatal grúz rendező Shakespeare műveinek kiváló ismerőjeként a Szentivánéji álom friss, a mai korhoz, a fiatalokhoz szóló igazi színpadi álmot ajánl a nézőknek, mely az angol mester szellemét idézi fel a Nemzeti Színházban tartott első magyarországi bemutató után kereken 150 évvel.

Bánffy Miklós: A nagyúr

rendező: Vidnyánszky Attila

Bánffy Miklós, a polihisztor erdélyi gróf – aki korának egyik legkiválóbb államférfija, drámaírója, színházrendezője, képzőművésze is volt – 1912-es, Attila halálát feldolgozó darabjáról így írt Tamási Áron: "Ahogy olvasom a "Nagy Úr"-at, megújul a kor, melynél mozgalmasabbat és a helyét kereső emberiségre jellemzőbbet nem látott a világ."

Vidnyánszky Attila rendezőt az etnikai identitás megőrzésének kérdése, a kultúrák keveredése foglalkoztatja. „Ha végignézünk a jelenen, azt látjuk, hogy oda-vissza hullámzásban mozognak a népek, hiszen vendégmunkások milliói özönlenek egyik országból a másikba. Ebben a keveredésben meg tudjuk-e őrizni a lényegünket, a gyökereinket vagy az eljövendő világ rákényszerít majd bennünket, hogy az együttélés érdekében feladjuk nemzeti identitásunkat?

Kelet és Nyugat drámai találkozásának történelmi dimenzióját éljük megint. Izgalmas kérdés, hogy át tudjuk-e vinni a csak ránk jellemzőt, és meg tudjuk-e értetni magunkat más kultúrákkal?”

Az előadással a Nemzeti Színház Bánffy Miklós születésének 140-ik évfordulójára rendezett emlékévhez kapcsolódik.

Körhinta

Sarkadi Imre A kútban című novellája a Fábri Zoltán és Nádasy László írta forgatókönyv alapján

rendező: Vidnyánszky Attila

közreműködik a Honvéd Táncszínház

Az író, A kútban című novelláját Fábri Zoltán és Nádasy László írta át az örökérvényű film forgatókényvévé.

A történet az ötvenes évek Magyarországán játszódik, ahol a közös földművelői sorsot „felkaroló” termelőszövetkezetek jelentik az új társadalmi irányt. A szövetkezetből kilépni akaró Pataki István, aki lányát – földegyesítés okán – egy egyéni termelőhöz kívánja feleségül adni, összetűzésbe kerül a lány, Mari szerelmével, akivel az a szövetkezetben ismerkedett meg. Mari szembeszáll apja akaratával, aki a szóváltás csúcsán baltával támad rá. Máté, a lány szerelme ezek után magához költözteti Marit, míg az apa beletörődik sorsába.

Több mint hatvan év elteltével, vajon mennyit változtak a családi, illetve társadalmi viszonyok? Vajon a család, mely annyi véres társadalmi változást megért, ma kiállja-e a próbát? S a gazda, aki még ma sem tarthatja kezében saját sorsát, milyen mértékben kell, hogy közösséget vállaljon földrészünk többi gazdájával? Lehet-e sorsközösséget kierőszakolni úgy, ahogy szerelmet megtiltani?

Mihail Bulgakov: Don Quijote

rendező: Vidnyánszky Attila

Bulgakov Cervantes világhírű regényének színpadi átiratát a moszkvai Vahtangov színház felkérésére készítette 1938-ban. Vahtangov el is kezdte olvasópróbáit, de a cenzúra nem engedélyezte az előadást, így a bemutató csak 1941-ben valósulhatott meg, már az író halála után. Bulgakov többi ismert drámájával 1962-ben adták ki a darabot Moszkvában.

Mihail Bulgakov nagyon szerette Cervantes regényét, meg is tanult spanyolul, hogy eredetiben olvashassa. A darabon való munkája párhuzamosan zajlott a Mester és Margarita megírásával, éppen ezért – bár Bulgakov nem változtatott a spanyol regény szövegén – érződik az áthallás mindkét műben: Jesua Ha-Nocri Don Quijotéhoz hasonlóan próbálja meggyőzni a környezetét arról, hogy az emberek eleve jóságosak. A drámában Don Quijote, akit a hercegi palotában sértően “üres fejű lovagnak” nevez a pap, szelíden válaszol: “Nem kell, hogy lássak, és nem is látok semmi sértőt ennek a jó embernek a szavaiban. Csak azt sajnálom, hogy nem maradt velünk, meggyőztem volna arról, hogy tévedett”.

Egy fontos névváltozás mégis történik a regény adaptációjában: Szamszont, Cervantes egyik hősét, Bulgakov átírja Szanszonra, mivel az megegyezik a Nagy Francia Forradalom főhóhérjának nevével (ismert könyve A hóhér jegyzetei több nyelven megjelent). Szanszon Karraszko elfogadja a Don Quijote-i játékszabályokat, kiadja magát a “Fehér Hold “ lovagjának és legyőzvén Don Quijotét rákényszeríti őt a hazatérésre, ahol a lovag rövidesen meghal, mert nem bírja elviselni álmainak lerombolását.

A dráma nagyon pergő, szellemes, dinamikus dialógusokban van megírva, és könnyen bevonja a cselekménybe az olvasóját, feltehetően majd az előadás nézőjét is. A drámai szöveg és a regény alapján több országban film is készült. (Oroszországban 1957-ben Grigorij Kozincev filmje híres színészekkel).

Az utóbbi években a színpadokon is egyre gyakrabban jelenik meg.

Franz Kafka: A per

rendező: Andrej Mogucsij

Az európai irodalom egyik legtitokzatosabb szerzője, Franz Kafka 100 évvel ezelőtt, 1914-ben írta meg A per című művét, amely csupán halála után, 1925-ben jelenhetett meg. A per Kafka életművének egyfajta összegzése, essszenciája, hiszen ebben a látomásos regényben korábbi alkotásainak motívumait foglalja össze és teljesíti ki. Az író sajátos, ironikus és groteszk látásmódján keresztül ábrázolja a bűn és bűnhődés, törvény és törvénytelenség, bíróság és ítélet rejtélyes kérdéseit és problematikáját. A főszereplőt, Josef K.-t ártatlanul letartóztatják, egy irracionális, titokzatos pert indítanak ellene, amelyről sohasem derül ki semmi, viszont a megvádolt ember egyre szövevényesebb és érthetetlenebb helyzetekbe kerül. Ügye sosem jut el a felsőbb bíróságokig, végül elítélik és kivégzik. A mű a modern európai civilizáció megdöbbentően hatásos művészi látlelete, amely rávilágít a látszólagos rend teljes abszurditására és az álságos rendszerben vergődő ember életérzésére.

Kafka egyik legnagyobb hatású művét Andrej Mogucsij, a kortárs orosz színházi élet kiemelkedő alkotója, nemzetközi hírű rendezője állítja színpadra, aki 2011-ben megkapta az „Új valóság” európai színházi díjat (European Theatre Prize for New Realities), mint Oroszország legújítóbb szellemiségű rendezője, akinek expresszív vizualitása, egyedülállóan igényes színészvezetése a világ minden táján a legnagyobb elismerést vívta ki. 2013-ban kinevezték Szentpétervár és az orosz színház egyik központi szerepet játszó intézményének élére, a Tovsztonogov Nagy Drámai Színháznak a művészeti vezetőjeként.

Ratkó József: Segítsd a királyt!

rendező: Csikos Sándor

a debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Nemzeti Színház közös produkciója

Gobbi Hilda Színpad

Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely

rendező: Viktor Rizsakov

Gorkij 1902-ben írt műve a világ drámairodalmának egyik legjelentősebb alkotása, amely máig aktuális kérdéseket, üzeneteket fogalmaz meg. Elsőként a Sztanyiszlavszkij által vezetett moszkvai Művész Színházban adták elő, de éles társadalomkritikája miatt néhány évre betiltották. Azóta viszont a színházak egyik leggyakrabban játszott darabjai közé tartozik, számtalan nyelvre lefordították és a drámairodalom alapművei közé tartozik.

Gorkij drámája alapvetően két síkon zajlik – egy külső, társadalmi illetve egy belső, filozófiai síkon. A lét perifériájára sodródott, lepusztult emberek egy földalatti pincehelyiségben, „éjjeli menedékhelyen” tengetik életüket, amely egyúttal a zsákutcába került 20. századi emberiség sajátos szimbóluma. Egy olyan emberiségé, amely elveszítette hitét Istenben, a létezés magasabb rendű értelmében, ugyanakkor önmaga küldetését sem képes felismerni, így nem marad más számára, mint az önpusztítás. Ebbe a reménytelen, testet és lelket megnyomorító közegbe érkezik egy különös vándor, Luka, aki egy egészen másfajta igazságot képvisel. Az élet ürességének, értelmetlenségének nyers hangoztatásával szemben ő az ember iránti részvét és szánalom útját járja. Az éjjeli menedékhely lakóinak pesszimizmusával a reményt állítja szembe, mivel filozófiája szerint a magasabb rendű létbe vetett hit fölötte áll a földi élet kegyetlen igazságának.

A Nemzeti Színház előadását a kortárs orosz színházi élet egyik emblematikus alkotója, a Sztanyiszlavszkij által alapított moszkvai MHAT (Művész Színház) rendezője és színészpedagógusa, a Mejerhold Művészeti Központ igazgatója – Viktor Rizsakov rendezi.

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

rendező: Kincses Elemér

A komikus eposz, A helység kalapácsa 1844-ben, három hónappal a János vitéz előtt született.

Az irodalomtörténetnek máig nem sikerült megfejtenie, hogy ez a vérbő humorral megírt eposz-paródia miért nem aratott sikert a maga korában. Meglehet, hogy nemcsak a „fentebb stílt” kultiváló pályatársak, de a nagyközönség is nehezen állta a pesti segédszerkesztővé avanzsált borzas fejű ifjú tekintetét, aki ezzel a művével pimasz módon tükröt tartott a bécsi biedermeier ízlés felé kacsingató úgynevezett „nemzeti karakter”-nek is. De ha őszinték vagyunk magunkhoz, bármennyire is élvezzük a magyar észjárás antik hexameterbe gyömöszölt nyelvi fordulatait, dinamikáját, szószaporító sziporkáit, abba a bizonyos tükörbe nem szívesen nézünk bele, amely pedig ma is hiteles karikatúráját adja az egymással folyvást civakodó magyaroknak. Talán ez az oka, hogy bár ez a mű kétségkívül színpadért kiált, és folyamatosan jelen is van az utcaszínházak műsorán, a hivatásos kőszínházakban mégsem lett állandó repertoár-darab. Győzött az operett: a János vitéz sem mint dramatizált tündérmese, hanem mint dalmű aratott sikert a hazai színpadokon.

Mondják, hogy egy nemzet életképességét drámairodalmának komédia-termésén lehet lemérni. S ha például a román színházra gondolunk, náluk ez az állítás Caragiale vagy Ionesco esetében vissza is igazolható. A Nemzeti Színházban a 2014/15-ös évad során bemutatásra kerülő darabot, A helység kalapácsát a Marosvásárhelyen alkotó, UNITER-díjas Kincses Elemér fogja színpadra állítani, aki színészként, drámaíróként és rendezőként mindkét színházkultúrára egyaránt fogékony. A Caragiale-darabok sikeres színpadra álmodójától joggal remélhetjük, hogy a Nemzetiben is egy vérbő, életerős komédia fog kikerülni a keze alól.

Zelei Miklós: Zoltán újratemetve

rendező: Vidnyánszky Attila

a Nemzeti Színház, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója

Rómeo és Júlia a vasfüggöny két oldalán: egy beteljesületlen, tragikus szerelem groteszk története két felvonásban a Szovjetunió nyugati határán a II. világháború végén és a birodalom fennállásának utolsó nagy telén; majd felbomlása után, midőn Kelet vasfüggönyéből Nyugat aranyfüggönye lesz. A darab a Szovjetunió nyugati vasfüggönyének tövében játszódik: a szovjet–csehszlovák, majd ugyanitt, de már ukrán–szlovák határon, a világhírre jutott kettézárt falu színpadi országhatárán. Szereplői: a rokonság az ikerfaluból, a távol-északi fölszabadult fogolytáborból és Amerikából, valamint szovjet határőrök és hivatalosságok...

Az elhunyt szovjet állampolgárságú magyart, Zoltán Zoltánovics Zoltán kiváló borjúgondozót végaratának megfelelően családja a határ túloldalán, Csehszlovákiában lévő temetőben, néhai menyasszonya, Kapusi Júlia mellé szeretné eltemetni, aki abba pusztult bele, hogy vőlegényét a gulagra vitték. A temetési menet számára nem nyílik meg sem a vasfüggöny, sem a hivatalos határátkelő. A halottat a határvédelmi szervek letartóztatják s a helyőrség udvarán temetik el. A rendszerváltáskor innen hantolja ki a család, hogy menyasszonya mellett újratemesse, ami ezúttal sem sikerül… Hogy hogyan nem és miért nem, azt mutatja meg a fekete humorban bővelkedő, az elmulasztott lehetőségekre is rámutató groteszk játék.

Háttér és előzmény

A darab szerzője, Zelei Miklós 1994 óta kutatja Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét. Az ikerfalu a magyar királyság szerves része volt 1920-ig, ekkor Csehszlovákiához került. Az első bécsi döntés után újra Magyarországhoz tartozott. A második világháborút követően, amikor a Szovjetunió nyugatra tolta határait s bekebelezte Kárpátalját, az ikerfalu kisszelmenci része a Szovjetuniónak, Nagyszelmenc újra Csehszlovákiának jutott. Jelenleg Ukrajnához és Szlovákiához tartozik a település: a sztálini vasfüggöny helyén ma schengeni határ van, Szelmenc főutcáján vág keresztül az Európai Unió keleti határa. A település kettévágásának történetét Zelei A kettézárt falu című dokumentumregényében dolgozta föl. (Ister Könyvkiadó, Budapest, 2000; második kiadás a következő évben, ugyanott. Német nyelvű kiadás: Das entzweigesperrte Dorf címmel, Gabriele Schäfer Verlag, 2009.)

Már az anyaggyűjtés idején petíciós polgári jogi küzdelmek indultak, hogy Szelmenc főutcáján bontsák le a még a rendszerváltás után is álló vasfüggönyt és nyissanak határátkelőt. A könyv megjelenése után ezek a küzdelmek fölerősödtek, egyre többen kapcsolódtak be, mind nagyobb nyilvánosságot kapott az ügy, s a világsajtó érdeklődését is fölkeltette. 2004. április 26-án az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának emberi jogi frakciója meghallgatást tartott Washingtonban Szelmenc ügyében, amelyen három ország útlevelével érkezett három magyart, Kisszelmenc, Nagyszelmenc polgármesterét és Zelei Miklóst hallgatták meg. A meghallgatásról és „Szelmenc ügyéről” ekkor az amerikai sajtó is beszámolt. 2004. december 7-én a magyar Országgyűlés külügyi bizottsága hallgatta meg Zeleit a szelmenci határátkelő megnyitásának helyzetéről. A reggel nyolctól este nyolcig nyitva tartó, gyalogos-biciklis nemzetközi határátkelő 2005. december 23-án nyílt meg. Az ikerfalu soha véget nem érő története ekkor új fordulatokat vett, amelyeket A kettézárt falu harmadik, a tervek szerint 2013-ban megjelenő kiadásában olvashatnak majd az érdeklődők.

A Zoltán újratemetve című tragigroteszk ez, idestova húsz éve folyó különös határkutatás tapasztalatait összegzi. Egzisztencializmusa – „Azért vagyunk a világon, hogy otthon is idegenben legyünk benne.” – a humanizmust ébreszti föl bennünk. Ennek köszönhetően a darab a sajátosan magyar problémát az emberi egyetemesség világába emeli.

Csiky Gergely: Ingyenélők

rendező: Lendvai Zoltán

Hazafias érzelmekkel manipuláló szélhámosok, őket múltjukkal zsaroló csalók, naiv fiatalok és őket szégyentelenül kihasználó felnőttek. Boldogság, vagy legalább boldoguláskeresés. Kis magyar valóság. Az évszám az 1870-es évek. A helyszín: Budapest illetve Pest-Buda. A műfaj: vígjáték. A szerző a kor egyik legizgalmasabb drámaírója, (nem) mellesleg katolikus pap, teológiai professzor: Csiky Gergely. A darab, mely a Nemzeti Színházban debütált 1880-ban, most visszatér születése helyszínére.

Kaszás Attila Terem

Henrik Ibsen: Brand

rendező: Zsótér Sándor

Élni az – háborút viselni

Szívünk s agyunk manóival.

Írni az – törvényt ülni

Saját énünk felett.

Brand pap, Istent szolgálja, de nem a szelíd nagyapónak képzelt szeretet és megbocsátás istenét, hanem egy fiatal, erős, megalkuvást nem ismerő, kérlelhetetlenül szigorú istent. El akar menni, messzire. Úgy gondolja nincs itt már mit keresnie. Eszményét, megváltoztatni teljesen az embert, hogy méltó legyen az ő istenére, hogy az élete és a hite ne két dolog legyen, itt nem látja megvalósíthatónak. De másképp alakul. Útja szülőfaluján visz keresztül, ahol éhínség dúl. Még a papjuk is elhagyta őket. Brand, hogy vigaszt nyújtson egy szerencsétlennek, aki kétségbeesésében megölte a gyerekét, csónakba száll a viharos tengeren. Hiába kér segítséget, senki nem kockáztatja az életét. Csak Ágnes, Brand régi gyerekkori ismerősének menyasszonya követi. A lány egy életre elkötelezi magát neki. A falubeliek felkérik, legyen a papjuk. A szavai talán nem jutnak el hozzájuk, de az, hogy valaki cselekszik is, nemcsak beszél, az igen. Elvállalja a feladatot. Feleségül veszi Ágnest, kisfiuk születik. Közben meghal az anyja, akinek nem bocsát meg, mint fiú, és akitől megtagadja a feloldozást, mint pap, mert az asszony nem hajlandó még életében lemondani minden vagyonáról, amiért egyébként a boldogságát áldozta föl fiatalkorában. Brand is gyötrődik, de a mindent vagy semmit elvét mindenkivel, anyjával, saját magával szemben is érvényesíti. Megbetegszik a kisfia. El kéne költözniük. Majdnem meginog, de maradnak. Mert már vannak hívei, akikért felelősséggel tartozik. Meghal a gyerek. Ágnes megpróbál Brand hű társaként, hitének hű követőjeként továbbélni, és amikor őszintén úgy érzi sikerült, meglátja istent és meghal. Brand a régi, kicsi templom helyére örökségéből új nagy templomot épít, ebbe menekül, Ágnes halála végképp magába fordítja. De amikor elkészül, rájön, hogy az igazi hit nem ettől függ. Kulcsra zárja, és elindul föl a hegyekbe. Ott hagyja az ünneplő tömeget, a reálpolitikus Bírót, aki hol ellene uszította az embereket, hol egyezkedni próbált vele, a Prépostot, az egyház hivatalos képviselőjét, aki be akarja törni, hogy járja most már a vallás megszokott útját. A hívek egy darabig lelkesülten követik, de aztán megtorpannak, és a Bíró egy pofátlan hazugsággal visszafordítja őket. Brand végképp egyedül marad, csak Gerd, anyja régi, elárult szerelmének bolond, manóhívő lánya marad vele. Mielőtt mindkettőjüket elsodorja a lavina, még istenhez kiált, hogy mi volt ez az ő nagy, mindennel és mindenkivel szemben érvényesített akarata: üdv vagy átok? És a szeretet istenével válaszol egy hang. És ezzel meg is békélhetnénk, hogy az isten neki is megbocsát. De ő nem a megbocsátás jegyében élt. Akkor ez megkérdőjelezi az egész életét? Nem lehet hazugságok, megalkuvások nélkül élni? Valószínűleg nem. De legalább tudjunk róla, hogy hazudunk és megalkuszunk. Ha van egy Brand, akihez mérhetjük magunkat.

„Hogy Brand éppen pap, az voltaképpen nem lényeges; a mindent vagy semmit követelés az élet minden más területén is fennáll, szerelemben, művészetben, stb. Brand én magam vagyok legkülönb pillanataimban… Akkoriban, amikor Brandot írtam, az asztalomon egy skorpiót tartogattam egy söröskorsóban. Az állat hébe-korba megbetegedett, olyankor egy darab lágy gyümölcsöt dobtam be neki, őrjöngve vetette rá magát, és belelövellte a mérgét; ettől aztán meggyógyult.” (Drezda, 1870. október 28.)

A Brand első magyar fordítása 1926-ban készült el. Hajdú Henrik munkája, aki Ibsen majdnem valamennyi drámáját lefordította. Az új fordítás 2003 óta áll rendelkezésünkre.

A Brandot eddig magyar színpadon még nem játszották.

(Az idézetek részletek Ibsen levelezéséből)

Márai Sándor: Családi kérdés, Befejezetlen szimfónia (két egyfelvonásos)

rendező: Árkosi Árpád

Márai Sándor e műveit (Befejezetlen szimfónia, Családi kérdés) már az emigrációban írta, épp ezért nagyon későn találkozhattak vele a hazai irodalomkedvelők. A színpadi változathoz az az elképzelésünk, hogy a Márai-életműben központi helyet elfoglaló férfialak (öregedő férfi) egy szerelmi háromszögnek az epicentruma, hőse lesz, aki főleg a fiatal nővel való kapcsolata miatt kerül drámai helyzetbe. Ez a motívum az író szinte valamennyi elbeszélését áthatja. A háromszög nőalakjainak „vétke”, hogy saját vággyal, saját akarattal bírnak, és érzelmi emancipációra törekednek, míg a férfi főhős nézőpontja értékszemléletű. És ennek az állandó konfliktusa adja ezt az elégikus és fájdalmas érzetet, amit ezek a darabok keltenek az emberben. Filológiai szempontból azt a polgári Csehovot vehetjük mintául, aki a cselekvésképtelenség drámai feszültségét aknázza ki.

Az én rendezői vágyam az, hogy ezt a statikusságot erős színházi élménnyé tegyük, hogy bebizonyítsuk: épp ez a statikusság az erénye e daraboknak. A Befejezetlen szimfóniában az a kérdés fogalmazódik meg a legerősebben, hogy megírható-e a világ által várt Európa-szimfónia. Továbbá, hogy van-e olyan zongoraművész, zeneszerző – de ez minden európai emberre is vonatkozhat –, aki vállalkozna erre a feladatra, amikor az európai kultúra elitjének is csak üres fecsegésre futja az energiáiból? Márai kiábrándultsága és kétségbeesése összecseng a mai Európa által kiváltott vívódásainkkal. E mű kétszereplős történet: egy amerikai és egy európai nő küzdelme, vitája, drámai összecsapása. Ebben is ott van a művészzseni a háttérben, csak épp a zene láthatatlanságával. A Családi kérdés háromszemélyes darab, amelyben az öregedő férfi és egykori szerelmének a végrendelkezését vagy utolsó találkozását írja meg a szerző. Ez az elmagányosodó nő egy árvát fogad magához, de ez az árva, mint kiderül, egy felnőtt nő, akit együtt fognak végül idézőjelben felnevelni, mint meg nem született közös gyermeket. A két darabnak egy estében való megnyilatkozásához Márai egyéb szövegeiből is merítünk, így a Blaskó Péter által megformált ember, férfisors kitágul, teljesebbé válik.

Urbán Gyula: Egerek (munkacím)

Karaván Művészeti Alapítvány produkciója, rendező Tóth Géza

A Karaván Művészeti Alapítvány tandíjmentes színi stúdióként indult 2000-ben. Nyári Oszkár színművész kezdeményezésére jött létre azért, hogy tehetséges hátrányos helyzetű, elsősorban cigány gyerekeket kutasson fel, és számukra tandíjmentes színészképző stúdiót működtessen Budapesten.

Az eltelt tizenhárom év során folyamatosan működött a színészképző stúdió Ferencvárosban, amely kivételes lehetőség olyan tehetséges fiataloknak, akiknek szülei egy színi tanoda tandíját nem tudnák megfizetni. Bár állandó játszóhellyel nem rendelkezünk, 2002 óta 14 bemutatónk volt, közel 400 gyermek- és felnőtt előadás van a hátunk mögött. 2009-ben az Előadó-művészeti törvény alapján megkaptuk a nemzetiségi színházi besorolást. Gyermekdarabjainkat 2002 óta rendszeresen, nagy sikerrel játszottuk a Pinceszínházban. Mindig kerestük, és megtaláltuk annak lehetőségét, hogy cigány közönség előtt is sokat játsszunk. Missziónk ugyanis a romák társadalmi-kulturális esélyegyenlőségéért való tevékenység, amihez a színház és a tehetséggondozás eszközrendszerét használjuk.

William Nicholson: Árnyország

rendező: Dér András

a kaposvári Csiky Gergely Színházzal együttműködésben

C. S. Lewis Cambridge-i irodalomprofesszor, gyermekmesék, fantasztikus regények és irodalomtörténeti munkákszerzője, valamint megrögzött agglegény. Tolkien barátja. Joy Davidman amerikai költő, volt kommunista, zsidó származású, elvált asszony. E két rendkívüli, különös ember találkozását, tragikus sorsú szerelmét mutatja be a dráma. A drámából nagysikerű, díjnyertes film is készült Richard Attenborough, Anthony Hopkins és Debra Winger főszereplésével.

Szobaszínház

Önálló estek

Farkas Dénes, Szűcs Nelli

Színházi koncertek

Földes László Hobo – rock-blues-irodalom

Az egész évadot átfogja a 8-9 előadásból álló, havonta egyszer jelentkező életmű-sorozat, mely az évad elején egy vadonatúj színpadi-zenemű a „Requiem a bluesért” lemezbemutató konrtjével indul.

A „Ballada a két sebzett hattyúról”, a „Tudod, hogy nincs bocsánat” és az „A föltámadás szomorúsága” előadások folytatódnak a következő évadban is.

Munka alatt van Hobo „Utcazenész” munkacímű zenés drámája, mely Magyarország és a magyar rockzene utolsó ötven évét mutatná be.

Február közepén a Nemzeti Színházban kerül megrendezésre Hobo 70. születésnapi koncertje, melyet egy országos színházi turné követ.

A műsorváltoztatás jogát az egész évad tekintetében fenntartjuk!

A 2014/2015-ös évad bérletkonstrukciói

A következő évadban a Nemzeti ún. „szabadbérlet” konstrukciót vezet be, mellyel még könnyebbé tesszük nézőink választását előadásaink között. Természetesen megtartjuk a diákbérletet is.

(2014. április 28.)