SZCENÁRIUM 2014. április
KULTUSZ ÉS KÁNON
Memento mori (A DESZKA Fesztiválon rendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Pálfi Ágnes, Szász Zsolt, Tóth Miklós, Végh Attila. Lejegyezte és szerkesztette: Ungvári Judit)
MITEM
Pálfi Ágnes – Szász Zsolt: Önazonosság és művész-lét. Gyorsjelentés a MITEM előadásairól
„Ha európai identitástudatról beszélünk, nem lehet figyelmen kívül hagynunk azt a cirka 1700 évet, melynek során – Nagy Konstantin császárságával kezdődően – Európa kulturálisan egységes kultuszközösséggé vált (függetlenül attól, hogy ezt a közös történelmet vallásszakadások és -háborúk tarkítják folyamatosan azóta is).”
Szász Zsolt: Genius loci
„Hogy állsz az identitásoddal – nemcsak a politika szintjén? Mi az, ami számodra testhezálló, ami a sajátod? Ki volt az apád? Van-e történeted? Van-e közös történetünk? Ötven év diktatúra után miből élsz? Kivel tudsz összefogni? Hogyan szólíthatod meg a másik embert? – Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni tudjunk, helyismeret és öntudat kell, városi és családi tradíció.”
A román színjátszás a világszínházban (A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Helmut Stürmer, Matei Vişniec és Alexandru Dabija. Modátor és fordító: Kulcsár Edit)
„Azt hiszem, a kis népek alapvető önbizalomhiányából fakad, hogy ha nem sikerül a saját értékrendszerüket, egy tiszta, egyértelmű belső értékítéletet megteremteni, akkor feltétlenül szükségük van az elismerésre külföldről, Nyugatról, kívülről. Mindez nagyon szép, mert ideig-óráig mozgósít, a művészek feltöltődnek, de nem igazán hasznos, amikor már inkább a vetélkedéshez, a sportteljesítményekhez válik hasonlatossá.” (Alexandru Dabija)
Regéczi Ildikó: Hó lepett, jéggé fagyott, szoborrá merevedett világ (Lermontov Álarcosbál című drámája a Vilniusi Kis Színház előadásában)
„Rimas Tuminas rendezése a halál felé tekintő lét tragikumát (…) komikus, helyenként farce-ra emlékeztető eszközökkel oldja. (…) A halál kigúnyolása, eltűntetése azonban csupán rövid időszakokra lehetséges… (…) A hideg jégfelszín a látszatvilág törékeny, tünékeny felszínének metaforájává is válik (…) a tragikus létlehetőség mintegy adottnak tetszik, és pusztán a komikum vagy a szentimentális túlzás állapota kínál feloldódást e tragikusan értelmezhető világ viszonylatában.”
Igor Jacko mesterkurzusán (Szász Emese interjúja Bordás Rolanddal és Vécsei Miklóssal)
„[Igor Jacko] sokat beszélt arról, hogy mi, nyugatabbra élők el sem tudjuk képzelni, hogy nézők nélkül játsszunk, pedig pontosan úgy kéne hozzáállnunk, mint amikor lejártunk a grundra focizni, és mindegy volt, hogy van-e néző, vagy nincs, a játékba az egész életünket beleadtuk. (…) [A közönség] nem azért nézi a focit, mert mi játsszuk, hanem mert a játék egyszerre varázsol el minket.” (Vécsei Miklós)
FOGALOMTÁR
Végh Attila: Tekhné
NEMZETI JÁTÉKSZÍN
Balogh Géza: Németh Antal és a rendezői színház. 5. rész: A pedagógus
ARCMÁS
A színház: cselekvő jelenlét (Szöllősi Mátyás interjúja Rideg Zsófiával)
KILÁTÓ
Eugenio Barba: Hamu és gyémánt országa. Tanulmányaim Lengyelországban (7. rész, fordította: Regős János)
(2014. április 29.)