Vissza a hírekhez
Televízió nélkül
A népmesét, a mesemondást, a magyar nyelvet ünnepli ez az est. Az elhangzó mesék a magyar próza legszebb állapotait, hamisítatlan nyelvi észjárásunkat, ezrek-százezrek munkáját emelik régóta érdemelt magasságba, a színpadra. Teológiailag kikezdhető mesék ezek, de párájuk mindig függőleges, s mikor botlik is, ég felé törekszik.
Ez alkalommal a világ teremtését ismerjük meg töviről hegyire, akképpen, hogy az Úr rejtett műhelytitkaiba pillantunk be. Felvillannak az idők, mikor e teremtett világon Krisztus Urunk Szent Péter kérésére - okulásunkért, javulásunkért - még egyet-egyet ront, igazít, durvít, finomít…
Az est tetőpontján egy angyal leszorított szárnyakkal fütyölve zuhanik alá, tánctalan, szomorú világunkba, egyre sebesebben - hogy a népek végre igaz jó kedvikből táncolni tanuljanak. Angyali édes zuhanást, jó figurás szellem- és lélektáncot kívánunk a Kedves Közönségnek!
Ön szerint mi a szerepe a mai világban a mesének?
Ugyanaz, mint régen. Bánatos embert csiklandozni, lustát frissíteni, fáradt,tespedt embert megugrajtani, szaladót megállítani, gőgöst megalázni, hebrencset ábrándozásra szorítani… hogy jobban essen minden nap. A mese fontos kérdésekre válaszol, anélkül, hogy rád erőszakolná a véleményét. Nem fogalmi, hanem képi gondolkozás, nem fáraszt senkit. Az ember küzdelmeivel foglalkozik, igyekszik magyarázatot adni, hogy mit keresünk itt, születéstől a halálig ebben a rövid időszakban. Reményt táplál mindig, a csillagos eget megmagyarázza és ezt a fekete földet, itt alattunk. A mese egy népnek a gondolkozása, világlátása, tempója, etikai kódexe, sok embernek a munkája. Ha valaki mesét mond, akkor nem csak ő beszél, hanem beszélnek még a halottak is. Tehát érdemes megbecsülni.
Úgy tudom, hogy Önöknél nincsen otthon televízió. Nem hiányzott a gyerekeinek, hogy a kortársaik által látott meséket ők nem ismerték?
Nem hiányzott nekik. Úgy voltak, mint én. Engem is egypáran féltettek. Ehelyett úgy volt, hogy miután elmondták a gyerekek az előző napi történeteket, amiket tévében láttak, és amit mindenki be tudott fejezni, akkor jöttem én, és akkor mindenki hallgatott, mert azt senki nem tudta. Se elkezdeni, se befejezni. Így lettem győztes, mint tévétlen ember. Ennek eddig még csak hasznát vettem.
Ez alkalommal a világ teremtését ismerjük meg töviről hegyire, akképpen, hogy az Úr rejtett műhelytitkaiba pillantunk be. Felvillannak az idők, mikor e teremtett világon Krisztus Urunk Szent Péter kérésére - okulásunkért, javulásunkért - még egyet-egyet ront, igazít, durvít, finomít…
Az est tetőpontján egy angyal leszorított szárnyakkal fütyölve zuhanik alá, tánctalan, szomorú világunkba, egyre sebesebben - hogy a népek végre igaz jó kedvikből táncolni tanuljanak. Angyali édes zuhanást, jó figurás szellem- és lélektáncot kívánunk a Kedves Közönségnek!
Ön szerint mi a szerepe a mai világban a mesének?
Ugyanaz, mint régen. Bánatos embert csiklandozni, lustát frissíteni, fáradt,tespedt embert megugrajtani, szaladót megállítani, gőgöst megalázni, hebrencset ábrándozásra szorítani… hogy jobban essen minden nap. A mese fontos kérdésekre válaszol, anélkül, hogy rád erőszakolná a véleményét. Nem fogalmi, hanem képi gondolkozás, nem fáraszt senkit. Az ember küzdelmeivel foglalkozik, igyekszik magyarázatot adni, hogy mit keresünk itt, születéstől a halálig ebben a rövid időszakban. Reményt táplál mindig, a csillagos eget megmagyarázza és ezt a fekete földet, itt alattunk. A mese egy népnek a gondolkozása, világlátása, tempója, etikai kódexe, sok embernek a munkája. Ha valaki mesét mond, akkor nem csak ő beszél, hanem beszélnek még a halottak is. Tehát érdemes megbecsülni.
Úgy tudom, hogy Önöknél nincsen otthon televízió. Nem hiányzott a gyerekeinek, hogy a kortársaik által látott meséket ők nem ismerték?
Nem hiányzott nekik. Úgy voltak, mint én. Engem is egypáran féltettek. Ehelyett úgy volt, hogy miután elmondták a gyerekek az előző napi történeteket, amiket tévében láttak, és amit mindenki be tudott fejezni, akkor jöttem én, és akkor mindenki hallgatott, mert azt senki nem tudta. Se elkezdeni, se befejezni. Így lettem győztes, mint tévétlen ember. Ennek eddig még csak hasznát vettem.
(2013. december 13.)