Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Itt a harmadik Nemzeti Magazin!

Olvasnivalók:

 Páros portré: Törőcsik Mari – Trill Zsolt

TÖRŐCSIK MARI: Harminc évvel ezelőtt engem is hívtak rendezni, és kiderült, hogy úgy én is képes vagyok erre, mint százból kilencvenen, csakhogy úgy nem érdemes. Éppen azért tudok sokat a szakmáról, mert legalább tíz, különböző gondolkodású zsenivel dolgoztam együtt, akik között volt magyar, orosz, román és német.

 
Trill Zsolt, Törőcsik Mari (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

TRILL ZSOLT: Az egyetlen, amitől borsódzik a hátam: a színpadi magány. Egyszer éreztem meg – nem árulom el, melyik előadásban –, és nem kívánom többé magamnak. Nem voltam egyedül a színpadon, mégis éreztem: a lábamból kiszállt az erő, s nem engedelmeskedik nekem. Legszívesebben azonnal kiszaladtam volna, hogy soha többé nem lépjek színpadra.

 

TÖRŐCSIK MARI: Sokan úgy gondolják, mennél többet él meg az ember az idő múlásával, annál jobb lesz, tehát nem romlik emberileg. De ez nem így van. Lehet, hogy más pályákon igaz ez, de színpadon – ahol kint állunk a nyilvánosság előtt – mindez ordítva kiütközik. Valamennyire mindannyian megalkuszunk időnként, de ha valaki alpári módon teszi ezt, megromlik a művészete.

 

TRILL ZSOLT: …beregszászi színészekként Técsőtől Vasvárig, Budapesttől Moszkváig, Helsinkitől Tbilisziig, egyik színpadról a másikra vándoroltunk. Játszottunk művelődési házakban, focipályán, tornateremben, templomban, pici falvakban és menő fesztiválokon, mindenütt – ez arra tanított meg, hogy a színjátszótértől függetlenül bárhol el kell tudnom jutni abba a lelkileg felfokozott izgalmi állapotba, ami lehetővé teszi az előadást.

 

Nézőpont

OSZTOVITS ÁGNES: A színészek láthatóan jól érzik magukat a bőrükben, s mindent megtesznek, hogy a kabarétréfányi történetből a lehető legtöbbet kihozzak. Eperjes Károly lubickol Dumitrache úr szerepében. A messzeséget fürkészi, és nem veszi észre, mi zajlik a közvetlen környezetében. (…) Sinkó László Ipingescu szűkösen megírt alakjából felejthetetlen figurát formál. Újságolvasása alatt a közönség dől a nevetéstől, Dumitrache kísérőjeként afféle bukaresti Sancho Panzává nő fel. Básti Juli Dumitrache feleségéből, Vetaból ezerarcú asszonyt varázsol…

 

LÉVAI BALÁZS: Az előadás hosszából kikövetkeztethető, hogy a rendező, Szabó K. István vastag filcet használt a szövegkönyv kialakításakor, jelentősen megkurtította az eredeti szöveget. A recenzens gyanítja, itt lehet a kutya elásva. Jobb lett volna egy vékony cerkát használni. (…) Ha kihúzzák a szöveg jelentős részét egy komédiából, a kiszínezésre váró üres lapokat veszik el a színeszektől.

 

Színház-történet

„Addig akarok csak élni, ameddig színpadra tudok lépni. Ha mindentől eltiltanak, nincs értelme élnem… Az előadás nem maradhat el…” – ezeket mondta Sinkovits Imre az orvosának, aki a kimerült, legyengült és beteg színészt le akarta beszélni, hogy este a Csongor és Tündében színpadra lépjen a Pesti Magyar Színházban. A Nemzet Színészének utolsó óráit a szemtanúk visszaemlékezéseit idézve eleveníti fel a karácsonyra megjelenő könyvében ABLONCZY LÁSZLÓ.

 
Mózes: Sinkovits Imre. Agárdy Gáborral és Tarsoly Elemérrel (Fotó: Keleti Éva, 1967. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Archívum)


Színházról írni:

Szcenárium címen indított útjára folyóiratot a Nemzeti Színház. A szerkesztők a praxis – vagyis a gyakorlat, és a teória – vagyis az elmélet sokszor egymástól különváló szemszögéből egyszerre kívánják szemlélni és vizsgálni a magyar színház folyamatait. A folyóirat kiadásával a Nemzeti Színház jelezni kívánja: nem csupán művészeti intézményként határozza meg önmagát, hanem nyitott szellemi műhelyként is. Szász Zsolt és Pálfi Ágnes szerkesztőkkel beszélgettünk.

 

SZÁSZ ZSOLT: Szándékainkat és céljainkat nem rejtjük véka alá: nyíltan kimondjuk, hogy a posztmodern lecsengésével elérkezett a paradigmaváltás ideje, és hogy mi ezzel a lappal e folyamat előmozdításán kívánunk munkálkodni.

 
Szász Zsolt, Pálfi Ágnes (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

PÁLFI ÁGNES: Hogy a Szcenárium mennyiben lesz képes megjeleníteni a mai magyar színházi életet, az most mindenekelőtt azon múlik, hogy hónapról hónapra képesek leszünk-e megszólítani azokat a színházcsinálókat, akik egy újfajta szakmai dialógusra vágynak.

***

Színészinterjúk és háttérinformációk, előadásajánlók és vélemények, színháztörténeti érdekességek és programajánlók is olvashatók a Nemzeti magazin harmadik számában. A Nemzeti magazin ingyenes kiadvány. Megtalálható a Nemzeti Színházban, a színház Andrássy úti jegyirodájában, valamint a Művészetek Palotájában, és országszerte a Libri könyvhálózat üzleteiben...


 

(2013. november 22.)