Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Szcenárium

A SZCENÁRIUM évente kilenc alkalommal fog megjelenni, szeptembertől májusig, mindig a hónap utolsó hetében. A képanyaggal együtt átlagosan száz oldalas lap - a színházon és a jegyirodán kívül - kapható lesz az újságos standokon is. Teljes ára 570 forint.

A szerkesztők a  pedagógusokat és a diákokat kiemelt célközönségnek tekintik, akikhez engedményes áron szeretnék eljuttatni a folyóiratot. Olvassa el Szász Zsolt felelős szerkesztő ajánlását! 

Felkért szerkesztőkként fontosnak tartottuk, hogy már az első lapszámot is egy jól felismerhető ars poetica jegyében állítsuk össze. Mindenek előtt azt a két rovatot emelnénk ki, mely hitvallásunkat a legjobban reprezentálja.

A Kultusz és kánon rovatban a Nemzeti Színház új Művészeti Műhelyének értékpreferenciáit akarjuk közvetíteni az aktív színházlátogatók és folyóirat-olvasók (mindenekelőtt a pedagógusok, diákok), valamint a színházi szakma irányvonalunkkal közösséget vállaló képviselői felé . A kultusz fogalmát a lehető legtágabban értelmezzük. A rovatban egyaránt helyet kaphatnak a színház változó társadalmi funkcióját vizsgáló írások, az állami kultuszképzés aktuális kihívásait felvető témák, így például a nemzeti identitás újrafogalmazásának a kérdésköre, de az olyan alapvető kultúraelméleti kérdések is, mint a színházművészet antropológiai alapozottsága és ontológiai gyökerei.

A Kilátó rovatban mindenekelőtt azokat az európai rendezői iskolákat, alkotói műhelyeket és színházi gondolkodókat szeretnénk előtérbe állítani, akikre eme törekvésünkben, illetve a költői színház művelésében és esztétikájának kidolgozásában elődeinkként, illetve mestereinkként tekinthetünk (lásd J. Grotowski, T. Kantor, E. Barba, V. Novarina). Művészeti Műhelyünk tagjainak többsége kettős kötődéssel és ennélfogva kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel bíró szakember. E rovat megtöltését, színvonalának folyamatos biztosítását az ő fordítói, recenzensi, esszéírói aktivitásukra alapozva képzeljük el. Tőlük remélhetjük a 2014-re tervezett nemzetközi fesztivál filozófiájának a kimunkálását is, mely elsősorban a mi Nemzeti Színházunk arculatához hasonló közép-európai színházakat kívánja megszólítani. E rovat természetszerűleg ennek az előkészítő folyamatnak is a fóruma lesz. A határon túli magyar színházi műhelyek is kettős kötődésűek, s így rajtuk keresztül sajátos szemszögből láthatunk rá a szomszédos országok színházi nyelvújító törekvéseire is, ami folyóiratunkban hosszabb távon annak a sajátos közép-európai mentalitásnak a megragadására adhat esélyt, mely a színházi formanyelv hasonlóságában tükröződik.

Az első lapszámot úgy állítottuk össze, hogy a benne szereplő cikkek egymással is párbeszédbe kerüljenek:

A felelős kiadó, Vidnyánszky Attila és a felelős szerkesztő, Szász Zsolt Mi a magyar? című beszélgetése – azon túl, hogy az új igazgató személyes pályaképét is tartalmazza – magában foglalja a megújuló Nemzeti Színház esztétikai programját és egyúttal az induló folyóirat orientációját is.

Hubay Miklós szerepeltetésének aktualitását az adja, hogy idén ünnepeljük születésének 95. évfordulóját. Az MMA és a PIM ebből az alkalomból május 3-án egy konferenciát szervezett. Ezen szerepelt Pálfi Ágnes dolgozata, mely egyszerre kapcsolódik Hubay Madách-könyvéhez („Aztán mivégre az egész teremtés?”), és ahhoz a gender-tematikához, mely a Ráckevei Annával Balogh Tibor által készített interjú ötletét is adta (lásd az Arcmás rovatban). Írása a Színház folyóirat Mennyi a nő? címmel 2013. márciusában megjelent számára, illetve a hozzá kapcsolódó szakmai beszélgetésre is reflektál.

A Vörösmarty-vers és Egyed Emese Árpád ébredéséről szóló tanulmánya egyszerre kapcsolódik a Nemzeti Színház 1837-es megnyitásához és a fenti női tematikához: Vörösmarty nyomán a színészi fenomen női aspektusát, dominanciáját állítva elemzésének előterébe. (A Nemzeti Színház ünnepélyes évadnyitóján, augusztus 21-én is ez a darab szerepelt a kaposvári színinövendékek előadásában.)

A Fogalomtár első cikkének azért választottuk a pátoszról szóló esszét, mert ez illik leginkább a fenti témákhoz. Végh Attila személyében egy olyan költő-filozófus szólal meg majd rendszeresen a lapban, aki klasszikus műveltsége és drámaírói ambíciója folytán is esélyes arra, hogy friss szemmel vizsgálja felül a színházelméletben látszólag jól bejáratott, ám valójában egyre homályosabb alapfogalmakat (lásd még paródia, katarzis, mimézis, techné, sacra).

Az Olvasópróba rovatban a műelemzés metódusára kívánjuk helyezni a hangsúlyt, lett légyen az dráma- vagy előadás-elemzés, megelőzve vagy követve a kapcsolódó aktuális premiereket. Az első számban Tömöry Márta Szamárháton című, Tamásiról szóló írását közöljük.

Hét évvel ezelőtt a Vidnyánszky Attila vezette Debreceni Csokonai Színház a Barba által képviselt antropológiai iskolával akarta fölvenni mindenekelőtt a kapcsolatot. Alapkönyvét, a színházi albumot le is fordíttattuk, és tudomásunk szerint már a kiadói jogokat is megszereztük. Ezen aktualitás mellett azért is választottuk e lapszám Kilátó rovata nyitó darabjának Regős János fordítását – Barba írását 2011-es előadásukról, a The Chronic Life-ról – mert az Odin színházat először az ő általa igazgatott Szkéné Színházban láthatta a magyar közönség a nyolcvanas évek elején.

Ugyancsak a Kilátó rovatban szerepel Rideg Zsófia személyes hangú beszámolója az idei Avignoni Fesztiválról, mely hitelesen tudósít a nyugat-európai identitáskeresés színházi vetületéről, mely szoros kapcsolatban áll az afrikai színházak előtérbe állításával.

A lap zárócikkében, mely a Napkút Kiadó Jegesmedvék címmel megjelent svéd drámakötetét mutatja be, a szerző Szappanos Gábor szintén az identitás-problémák dominanciáját emeli ki.


TARTALOM

BEKÖSZÖNTŐ
Lúdtoll, tinta, papiros – Szász Zsolt
Mi a magyar? – Vidnyánszky Attilával Szász Zsolt beszélget

KULTUSZ ÉS KÁNON
Hubay Miklós: „Amit megírunk, az megtörténik” (lejegyezte: Ungvári Judit)
Pálfi Ágnes: A női éberség másállapota – Éva alakjáról Az ember tragédiájában
Egyed Emese: Az Árpád ébredése című embléma
Vörösmarty Mihály: Hubenayné

FOGALOMTÁR
Végh Attila: Pátosz

OLVASÓPRÓBA
Tömöry Márta: Szamárháton – Egy dramaturg meditációja a Tamási-drámák költői világáról.

ARCMÁS
„Megtalálni a hívószavakat” – Portré-vázlat Ráckevei Annáról (Balogh Tibor)

KILÁTÓ
The Chronic Life (Eugenio Barba az Odin Színház legújabb előadásáról – ford. Regős János)
Rideg Zsófia: Színházzal az amnézia ellen (Avignon 2013)
Szappanos Gábor: Egy boldog nép boldogtalan történetei (kortárs svéd drámák)

SZERZŐINK
Balogh Tibor (1952) színházi szakíró
Barba, Eugenio (1936) rendező, az Odin Színház vezetője, az ISTA alapítója
Egyed Emese (1957) költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár
Hubay Miklós (1918–2011) drámaíró
Pálfi Ágnes (1952) költő, esszéíró, a Szcenárium szerkesztője
Ráckevei Anna (1960) színész, a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója
Regős János (1953) a Szkéné Színház művészeti tanácsadója, a Színjátékos Szövetség elnöke
Rideg Zsófia (1970) a Nemzeti Színház dramaturgja, francia referense
Szappanos Gábor (1962) író, műfordító, szerkesztő
Szász Zsolt (1959) bábművész, dramaturg, rendező, a Szcenárium felelős szerkesztője
Tömöry Márta (1944) drámaíró, bábos szakíró
Ungvári Judit (1968) újságíró, rádiós szerkesztő
Végh Attila (1962) költő, filozófus
Vidnyánszky Attila (1964) rendező, a Nemzeti Színház igazgatója
Vörösmarty Mihály (1800–1855) költő

 
Támogató:

(2013. szeptember 19.)