Andrei Şerban modern köntösbe bújtatja a Három nővért 

• Hogy esett a választás a Három nővérre? A színház ötlete volt, vagy Şerban kérte ezt a darabot? 

• Hónapokig tárgyaltunk Şerbannal. A Nemzeti Színház ajánlott neki hat-hét darabot, szerettük volna, ha ő rendezi meg valamelyiket. Egyrészt azért, mert illettek volna a színház repertoárjába, másrészt pedig olyan nagylélegzetű művek voltak, amelyeket az ő rendezői világához közelállónak éreztünk. 

Első körben megnéztük, miket rendezett Şerban korábban. A rendezők ugyanis, ha külföldön dolgoznak, gyakran szeretnek olyan darabon dolgozni, amit már korábban megcsináltak. Ez azért van, mert a közeg és a nyelv idegen számukra, és nagy magabiztosságot és fogódzót jelent nekik, ha már korábban megrendezték az adott művet. Nyilván csak olyan darab jöhet számításba, ami nagyon érdekli őket, vagy úgy érzik, hogy ebben még több volt és nem tudták korábban maradéktalanul megcsinálni. Vagy eleve olyan a mű, mint például a Három nővér, amelyben minden alkalommal újat és újat lehet felfedezni. Şerban egyébként harmadszorra rendezi meg a Három nővért.

Természetesen olyan is van, hogy egy rendező nem akar újra egy darabhoz nyúlni. Şerbannál ez Shakespeare Julius Caesar-ja volt, ami a Nemzeti egyik első számú ajánlata lett volna. Mivel a mű pályájának egyik meghatározó előadása, ami ráadásul annak idején botrányt is kavart, lélektanilag nehéz volt neki újra elővenni a darabot. 

Ő is ajánlott darabokat, aztán egy ponton túl leszűkült kettőre a választék Shakespeare Cymbeline-jére és a Három nővérre. Aztán amikor tavaly augusztus végén eljött a színházba egy háromnapos castingot tartani, akkor mind a két darabból olvastatott. Volt egy feltételezett szereposztása mindkettőre. Több embert is meghallgatott, aztán, amikor azt látta a színészeken, hogy idegen tőlük a Cymbeline, és valószínűleg a fordítás sem elég jó, vagy legalábbis elavult; másrészt pedig hallotta, hogy a magyar színészek nagyon jó Csehov-színészek, végül úgy döntött, hogy a Három nővért rendezi. 

• Hogyan castingolt Şerban? Ő angolul mondta az instrukcióit, a színészek pedig magyarul olvasták fel a darabot?

• Ott volt nála is a szöveg angolul, párokat hívott be, párjeleneteket nézett meg, az ő fejében lévő szereposztás szerint. A színészek magyarul olvastak a szövegkönyvből.

• Fotókat látott korábban a színészekről?

• Fotókat is látott, és megkapta a legfontosabb előadásokat DVD-n. Mire idejött, szinte név szerint ismerte a társulatot. Tudta, hogy ki melyik előadásban játszott. Párokat választott ki, hogy ki passzolna kivel, de rábízta a színészekre is, hogy kivel szeretnének olvasni. A híres Ascher-féle katonás előadásból Udvaros Dorottyát és Sinkó Lászlót megkérdezte, hogy ők mit szeretnének játszani. Nem akarta rájuk erőltetni, hogy ugyanazt játsszák, mint korábban. Tehát Andreinek voltak elképzelései, hogy kikkel szeretne együtt dolgozni a látott előadások alapján, a személyes találkozás ehhez csak hozzáadott. 

• Most hogyan próbáltok? Angolul?

• Van egy kétnyelvű példányunk, amiből a rendező pontosan tudja, hol járunk. Természetesen tolmácsa is van, Szűcs Anikó személyében, aki közvetít a színészek és közte. 

• Gondolom, mivel maga a közös nyelv kiesik az eszköztárából, ezért abszolút az érzékeire van bízva a rendező.

• Mivel Şerban román anyanyelvű és az Egyesült Államokban él, szerintem húsz éves kora óta ezen dolgozik, hogy hogy lehet a két nyelv közötti átmenetet áthidalni. Sokat rendez külföldön, ezért neki ez neki már nem problematikus.

• Hogy készítettétek el a fordítást? Oroszból fordítottátok le angolra, aztán magyarra?

• Alappéldánynak a Kosztolányi-féle fordítást használtuk. Ebbe építettük bele azokat a változtatásokat, amelyek a Şerban fejében lévő ötletek, gondolatok voltak. Tulajdonképpen volt egy már kipróbált példánya, és megpróbáltuk a kettőt összehozni. Ez természetesen a próbák alatt is változik, a színészek is hozzáteszik az ötleteiket. A cél az volt, hogy a szövegben ne legyen a Csehovra rátapadt szentimentalizmus, amely annyira megterheli az előadásokat. Emellett pedig olyan szövegváltozatot akartunk, amelynek modern a nyelve. 1900-as a darab, tehát 110 éves. A Kosztolányi fordítás is sok évtizedes. Ennyi idő alatt a nyelv elévül.

• Egyeztettél Şerbannal? Hogyan írtátok át úgy a nyelvezetét, hogy mai legyen?

• A legfontosabb kérdés az volt, hogy azokat a szavakat, kifejezéseket, amiket ma már nem használunk, mert elavultak, vagy mesterkéltnek tűnnek, megpróbáltuk mai fordulatokká formálni. 

• Ezeket te csináltad meg?

• Tulajdonképpen igen, mivel Andrei nem érti a nyelvet. Az ő instrukciói, az általa meghatározott szöveg, és a közös egyeztetés alapján. 

• Mondhatjuk azt, hogy ez a Három nővér Şerban és a te fordításod?

• Így fogalmazunk: „az előadás szövegváltozatát készítette”. 

• Húztatok is?

• Eddig csak pár mondatot.

• Hogy dolgoztok a próbákon?

• Amint említettem, van tolmácsa, aki közvetít közte és a színészek között. Egy hétig tartottunk asztali próbákat, amikor sorról sorra végigmentünk a szövegen. Nem tudom, hogy ez Şerban sajátja vagy Amerikában jellemző rendezői hozzáállás, de az volt célja, hogy a lehető legtöbbet beszéltesse a színészeket. Nemcsak a saját szövegükről, de az egész darabról is. Egy hét alatt olyan nyitottá és felszabadulttá tette a színészeket, amilyet én eddig ritkán láttam. Ettől aztán a későbbi művészi folyamatból is mindenki aktívan kiveszi a részét. Minden őrült ötlet elhangozhat, azt kipróbáljuk, és Şerban majd a legvégén fogja „letisztítani” az előadást. Azt látom, hogy nagy játékkedvvel és felszabadultsággal próbál az egész csapat, saját ötleteket hoznak, amit a rendező örömmel fogad. Persze, ha kiderül, hogy valami nem működik, akkor azt kihagyjuk, de Şerban nagyon bátorítja a saját ötleteket. Emellett persze van egy határozott koncepciója. 

• Mi a saját, rendezői üzenete Şerbannak a Három nővérrel?

• Hogy mennyire abszurd ez a világ, amelyben élünk, beleértve az emberi kapcsolatokat is. Hogy amit Csehov a világról és az emberekről gondolt, az mennyire érvényes ma is. 

• Júniusban lesz az előbemutató. Hogy álltok?

• Nem tartunk nyilvános előbemutatót, csak házi főpróbánk lesz. Szeptemberben újra ideutazik majd Şerban, és tíz napot próbál. Tulajdonképpen egy hosszú főpróbahetet tart, de akkor már nem lesz mód részpróbákra, egyben kell lemenni, hogy összeálljon az előadás. Így szeptember végén lesz a bemutató. 

(2010. szeptember 24.)