Nagy nemzeti drámát rendez Valló Péter

• Június 11-én van a Jeremiás avagy Isten hidege című darab házi előbemutatója. Elolvastam a szövegkönyvet, és úgy tűnik, ez egy elég nehéz mű. Hogy állnak vele?

• Nem akarok zsákbamacskát árulni, ez valóban nem egy könnyű mű. Már maga a témaválasztás is nagyon bonyolult, összetett. Lényegében avval a különös, ambivalens érzéssel próbál a szerző megküzdeni, elszámolni, ami az embernek a hazája, szűkebb környezete, városa iránti szeretetét, szerelmét, és annak a kibírhatatlanságát jelenti egyszerre. Ezt az érzést mindnyájan érezzük a saját szülőföldünk, a saját szűkebb pátriánk és annak lakói iránt, és talán elviselhetetlennek látjuk, de nyilván nem tudunk nélküle élni. Ilyen értelemben a Jeremiás egy nagy nemzeti dráma, vagy egy nagy nemzeti dráma igényével megírt színdarab, amely tényleg a magyar létezésnek a végső kérdésével foglalkozik. Most úgy állunk vele, hogy ezt a nehézséget - amit Ön is mondott, hogy a dolog nem könnyű - megpróbáljuk egészen közérthető, minden néző számára könnyen feldolgozható és megemészthető formába önteni.

• Kik adhatják majd a darab célközönségét, kikhez szól?

• Én azt gondolom, hogy magának Téreynek – a darab szerzőjének - van egy közönsége. Nemrég voltam a Nemzeti Színház művészeivel egy író-olvasó találkozón egy könyvklubban, ahol a Jeremiásról beszélgettünk. Zsúfolásig megtelt a helység. A Radnóti Színházban két éve játsszuk az Asztalizene című darabját, és teltházakkal megy. Magának Téreynek van egy nimbusza, azt hiszem a nemzedékének egy kimagasló képességű alkotója. Ezen túl gondolom, hogy kell, hogy legyen, és remélem, van is egy olyan réteg, amelyik a Nemzeti Színházban, ha egy kortárs szerző művét bemutatják, eljön, mert lépést akar tartani a kortárs magyar művészeti élettel és kultúrával. Fenomenális színészek sora játszik a darabban, nekik is van közönségük, és végül ne legyek szerénytelen, nekem magamnak is van egy pár nézőm, aki azt mondja, hogy na, ha Valló rendez, megnézem, hátha nem lesz rossz. Én nagyon bízom benne, hogy a mondandó fontossága, a helyszín, az alkotók és mindez együtt azt fogja eredményezni, hogy ennek a darabnak nagy lesz a visszhangja.

• Most lesz a házi előbemutató, aztán szeptemberben folytatja a munkát?

• Júniusban teljesen szűk körben mutatjuk majd be a darabot. Valószínűleg nem is leszünk kész vele teljesen, de meg lehet majd tekinteni házon belül. Muszáj jól dolgoznunk, jól elkészülni vele, mert különben szétesik a nyári hónapok alatt. Ősszel lesz még két hetem, majd október másodikán lesz a premier. Szeptemberben felfrissítjük, és ha most valami nem sikerül jól, azt megpróbálom majd újra létrehozni. Fogjuk érezni, hogy az előadás melyik része nem izzik eléggé. Ez egy nagyon sokszereplős, összetett, komplikált előadás lesz, misztériumjáték nyolc képben, amely meglehetősen komoly igényeket vet fel a létrehozókkal szemben.

• Nagyon nyugodt embernek tűnik, úgy hallottam, rendezőként is az. Ezt így látja Ön is?

• Nem ma kezdtem ezt a szakmát, volt időm megnyugodni. (nevet). Természetesen nem voltam mindig ilyen nyugodt. Nagyon izgága voltam, de egy idő után az ember szert tesz bizonyos szakértelemre, és valamiféle képességre, arra, hogy ezeket a próbákat, folyamatokat kezelni tudja. Kevésbé ordibál, de ez nyilván alkati kérdés is. Én megpróbálok rendesen, a legjobb tudásom szerint felkészülni, meglehetősen körültekintően és hosszadalmasan, és mire odajutok, hogy próbálni kell, addigra tulajdonképpen viszonylag kulturáltan és fegyelmezetten tudom végezni a munkámat. Ilyenkor nem kell kétségbeesett kapkodásokkal tönkretenni az idegrendszeremet, és ezt nem is teszem most már. Ezeknek a daraboknak nem is lehet „hűbelebalázs” módjára nekiesni. Nem lehet azt remélni, hogy majd kipörgi magát, mert nem pörgi ki magát. Térey János Jeremiás című színdarabja nem egy könnyű operett, ez egy nagyon veretes nehéz mű, ami nagyon sok komoly problémát fölvet, nemcsak színházit, de világnézetit is. Nem lehet csak úgy nekiesni, hogy majdcsak lesz valami.

• Februárban, Veszprémben volt premierje. Mennyi ideje volt felkészülni a Térey darabra?

• Nagyon sokat dolgozom, ezt mindenki tudja rólam. Mindig tudom előre, hogy mit rendezek a következő évben, ezért egész nyáron készülök, és amikor oda jutok, akkor már nem kell, csak a napi munkákkal foglalkozni, mert egyébként tényleg elvesznék.

• Melyik típusú rendező, aki nagyon ragaszkodik a saját elképzeléséhez, vagy nyitott a színészek ötleteire, gondolataira?

• Nagyon bízom benne, hogy az utóbbi, de természetesen nem az én feladatom megítélni ezt. A Jeremiásban játszó színészek közül majdnem mindenkivel nagyon sokat dolgoztam már életemben. László Zsolt például a színi pályafutását nálunk, a Radnótiban kezdte. Évekig volt a kollégám ott, itt is dolgoztam már vele, a Bábszínházban is nem olyan régen egy Odüsszeia átiratot csináltunk együtt. Elég jól ismerjük egymást, egymás munkamódszerét, és nyilván „létre van jőve” réges-régen az a bizonyos bizalmi légkör. Én bízom benne, hogy nyitott vagyok, igyekszem is megőrizni ezt a nyitottságomat, ami nem is mindig könnyű. Mert persze ismerek olyan rendezőt, aki levezényli, amit elképzelt, de valahogy ez engem nem emlékeztet az élet eleven természetére. Azt hiszem, az élet eleven természete az a valami a színházban, ami leginkább megkülönbözteti a többi művészeti ágtól, és amiben a legtöbb örömét leli az, aki nézi.

• Mire készül idén nyáron?

• Először levonom a tanulságokat a Jeremiás előbemutató után, és nyilván néhány dolgot újra kell majd gondolnom. A Radnóti Színházban fogok rendezni egy egész különös színdarabot, Iszaak Babel: Alkony című darabját. Egy ogyesszai zsidó családról szól, ahol a fiatal nemzedék rátör az idősebbre, az édesapára, aki még mindig próbál az élethez ragaszkodni, és még mindig próbálja kikövetelni magának a helyét a világban. Sok gonosz ember konfliktusa ez, egy csodálatosan szép darab. Meghívtuk a főszerepre Cserhalmi Gyurit, ez lesz az egyik munkám, amire készülődöm. Ezen kívül szó van róla, hogy a szezon második felében rendezek egy Ügynök halálát Jordán Tamással Szombathelyen.

• Honnan töltekezik? Hogyan tartja a kapcsolatot a külvilággal?

• Van családom, feleségem, és két leánygyermekem, akik kisiskolások. Most megy majd a nagyobbik gimnáziumba. Ott van egy másik életem egy teljesen másik nemzedékkel, teljesen más konfliktusokkal, problémákkal, amelyekben részt kell vennem. Ott nem akceptálja senki az életkoromat, ott van egy olyan primer érintkezésem a mai élettel, ami biztosan nem hagyja, hogy én egy elefántcsonttoronyból egy már lerágott csonton kérőddzek. Ez fiatalon is tart. De azt gondolom, hogy én amúgy is egy meglehetősen nyílt és demokratikus érzelmű ember vagyok, aki nem zárkózik el és nem zárkózik be, és megpróbálkozom valamilyen módon a lépéstartással, főleg a világnak azzal a részével, amivel tudok valamit kezdeni. Az egésszel biztosan nem tudok mit kezdeni, de van egy szegmense, amiben egész otthonosan eligazodom.

• Most volt hatvan éves. Összegzett?

• Egyáltalán nem tudok ezzel a ténnyel semmit sem kezdeni. Szomorúnak kellene lennem, de az előbb vázolt okokból, hogy nekem van egy második életem, és viszonylag fiatal gyerekeim vannak, nem tudok ezzel a ténnyel foglalkozni. Volt egy nagyon szép ünnepség a Radnóti Színházban, egy meglepetés parti, megható volt, és pályafutásom nagy szeletét ott láttam szemben velem a színpadon. Nagyon jó volt, de ezen túl teszem a dolgomat, mint eddig, és megpróbálok nem megöregedni, mert nincs is rá módom. Nekem nagyon sokáig kell még kitartanom, ha másért nem, a gyerekek miatt. (nevet). Nagyon nagy ünneplésre nem is gondoltam, nem is hiszem, hogy fontos lenne. Persze azért hazugság lenne, ha az ember nem nézne visszafele, hogy mi is volt eddig. Nagyon nehezen mondanék mást, mint hogy minden szempontból Isten kegyeltje vagyok, mert egy olyan nemzedéknek vagyok a tagja, amely azzal foglalkozhatott békeidőben, amivel szeretett foglalkozni. Én kora gyermekségem óta színházrendező szerettem volna lenni, és lám, az lettem. A legjobb színházakban dolgozhatok, a legjobb színészekkel, minden díjam megvan, amit Magyarországon meg lehet szerezni, és nagyon sok ember sok estén keresztül sírt, nevetett azon, amit rendeztem. Ha az ember erre a pályára szánja magát, ez a legfontosabb, és azt hiszem, hogy egyszerűen jellemtelenség lenne, ha panaszáradatba kezdenék. Mindenkinek vannak apróbb panaszai, de ezek a nagy dolgok mellett eltörpülnek.

(2010. október 01.)