Idegengyűlölet, szerelem, remény, bosszúvágy – Orfeusz alászáll a Nemzetiben

Udvaros Dorottya 

• Számtalan drámai szerepet osztottak rád a pályád során. Lady szerepe is ilyen. 
• Valahogy a pályámon többnyire ilyen szerepek találtak meg. Egész fiatalon már O’Neill: Amerikai Elektráját játszottam, most pedig egy Tennessee Williams darabot mutatunk be. Ez azért érdekes, mert a nagy amerikai szerzőket ritkán szokta a magyar színház használni. Ha visszagondolok, úgy érzem, annak idején nagyon fiatal voltam az Amerikai Elektrához. Lehetetlen feladattal birkóztam meg. Aztán a pályám során is valahogy mindig nehéz, fajsúlyos szerepeket kaptam. Füst Milán Catullusában Claudia, a Mizantrópban Célimene. Az Ahogy tetszik-ben Rosalinda egy könnyedebb szerep volt, de mivel Székely Gábor rendezte a Katonában, az is egy dráma volt. Drámai szerepek sorát kaptam, és néha – néha ajándékként jött egy-egy vidámabb szerep. Igazából én erre vagyok tréningezve. 
• Te is inkább a drámákat kedveled?
• Én mindenevő vagyok, nekem egyetlen dolog fontos, hogy ami látok, az jó legyen. Lehet az a legvadabb bohózat, zenés játék vagy dalmű, én imádom. Nem teszek különbséget, szívesen nézek drámát is, nem rettenek meg attól, ha katarzis ér. Ha elsírom magam, ha felzaklat, vagy gondolkozom rajta napokig.
• Egy ilyen elismert színésznő mellett biztos nem könnyű egy fiatal, a pályája elején járó színésznek. Hogyan próbáltad segíteni Szabó Kimmel Tamás munkáját, hiszen neki ez az első főszerepe?
• Én nagyon szerencsés vagyok, mert amikor kezdő színésznő voltam, csupa olyan idősebb kollégával hozott össze a sors, akik nem azon gondolkodtak, hogy jaj, mit kezdjek ezzel a pályakezdővel, hanem hihetetlenül segítőkészek voltak, és „emeltek” engem. Eleve bizalmat szavaztak nekem, és ez meghatározó élmény volt számomra. Így vagyok ezzel én is, igyekszem bizalmat adni nemcsak most Tamásnak, hanem mindig, amikor fiatalabb pályatárssal dolgozom együtt. Nekünk most az az elemi érdekünk, hogy mi ketten jól működjünk együtt. Én is ugyanúgy megküzdök egy szereppel, hiába van a hátam mögött x év tapasztalat. Ugyanúgy botladozom a próbákon, ugyanúgy rossz vagyok ezerszer - nyilván kicsit több tapasztalatom van, így bizonyos dolgokat könnyebben át tudok mosni magamon, vagy a megoldásaim készebbek – de hát nem az a cél egy próbafolyamatban, hogy a már megtanult, jól begyakorolt, rutinszerű dolgaimat használjam, hanem, hogy keressek valami olyat, ami más, ami új. És ebből a szempontból az ember mindig „pályakezdő” minden szereppel, a nulláról indul valahogy. Úgyhogy Tamás is, én is innen kezdjük... 
• Milyen Lady szerepe?
• Ez egy isteni szerep. Azért, mert nagyon sokféle tud lenni. Van egy nagyon boldogtalan nő, aki elveszítette az élete egyetlen nagy szerelmét, és húsz éven keresztül él kényszerházasságban. Ilyenkor az ember lelke és mindene teljesen bezárul. Ő egy hihetetlenül zárt nő. És ezt a nőt végignézzük, ahogy a darab végére egyszer csak kinyílik, visszatér bele az élet, megint vannak tervei, addig csak tűrte a mindennapokat, és egyszer csak megint elkezd élni, és ezt a folyamatot végig lehet játszani Lady szerepében. És ez a legjobb, amit egy színész kaphat.
• Hogyan merülsz el egy szerepben?
• Nálam a fejlődés nem folyamatos, hanem iszonyú visszalépések vannak, például a mai próbán is teljesen elveszítettem minden fonalat, úgy éreztem, hogy nem tudok semmit erről a szerepről. Ez egy folyamat, először elolvassa az ember a szöveget, és még minden szó ismeretlen, minden szó idegen. Aztán, ahogy telnek az órák, a napok, a hetek, az ember egyre többet gondolkodik ezen, tépelődik, egyre többet olvassa a szöveget, mondja, mondja, mondja, aztán az a munkafolyamat, ahogy a próbán a szöveghez megpróbálok életet teremteni a színpadon, hogy tulajdonképpen ennél a mondatnál az ember sírva fakad, röhögő görcsöt kap, elájul, vizet iszik, hány, míg ezt keresi az ember, a zsigerek, a psziché kezdi beszívni a szerepet, és valahogy fedésbe kerül, hogy ki vagyok én, milyen lehet ez a Lady, nyilvánvalóan a saját fizikumomat adom neki, és a saját milyenségemből azokat a szálakat keresem meg, amik a Ladyhez kapcsolódhatnak. És ha az ember megtalál négy – öt ilyen szálat, ami azonos a szereppel, onnantól kezdve megvan a csontváz, és akkor a többit szépen hozzá lehet rakni.
• Szerep kedvéért sokféle frizurád volt, voltál már kopasz is, most épp barna vagy. A te ötleted volt, vagy a rendezőé?
• Nem, én találtam ki. Sopsits Árpád nem is akarta. Lady egy olasz nő, és hiába hangzik el a darabban, hogy az olaszok nem mind sötétek, de én akkor sem leszek egy sötét olasz nő, bármennyire is barna a hajam. Azt gondolom, hogy ha megjelenik egy szőke nő, akkor nem egy boldogtalan nőt látok. A világos, szőke haj az egy fajta életigenlést vagy nyitottságot jelent. Egy szőke nő, az mindig győztes tud lenni valahogy, valahol. Egy barna nő lehet vesztes, lehet zárt, lehet boldogtalan. Ezért gondoltam azt, hogy ennek a nőnek barna hajúnak kell lennie. Mert a barna hajtól sápadtabb az arc, egy zártabb nőt mutat nekem, mint én szőke hajjal. Hónapok óta dolgozunk ezen is; hogy a szőke hajamat le tudjuk barnítani. 
• Jól érzed magad vele?
• Én a tépett rövid szőkét kedvelem, amivel nincsen gondom. Én egyébként is inkább szőke vagyok szerintem. Lusta vagyok fodrászhoz járni, azt meg csak meg kell borzolni és kész. Ezzel meg csak gond van, de hát nem baj, mert egy ilyen jó szerep megér mindent. De hát ez a jó a színészetben, hogy az ember mindenféle lehet.
• Izgulsz még egy–egy premier előtt?  
• Én soha nem voltam izgulós, inkább jeges koncentráció van bennem. Premiernél mindig arra gondolok, hogy ami mögöttem van munka, annak a legjobb sűrítményét legyek képes aznap megcsinálni.

Szabó Kimmel Tamás

• Hogy érzed magad Val szerepében?
• Minden nap máshogyan. Egyrészt, mert sokféleképpen lehet értelmezni ezt a darabot, hiszen Val egy elég misztikus figurának van írva, akinek nem sokat tudunk az előéletéről, és hát mindig azt mondja, amit gondol. Nem hazudik a fiú, de ezt a fajta őszinteséget vagy állapotot nagyon nehéz elérni. Ő korábban New Orleans-ban gitározott, nőket szédített, és a harmincadik szülinapján eldönti, hogy ebből elég, és egy másfajta életet akar kezdeni, polgári életet. Aztán összetalálkozik Ladyvel, aki munkát ad neki. Lady, azaz Eurüdiké, akiért Orfeusz – vagyis Val - alászáll, és a pokol maga a kisváros. Valt kinézik, mert idegen, mert kígyóbőr dzsekit visel, mert más, mint az ottaniak. Minden nő belebolondul, mert Val legnagyobb hibája, hogy szabad, nyitott, beszélteti a nőket, akik megnyílnak neki. Ő viszont csak a Ladynek nyílik meg. Vele először szellemileg-barátilag találnak egymásra, majd csak később csapódnak össze, megy át a dolog szexualitásba. Miközben a többi nő is meg akarja kaparintani őt. Tulajdonképpen arról is szól a darab, hogy két csalódott ember újra elkezd hinni a szerelemben. De persze ez a boldogság nem tart tovább néhány percnél, és végül meghalnak mindketten… Szerencsés vagyok, hiszen nagyon jó színészekkel dolgozom együtt, tudjuk egymást erősíteni, és nincs köztünk semmi feszültség. 
• Udvaros Dorottyával dolgozol együtt. Milyen a közös munka?
• Nagyon sokat tanulok Dorkától, mind emberileg, mind szakmailag. Dorka egy nagyon profi színésznő és egy nagyon nyitott ember. Szerintem jó dolgokat hozunk ki egymásból.
• Tartottál tőle?
• Tisztelem a munkásságát, de amikor ott állunk a színpadon, nem azt nézem, hogy ő egy Kossuth–díjas színésznő, hanem az érdekel, hogy mit gondol, és hogyan tudunk együtt dolgozni. Örülök, mert úgy érzem, hogy egyenrangú partnerek vagyunk és ez nekem nagyon fontos. Az ő nyitottsága, emberi lénye nagyon sokat segített nekem. Ha voltak is félelmeim, azokat nagyon hamar sikerült levetkőzni. 
• Szakállat növesztettél. Sopsits Árpád rendező kért erre?
• Igen ő, hogy egy kicsit idősebbnek, züllöttebbnek tűnjek. 
• Bírod a szakállt?
• Hát persze, és sokan mondják, hogy jól is áll, úgyhogy megnyugodtam. Egyébként tudom hozni azt a züllöttséget, ami kell a szerephez. Teszek is érte elég sokat…
• Ez az első nagy szereped a Nemzetiben?
• Igen, ez az első nagy szerepem, és szeretném nagyon jól megoldani. Kitűnő a darab, nagyon szép a történet, nagyon jók a karakterek, és kiváló színészekkel dolgozom együtt.

Sopsits Árpád

• Nyakatokon a bemutató. Hogy álltok a darabbal?
• Tér ügyben még nem állunk jól, hiszen a Panoráma terem – ahol próbálunk - egészen más, mint a Gobbi Hilda Színpad. Pontosítanunk kell még a mozgásokat, hogy mikor, hova érkezünk. A színészeknek meg kell szokniuk, hogy mind a két oldalra kell majd játszaniuk. Elég kemény munka vár még ránk. Egyébként azt gondolom, hogy 80 %-os készültségben vagyunk, a technikai dolgokat leszámítva. Mindenkiben van idegesség, feszültség, de ez ilyenkor normális.
• Jótékonyan hat rád a feszültség? 
• Változó, de általában mindenkire jól hat, hiszen plusz energiákat mozgósít az emberben az adrenalin. A szorítást én szeretem, mert az ember ilyenkor érzi, hogy a finisben jár.
• Milyen lesz a darab díszlete és a jelmezek?
• Bizonyos fokig neutrális díszlet lesz, nem fognak ráismerni az emberek, hogy ez Amerika vagy Magyarország. Antal Csabával egy olyan díszletet álmodtunk meg, ami funkcionális, neutrális, ugyanakkor szimbolikus is. Lesz egy óriási lépcsőnk, ami nem tudjuk, hogy felfelé vagy lefelé vezet, ugyanakkor játszótárs is a lépcső ebben az előadásban, mert mozogni is fog. A jelmezek realisztikusak lesznek, de abban is lesz egy pici elemeltség. Szeretném, ha az emberek azt éreznék, hogy ez velük történik, itt és most. 
• Hogy állsz Tennessee Williamssel? Kedveled őt, mint írót?
• Bizonyos Tennessee William darabokat szeretek, bizonyosakat nem, ambivalens viszonyban vagyok a szerzővel, de érdekes kihívás, hogy meg lehet–e ma egy ilyen Tennessee Williams darabot úgy csinálni, hogy itt és most igaznak hasson. Érdekes kísérlet ez. 
• Mi az „üzenete” a darabnak?
• Az idegengyűlölet abszolút ma is aktuális téma, és érdekes kérdés, hogy egy ilyen borzasztóan bepunnyadt, kicsinyes, irigy környezetben – ahol a darab játszódik - lehetséges–e egy a világ által egyébként se nagyon tolerált idősebb nő - fiatalabb férfi viszony. 
• Megnézted a filmet korábban Marlon Brandóval?
• Nem néztem meg, csak bele–belekukkantottam. Nem voltam oda érte, pedig zseniálisan nagy színészek játszanak benne. Egyébként 1956-ban fejezte be ezt a darabot Tennessee Williams, és eredetileg „Menekülő faj” volt a címe. Pontosabbnak érzem ezt, mint az Orfeusz alászállt. Az Orfeusz nagyon szimbolikus, és pontosan ezért ezt a lényegiségét nem annyira fejezi ki. Mert Orfeusz nem menekül, hanem leszáll, hogy kihozza Eurüdikét. Ebben a darabban pedig olyan emberek vannak, akik próbálnak elmenekülni a környezetük, a sorsuk elől. Akiknek muszáj néha menekülniük. 
• Kiknek ajánlanád a darabot?
• Ez egy általános érvényű darab, hogy lehetséges–e ebben a sötét világban, van–e esélye két olyan embernek a szerelemre, akik követtek el bűnöket, nem teljesen tiszta emberek, olyanok, mint mi vagyunk, van–e esélyük egy szerelemre, egy ilyen borzasztó környezetben, ahol előítélet van, egy ilyen furcsa, önmagában is megkérdőjelezhető szerelemre, amiben ráadásul egyik ember sem annyira biztos. És szól arról, hogy van olyan helyzet, ahol elnyomja a gyűlölet, a bosszúvágy a szerelmet időlegesen, mert egyszerre hullámzik bennünk a két érzés. Tele van ellentmondásokkal, sokszólamú a mű. Mindenkinek ajánlom 14 év fölött.

Bánfalvi Laura

(2009. december 16.)