Vissza a hírekhez
Marton Róbert Frank Gardner
Aztán elkezdtünk dolgozni és néhány nap múlva azt éreztem, hogy ebbe akár bele is törhet a bicskám...
Miért? Mi történt?Elkezdtük elemezni a darabot. Valló Péter remek színházi szakember , pontosan látja a dolgokat, és tud olyan mondatokat mondani, amitől padlót fog az ember, és rájön, hogy amit addig gondolt, az nagyon rossz irány.
És ilyenkor hogyan tovább?Ilyenkor hatalmas küzdelem kezdődik, ami sokszor még a bemutató után is tart. Közben az ember egyre alaposabban megismeri a figurát, és ha minden jól megy, meg is kedveli. Szerencsére nekem sikerült megszeretnem ezt a nyikhajt, és a felszínes ismeretségünk helyébe egy egyre inkább mélyülő kapcsolat lépett.
Megtetszett a szerepTetszeni már az elején is tetszett, de mostanra már tudok is kezdeni vele valamit. Úgy érzem, hogy talán ez az első szerepem itt a színházban, aminek íve van. A figura személyisége ugyan nem megy hatalmas változáson keresztül, de mégis eljut valahonnan valahová. Arra is lehet következtetni, hogy milyen volt a történet kezdete előtt és milyen lesz utána. Röviden fogalmazva, van élete. Ha ilyen szerepet játszik az ember, akkor érezheti igazán, hogy valamit ő is letett az asztalra, ami nagyon jó érzés.
Ezek szerint a próbafolyamat emlékezetes volt számodra.Igen, mert volt mód kísérletezni, ki lehetett próbálni különféle íveket, kötéseket. És azt is megéreztem, hogy bizonyos szempontból könnyebb ilyen szerepet játszani, mint apró epizódokat. Ha egyetlen jeleneted van valamiben és hibázol, akkor annyi. Persze hibázni itt sem jó, de legalább van esélyed még ugyanabban az előadásban javítani.
A beszélgetés elején elsoroltad Frank néhány jellemvonását. A próbák alatt, vagy most, hogy már a bemutatón is túl vagytok, változott róla a véleményed?Nem, és éppen ez a legérdekesebb. Lényegében ugyanazt gondolom most is Frankről, mint a darab elolvasása után. De a hogyanok és a miértek nagyon sokat változtak. Pont annyit, amennyi ahhoz kell, hogy életre kelthessem a figurát. Szóval nagy utat jártam be, annak ellenére, hogy látszólag ugyanoda értem, mint ahonnan indultam.
Shaw sok instrukciót ad a színészeknek. Felhasználtátok ezeket is?Természetesen figyelembe vettük, de kritikával. Hogy mi, hogyan ábrázolható hitelesen, abban sokkal több a változás a darab születése óta, mint a mondatok igazságában. Azok ma is pontosak, Nádasdy Ádám mai fordításában pedig különösen azok. Talán ebből adódhatott az is, hogy az elején minden olyan magától értetődőnek tűnt.
Jól látszik, hogy a legfőbb törekvésetek az volt, hogy mai történetet lásson a néző.Vannak előadások, amelyek valamilyen különleges rendezői koncepcióra épülnek, vannak, amelyek valamilyen különleges formára, ez az előadás nem ilyen. Ez a színészekre épít. Remélem, hogy jól gondolom, ilyenkor az a legfontosabb, hogy a színre lépő emberek is minél természetesebbeknek tűnjenek. Szem előtt tartva persze, hogy ez mégiscsak színház és nem a valóság. A színpadról minden másként hat.
Fiatal színészként mit gondolsz, megszólítja-e a fiatalokat az előadás?Valló nagyon sokat dolgozott azon, hogy minél közelebb kerüljön a darab a mához. Akiket én ismerek, a saját korosztályom tagjait, a barátaimat biztosan megérinti az előadás. Hogy egy tizennyolc-húsz éves embert magával ragadhat-e a történet? Miért is ne? Szerintem ma nagyon is érdekes, hogy fiatal emberek mit gondolnak pénzről, egzisztenciáról, erkölcsről, tisztességről. Márpedig Frank és Vivie ezekről a kérdésekről gondolkodik. Sok fiatal néző akár magára is ismerhet, és kíváncsian figyelheti, hogy melyikünk, hogyan kászálódik ki egy-egy helyzetből. eosz
(2008. január 21.)